2008. december 10., szerda

a vaisnava filozófia tíz alaptétele és a Bhagavad-gítá


Csaitanja Maháprabhu tanításának lényegét az alábbi tíz pontban foglalja össze Bhaktivinód Thákur:

[1] āmnāyaḥ prāha tattvaṁ [2] harim-iha paramaṁ [3] sarva-śaktim [4] rasābdhiṁ
[5] tad-bhinnāṁśāṁśca jīvān [6] prakṛti-kavalitān [7] tad-vimuktāṁśca bhāvāt |
[8] bhedābedha-prakāśaṁ sakalam-api hareḥ [9] sādhanaṁ śuddha-bhaktiṁ
[10] sādhyaṁ tat-prītim evety-upadiśati janān gaura-candraḥ svayaṁ saḥ ||

āmnāyaḥ – a szentírás; prāha – mondja; tattvaṁ – az igazságot (valóságot); harim – Harit; iha – itt; paramaṁ – legfőbbet; sarva-śaktim – minden energiát; rasa-abdhiṁ – rasza-óceánt; tad-bhinna-aṁśān – az ő elkülönült részeit; ca – és; jīvān – az élőlényeket; prakṛti-kavalitān – az (anyagi) természet által elnyelteket; tad-vimuktān – attól megszabadultakat; ca – és; bhāvāt – léttől; bheda-abedha-prakāśaṁ – azonos és különböző megnyilvánulást; sakalam – minden; api – még; hareḥ – Haritól; sādhanaṁ – módszer; śuddha-bhaktiṁ – tiszta odaadás; sādhyaṁ – beteljesülés; tat-prītim – az ő szeretete; eva – bizony; iti – így; upadiśati – tanít; janān – embereket; gaura-candraḥ – Gauracsandra; svayaṁ – maga; saḥ – ő;

[1] A szentírás beszél a Valóságról: [2] Hari a legfőbb, [3] minden energia (forrása), [4] a rasza-óceán. (Beszél Hari) [5] elkülönült részeiről, az élőlényekről, [6] kiket elnyelt az (anyagi) természet, [7] s akik megszabadultak az (anyagi) létezéstől. (Beszél arról, hogy) [8] minden Harival azonos, s tőle különböző megnyilvánulás. [9] A módszer a tiszta odaadás, [10] a beteljesülés az ő szeretete – maga Gauracsandra tanítja ezt az embereknek.

(Daśamūla-niryāsaḥ – A tíz alapelv esszenciája, 1.)

A verset más szövegváltozatban is felleltem, eltérés csak a szöveg végén mutatkozik: ... upadiśati harir gauracandro bhaje tam – Hari, Gauracsandra tanítja ezt; őt imádom.

Kedves Olvasó, azt javaslom, mielőtt folytatnád az olvasást, lapozd fel a Gítát, és próbálj a fenti tíz tételhez (a dasamúlához) illeszkedő, azokat kommentáló verseket keresni. Egy lehetséges megoldás Bhakti Pradípa Tírtha Mahárádzsé (ő Bhaktivinód Thákur tanítványa), aki az alábbi verseket idézi:

1. Pramāṇa (bizonyság, igazolás)
„Én vagyok .... a tudás tárgya, a tisztító, az OM mantra, a Rg-, a Száma- és a Jadzsur-véda is.” (9.17.)
„Az Írások irányadásából kell megérteni, hogy mi a kötelesség és mi nem. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan fejlődhessék általuk.” (16.24.)

2. Kṛṣṇa-tattva (a Krsnáról szóló igazság)
„Óh, bőség meghódítója, Nálamnál nincsen felsőbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.” (7.7.)

3. Kṛṣṇa-śakti (Krsna energiái)
„Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego – e nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat. Óh, Erős-karú, ezen alsóbbrendű természeten kívül van egy felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő élőlények, akik fenntartják az univerzumot. Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek.” (7.4-6.)

4. Kṛṣṇa-rasa (Krsna minden lelki íz kútfője)
„Az ostobák, akik nem ismernek Engem, azt hiszik, úgy öltöttem fel ezt a formát és személyiséget. Csekély tudásuk révén nem ismerik felsőbb természetemet, mely változatlan és páratlan.” (7.24.)
„Az ostobák kigúnyolnak, mikor alászállok emberi alakomban. Nem ismerik transzcendentális természetem és mindenek felett álló, páratlan uralmam.” (9.11.)

A 7. 24. vers Krsna örökkévaló (változatlan: avyaya) és fölülmúlhatatlan (páratlan: anuttama) legfelsőbb természetéről szól (paraḥ bhāvaḥ), a 9.11. szintén e legfelsőbb természetről beszél, mely emberi alakhoz hasonlatos, mégsem evilági.
E felsőbb természetről szólva a Rg-véda 1.154.6. versét szokás idézni:
„Oda, kettőtök házaiba vágyunk eljutni, hol a pompás szarvú tehenek kószálnak. Akkor ragyog (tárul) fel e Földön a végnélkül magasztalt (urugāya) kegyet záporozó (vṛṣan) legfelsőbb lakhelye.”
A pompás szarvú tehenek lakta hely Gólókaként, Rádhá és Krsna otthonaként, a mádhurja-rasza kútfőjeként azonosítható, az evilágban felragyogó isteni lakhely pedig Gókula.

5. Jīva-tattva (az élőlényről szóló tanítás)
„Ebben a feltételekhez kötött világban az élőlények az Én örökkévaló, parányi részeim.” (15.7.)

6. Baddha-jīva (a feltételekhez kötött lélek)
„Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy viszi egyik testből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot egyik helyről a másikra.” (15.8.)
„Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.” (7.15.)

7. Mukta-jīva (a megszabadult lélek)
„A nagy lelkek, az odaadó jógík, miután elértek Engem, soha többé nem térnek vissza ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti világba, mert már abszolút tökéletességre jutottak.” (8.15.)
„Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.” (7.14.)

8. Sambandha-tattva (az isteni kapcsolatról szóló tan)
„Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük. És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, mégis Én Magam vagyok a teremtés eredeti forrása.” (9.4-5.)

9. Abhidheya-tattva (az út tana)
„Óh, Prthá fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen lefoglalják magukat az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem. Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelen odaadással imádnak Engem.” (9.13-14.)

10. Prayojana-tattva (a távlat tana)
„De akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális Formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van.” (9.22.)
„Én mindenkivel szemben egyenlő vagyok: senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel pártoskodnék. De aki odaadással szolgál Engem, az Bennem van, a barátja vagyok, s Nekem is barátom ő.” (9.29.)

A 9.29. vers szó szerint így fordítható: ám (tu) akik (ye) odaadással (bhaktyā) imádnak (bhajanti) engem (mām) bennem (mayi) vannak ők (te), s (ca) bizony (api) én (aham) is bennük (teṣu) vagyok.
A „bennük vagyok és ők bennem” gondolatát szépen fejti ki a Bhágavatam 9.4. fejezete, melyben Nárájan így oktatja Durvászát: Én bhaktáim rabszolgája vagyok, egyéni szabadságom nincsen; tőlük függök minden tekintetben, az ő szívükben lakozom. (63.) ... A szentek a szívemben élnek, és én is az ő szívükben. (68.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése