2009. június 3., szerda

mese

Réges-régen egy kis ásramban élt egy idős guru. Egy nap, éppen ékádasí szent napján felkereste őt egy tanítványa, Csaturvidhi dász. Az idős mester éppen reggelizett. Törődött teste nem bírta már a böjtöt, így ékádasí napján is megevett egy csapátit.
– Gyere fiam, ülj mellém, egyél te is! – invitálta Csaturvidhit.
– Óh, Gurudév, ékádasí szent napja van ma, engedelmeddel egész nap böjtölnék, ahogy máskor is.
– Rendben van fiam, kísérjen áldásom, légy továbbra is állhatatos, menj, zengd a szent neveket! – búcsúzott a mester.
Hamarost megérkezett Bhógánanda dász is. Mestere őt is leültette. Bhógánanda bizony nem kérette magát kétszer, letelepedett guruja mellé, és jó étvággyal lakmározni kezdett.
– Milyen könyörületes vagy óh, Gurudév – mondta, – már kopogott a szemem az éhségtől.
– Kedves fiam, máskor figyelj oda jobban a böjt előkészületeire – szólt mosolyogva a mester – tudatosan csökkentsd az étkezésed az ékádasít megelőző napon, és meditálj mindazokon az áldásokon, melyekre a böjt vezet. Vajon megértheted-e az isteni kegy, a praszádam jelentőségét, ha így habzsolod az ételt? Mit gondolsz? E napot inkább szenteld a lelki gyakorlataidnak! – szólt, s kegyesen elbocsájtotta Bhógánandát.
Ekkor Rágamárg dász lépett be az ajtón, s köszöntötte mesterét. Guruja hívására ő is helyet foglalt, és enni kezdett. Azonban alig ért le torkán az első falat, Rágamárg megdermedt. Szemei könnybelábadtak, majd teste megremegett, és elcsukló hangon Krsnát szólongatta. Napokig úgy viselkedett mint egy tébolyult, látszott, hogy nem tudatos arról, mi is történik a világban. A mester elégedett volt Rágamárggal, s ez eljutott Mithjácsára dász fülébe is. Alig várta, hogy elkövetkezzen a következő ékádasí. Már kora hajnalban alaposan bereggelizett, és „Krsna! Krsna!” kiáltásokkal szaladt körbe az udvaron. Aztán csalódottan leült. Nem értette, miért nem tisztelik őt is.


-------------
A történetben szereplő tanítványok a lelki élet gyakorlásának különböző fokait jelenítik meg.
Bhógánanda (az evés, vagy élvezet öröme) dász a kezdő, aki ugyan követi az előírásokat, de nem érti igazán azok lényegét, nem éli meg az elveket, amikről ezek az életszabályok szólnak. Számára a böjt csupán az éhezés, és boldog, ha végre megtömheti a hasát.
Csaturvidhi (négyszabály) dász haladó bhakta, tudatosan él, eligazodik a világban, pontosan tudja, mi helyes, és mi helytelen. Számára a böjt és a praszádam, az isteni kegy magához vétele is komoly lelki gyakorlat. A böjtnap neki ünnep: a még intenzívebb odaszentelődés, a szent név zengésének ünnepe.
Rágamárg (a szeretet útja) dász hasonlóképpen tisztában van az ékádasí jelentőségével. Mestere invitálása azonban mindennél fontosabb számára, emiatt tiszteli meg a praszádamot. S valóban megérinti az isteni kegy, Krsna jelenik meg szemei előtt.
A sorból Mithjácsára (képmutató) dász lóg ki, aki utánozni próbálja Rágamárgot, s imitálja az eksztázis jeleit. Míg a többiekkel elégedett mesterük, vele senki sem törődik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése