vajon milyen Vrndávan?

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád tanítványai beszélgettek egyszer egy tekintélyes ember, Bharatpur állam elöljárójának a Rádhá-kundnál, Rádhiká tavacskájánál tett zarándoklatáról. Teljes testével a földre borult, majd újra fölegyenesedett, odalépett, ahol a keze a földet érintette, majd ott újra leborult, s így tovább: „körbedandavatolta" a tavat. Tisztelettel említették, milyen nagyra becsüli ez az ember Rádháránít. Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád azonban így szólt: „Igen, igen, de ahogyan ők imádják Rádháránít s ahogy mi imádjuk őt, az két különböző dolog. Ők azért tisztelik Rádháránít, mert Krsna kedveli Rádhikát. Mi azonban éppen ellenkezőleg: azért imádjuk Krsnát, mert Rádhárání kedveli Őt. A mi célunk Rádhárání. Krsna pedig Rádhiká kedvence, ezért mi is foglalkozunk Krsnával."
A Csaitanja-csaritámrtában (2.14 fejezet) olvashatunk egy történetet, melyben Szvarúp Dámódar és Srívász Thákur beszélgetnek Maháprabhuval. Miután Szvarúp Dámódar hosszasan magasztalja Rádhikát és a gópíkat, Srívász a fenség (aisvarja) hangulatában tréfálkozva így szólt: „Óh, a gópík, folyton csak tejet forralnak, meg vajat köpülnek, bezzeg az én úrnőm (Laksmí) drágaköves trónuson üldögél! Mi gazdagsága volna Vrndávannak? Néhány ág meg levél!" Szvarúp Dámódar válaszában Vrndávan transzcendens természetéről beszél: „Ott minden fa transzcendentális kívánságfa, a föld lelki csodakövekből való, a víz valóságos nektár. Minden szó egy dal, minden lépés egy táncmozdulat, s a fuvola a legkedvesebb társ."
Vajon milyen Vrndávan? Gyöngyös gyémántos, vagy virágok meg némi színes porfesték a hegy köveiből? És kicsoda Rádhá? Tejet forral, vagy a királyi trónuson üldögél? Esetleg a Góvardhan barlangjának levélágya volna a királyi trónus?