fohász Góvardhanhoz

Viśvanātha Cakravartī : Śrī Govardhanāṣṭakam

kṛṣṇa-prasādena samasta-śaila-
sāmrājyam-āpnoti ca vairiṇo’pi |
śakrasya yaḥ prāpta-baliṁ sa sākṣād-
govardhano me diśatām-abhīṣṭam ||1||

Óh, Góvardhan, Krsna kegyével áthatott hegy-birodalom, te magad nyerted el az ellenséges Indra ételáldozatát, ezért téged kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

sva-preṣṭha-hastāmbuja-saukumārya-
sukhānubhūter-ati-bhūmi vṛtteḥ |
mahendra-vajrāhatim-apy-ajānan
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||2||

Óh, Góvardhan, kedves urad lágy lótuszkezével könnyedén megragadott, s véled hárította el a nagy Indra villámcsapásait. Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

yatraiva kṛṣṇo vṛṣabhānu-putryā
dānaṁ gṛhītuṁ kalahaṁ vitene |
śruteḥ spṛhā yatra mahaty-ataḥ śrī-
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||3||

Óh, Góvardhan, hol Krsna Vrsabhánu leányával a vámszedős csíny örömeinek hódol, s ahol még a véda is sóvárog a dicső iránt, kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

snātvā saraḥ svāśu-samīra-hastī
yatraiva nīpādi-parāga dhūliḥ |
ālolayan khelati cāru sa śrī-
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||4||

Óh, szeretett Góvardhan, a gyors szelek tavában elefántként megmártózva játékosan a kadambafák virágporát szórod magadra. Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

A hagyomány szerint a kadambafák mennydörgéskor virágzanak.

kastūrikābhiḥ śayitaṁ kim atrety-
ūhaṁ prabhoḥ svasya muhur-vitanvan |
naisargika-svīya-śilā-sugandhair-
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||5||

Mi ez a mósusz ágy? – figyelt fel rád oly gyakorta urad, s pihent meg rajtad, óh, kámforillatban pompázó Góvardhan! Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

vaṁśa-pratidhvany-anusāra-vartma
didṛkṣavo yatra hariṁ hariṇyāḥ |
yāntyo labhante na hi vismitāḥ sa
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||6||

Óh, Góvardhan, hol a fuvola visszhangjától megzavarodott őzsuták Harit keresik, ám nem lelnek rá. Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

A gópík a fuvola hangját dicsőítve így szóltak az őzekről: „Mily áldottak ezek a buta kis őzek, amiért odamentek Nanda Mahárádzs fiához, aki pompás ruhákat visel, és fuvoláján játszik! Az őzek és férjeik mind szerető pillantásaikkal imádják az Urat.” (Bhág. 10.21.11.)

yatraiva gaṅgām-anu-nāvi rādhām-
ārohya madhye tu nimagna-naukaḥ |
kṛṣṇo hi rādhānugalo babhau sa
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||7||

Óh, Góvardhan, hol Krsna Rádhával átkelt a Mánasza-gangá tavon s mikor csónakjuk merülni kezdett, Rádhá bizony Krsna karjaiba vetette magát. Kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

Egy alkalommal Krsna a Mánasza-gangá tavon révészkedett. A gópík beszálltak csónakjába, ám a tó közepén a csónak léket kapott, és süllyedni kezdett. Krsna, hogy a túlsúlytól megszabaduljanak, a gópíkkal a vízbe dobatta előbb a vajas edényeiket, majd aranyékszereiket is. Végül Krsna azt követelte, hogy ruháikat is vessék a vízbe, ám ekkor Rádhá oltalomért könyörögve Krsna karjaiba vetette magát.

vinā bhavet kiṁ hari-dāsa-varya-
padāśrayaṁ bhaktir-ataḥ śrayāmi |
yam-eva saprema-nijeśayoḥ śrī-
govardhano me diṣatām-abhīṣṭam ||8||

Mit sem ér a bhakti, Hari szolgáinak legkiválóbbja lótuszlábának oltalma nélkül. Tehozzád fordulok hát menedékért, kit rajongó szeretet fűz Rádhikához és Krsnához, kérlek, tárd fel nékem a hőn áhítottat!

Hari legkiválóbb szolgája – e nevet Rádhiká adja Góvardhannak. („Kedves lányok, ez a hegy a legkiválóbb Hari szolgái közül, hiszen Balarám és Krsna lábainak érintésétől örvendezik, és ivóvízzel, friss fűvel, ehető gyökerekkel és barlangokkal ajánlja hódolatát nékik, a teheneknek valamint kedves társaiknak.” Bhág 10.21.18)

etat paṭhed-yo hari-dāsa-varya-
mahānubhāvāṣṭakam-ārdra-cetāḥ |
śrī-rādhikā-mādhavayoḥ padābja-
dāsyaṁ sa vinded-acireṇa-sākṣāt ||9||

Ki ezt a Hari legkiválóbb szolgájának dicsőségét magasztaló verset olvassa, szíve megolvad, s késedelem nélkül eléri Srí Rádhiká és Mádhava lótuszlábainak szolgálatát.

A vers a Srí-sztavámrta-laharí (Fohászok nektáráradata) című gyűjteményből való,
versmértéke indravadzsrá (– – υ – – υ υ – υ – –).

PDF