nincs visszatérés

samuddhṛtya yo duḥkha-paṇkāt sva-bhaktān
nayaty-acyutaś-cit-sukhe dhāmni nitye |
priyān gāḍha-rāgāt tilārdhaṁ vimoktuṁ
na svecchaty-asāv-eva su-jñair niṣevyaḥ ||

samuddhṛtya – kimentve; yaḥ – aki; duḥkha-paṇkāt – szenvedés mocsarából; sva-bhaktān – saját híveit; nayati – vezeti; acyutaḥ – Acsjuta; cit-sukhe – tudat (értelem) boldogságában; dhāmni – hajlékban; nitye – örökkévalóban; priyān – kedveseket; gāḍha-rāgāt – az erős ragaszkodástól; tila-ardham – a parányi felét; vimoktum – elereszteni; na – nem; sva-icchati – maga szándékozik; asau – ő; eva – bizony; su-jñaiḥ – bölcsek által; niṣevyaḥ – imádandó;

Acsjuta, a szenvedés mocsarából kimentve s a tudatosság és boldogság örök honába vezetve híveit mély szeretete folytán még a legkisebbet sem hagyja veszni a néki kedvesek közül. Bizony ezért imádják őt a bölcsek!

A verset Baladév Vidjábhúsan írta, ezzel zárja Védánta-szútra kommentárját, a Góvinda-bhásját. A Védánta-szútra záró szútrája a fölszabadult lélek sorsáról szól: anāvṛttiḥ śabdādanāvṛttiḥ śabdāt – Nincs visszatérés az írások szerint, bizony nincs visszatérés az írások szerint. Baladév kommentárjában kifejti, hogy Srí Hari, és híve között a mélységes szeretet a kapocs, s e hőn égő szeretetet nem bonthatja meg semmi. Hari, a jóindulat tengereként oltalmazza meghódolt híveit, s nem hagyja el őket, ahogyan a Bhágavata-puránában is olvashatjuk: „Miként hagyhatnám el valaha is azt, aki hitveséről, otthonáról, gyermekeiről és rokonságáról, vagyonáról, sőt életéről is lemondva az én oltalmamba ajánlja magát?” (Bhág. 9.4.65.)
A bhakta pedig, aki végre visszatalált forrásához, már semmi egyébre nem vágyik, mint Istenre, csak őt követi, s egy percre sem tudna elszakadni tőle: „Ahogy hazaérve az utazó megszabadul az út minden fáradalmától, úgy a tiszta szívű ember sem hagyja el többé Krsna szentséges lábait.” (Bhág. 2.8.6.)

A versmérték bhujaṁga-prayāta (a kígyó siklása): υ – – υ – – υ – – υ – –

PDF