2009. március 15., vasárnap

beszélgetés a csónakról... vagy kettőnkről?

uttiṣṭhārāt tarau me taruṇi mama taroḥ śaktir ārohaṇe kā
sākṣād-ākhyāmi mugdhe taraṇim iha raver ākhyayā kā ratir me |
vārteyaṁ nau-prasaṅge katham api bhavitā nāvayoḥ saṅgamārthā

vārtāpīti smitāsyaṁ jita-giram ajitaṁ rādhayārādhayāmi ||


uttiṣṭha –
állj; arāt – azonnal, nyomban; tarau – csónakban (vagy: fában); me – enyém; taruṇi – fiatal lány!; mama – enyém; taroḥ – fáé; śaktiḥ – erő; ārohaṇe – mászásban, emelkedésben; kā – mi?; sākṣāt – közvetlenül; ākhyāmi – mondom; mugdhe – csinos hajadon! (a szó jelenthet zavarodottat, vagy egyszerűt is, ártatlan ifjú leányt); taraṇim – csónakot; iha – most; raveḥ – Napé; ākhyayā – nevével; kā – mi?; ratiḥ – öröm, gyönyör, szerelem; me – enyém; vārtā – téma, tárgy; iyam – ez [nőnemű, mert a nau – csónak nőnemű szó]; nau-prasaṅge – csónakkal kapcsolatban; katham api – valahogyan, mindenképpen; bhavitā – jövendő; na – nem; āvayoḥ – kettőnké; saṅgama-arthā – találkozásért; vārtā – téma, tárgy; api – bizony; īti – így; smita-āsyam – mosolygó arcút; jita-giram – legyőzött-szavút (vagy szavakkal legyőzöttet); ajitam – győzhetetlent; rādhayā – Rádhá által; ārādhayāmi – imádom, magasztalom;

– Szállj nyomban a csónakomba, kedvesem!
– Miért kellene fára másznom?
– Világosan beszélek szépségem, a csónakba!
– Milyen öröm van a Nap nevével?

– Ezt mondom, a csónakot!
– Mindenképpen! Vagy nem kettőnk találkozásról van szó?
A Legyőzhetetlent imádom, kinek Rádhá győzelme e szópárbajban mosolyt csalt az arcára.
Rūpa gosvāmī: Ujjvala-nīlamaṇi (A lángoló szerelem zafírja) 11.86.

A gópík át akartak kelni a Mánaszá-gangán, mire Krsna szolgálatkészen ott termett csónakjával. Invitálta Rádhikát, lépjen a csónakjába, ám Rádhá szándékosan félreérti szavait. A szanszkrt
tari szó csónakot jelent, a taru pedig fát, ám helyhatározós esetben mindkét szó tarau, így lesz az „állj a csónakba!” felszólításból „állj a fára!” Mindkét szó a tṛ szógyökből származik, ám annak két jelentéséhez kapcsolódva: a csónak az „átkel” jelentésből, a fa pedig „megmenekül”, azaz oltalomra lel jelentésből.
Krsna érti a tréfát, ő is kétértelmű beszédbe kezd, a mugdhā szóval szólítja meg Rádhát, ami zavarodottat is jelent, s így utal Rádhiká értetlenségére, de jelent ártatlan, szűziesen vonzó ifjú leányt is. „Nem a fáról beszélek, hanem a csónakról, szépségem!” – mondja, a csónakra most a taraṇi szóval utalva. Rádhá ezt a szót is félremagyarázza, a taraṇi szó nőnemű, ám ő hímnemben értelmezi, s úgy Napot jelent („átható, átjáró”).
Krsna rámutat a csónakra: „erről beszélek, szavaim a csónakkal kapcsolatosak!” – mondja, most a nau szót használva: nau-prasaṅge – a csónakkal kapcsolatban. Ám a nau mást is jelent, a kettes szám első személyű személyes névmás birtokosesetben: „mi kettőnké”, a prasaṅga másik jelentése pedig „találkozás”, így Rádhá ezt hallja ki Krsna szavaiból: „erről beszélek, a kettőnk találkozásáról”. Ezért így válaszol: „mindenképpen”, mindenképpen találkoznunk kell.
Krsna boldogan mosolyog, a Legyőzhetetlent kedvese legyőzte. Rádhiká elégedetten beszáll a csónakba... de ez már egy másik történet.


A vers 21 szótagú verslábakból áll, a versmérték: sragdharā (virágfüzéres):
– – – – υ – / – υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése