A Bhagavad-gítá második fejezetének első verseiről

A második fejezet elején Kṛṣṇa nagyon kemény szavakkal illeti Arjunát: „klaibyaṁ mā sma gamaḥ!” – ne légy gyáva! – mondja (a klaibyam szó gyávaságot, férfiatlanságot, akár impotenciát is jelent). Ne feledjük: a gyávaságnak akár csak a feltételezése is egy kṣatriya számára a legnagyobb sértés. A rákövetkező versek a versmérték megváltozásával is jelzik Arjuna feldúltságát. A Gītā versei általában ślokák (4×8 szótag), ám az 5-8. versek triṣṭubh (4×11 szótag) versmértékűek.

Vizsgáljuk meg közülük részletesebben a 2.5. verset!

gurūn ahatvā hi mahānubhāvān-śreyo bhoktuṁ bhaikṣyam apīha loke |
hatvārtha-kāmāṁstu gurūn ihaiva bhuñjīya bhogān rudhira-pradigdhān ||5||

Mert (hi) jobb (śreyaḥ) e világban (iha loke) a nagyméltóságú (mahā-anubhāvān) feljebbvalókat (gurūn) nem ölve (a-hatvā) akár (api) alamizsnát (bhaikṣyam) is enni (bhoktum), mintsem (tu) hogy a vagyonvágyó (artha-kāmān) feljebbvalókat (gurūn) megölve (hatvā) vérrel mocskolt (rudhira-pradigdhān) gyönyöröket (bhogān) élvezzek (bhuñjīya).
S mert a bhoga gyönyört, élvezetet, ám ételt is jelent, az utolsó negyed olvasható így is: vérrel mocskolt ételeket (bhogān) egyek (bhuñjīya).

Śrīla Prabhupāda fordításában: Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem élvezni az életet a nagy lelkek, tanáraim elpusztítása árán. Habár mohóak, mégis feljebbvalók ők nálam. Vér szennyezi be zsákmányunkat, ha megöljük őket.

A szanszkrt szövegekben a szavakat folyamatosan, elválasztás nélkül írták le egymás után. Ebből olykor a szöveg többféle olvasata következhet, ám ezt a többértelműséget a vers díszítőelemeként tartják számon. Jó példa az ilyen többértelműségre a 2.5. vers első negyede. A szokásos tagolásban így olvassuk: gurūn-ahatvā-hi-mahānubhāvān, a feljebbvalókat – nem ölve – mert – nagyméltóságúakat. Ám tagolható ekképp is: gurūn-ahatvā-himaha-anubhāvān. A himaha szó jelentése: Nap (a hideg elűzője, elpusztítója: hima – hideg; ha – elpusztító), az anubhāva pedig szóösszetételben valamilyen erejű, hatalmú személyre utal, ezért a szöveget olvashatjuk így is: „a feljebbvalókat meg nem ölve, kik oly hatalmasak, akár a Nap”. E másodlagos értelmezés még határozottabban rámutat Arjunának feljebbvalói iránti tiszteletére, s így érthetőbbé teszi a szívében elhatalmasodó zavart.

Arjuna kétségbeesésében tanítványként fordul barátja és kocsihajtója, Kṛṣṇa felé. Míg barátként Kṛṣṇa nagyon keményen bánik Arjunával, addig mestereként csupán szelíden mosolyog rá (prahasann-iva – a kissé mosolygó 2.10.), és belefog a tanításba: a bölcsek nem bánkódnak, nem siránkoznak (na anuśocanti 2.11), hiszen a lélek halhatatlan. E gondolattal kezdi Kṛṣṇa az oktatást, s a 18.66. versben így fejezi be: „Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj! (má śucaḥ)” A śuc (bánat, szomorúság, aggodalom) igei gyök foglalja hát keretbe a tanítást – ennek ragozott alakjai az anuśocanti és a śucaḥ is. A tanítás keretes szerkezete pedig arra mutat rá, hogy a bölcsek nem csupán azért nem bánkódnak, mert tudatában vannak a lélek halhatatlanságának; a mélyben rejlő ok: az, hogy oltalomra leltek Kṛṣṇánál.

PDF