vágyból áll az ember

A Brhadáranjaka-upanisad negyedik fejezetében, a bölcs Jágjavalkja és Dzsanaka király párbeszédében többek között a lélek eltávozásáról olvashatunk. Úgy hagyja el a lélek a testtagokat, ahogy az érett gyümölcs hullik le a fáról, s a szívbe vonul vissza. Az érzékek s életerők (prāṇa) is a lélek körül gyülekeznek, akár az útnak induló király körül a miniszterek. Majd: „szíve csúcsa felizzik, s ennek fényében vagy a szemen keresztül, vagy a fejtetőn keresztül, vagy más testnyíláson keresztül elszáll a lélek. Mikor így eltávozik, utána megy az elsődleges életlevegő (prāṇa), s amikor az élet elszáll, elszállnak az érzékek is. Tudattá válik a lélek, s amikor eltávozik, eltávozik a tudat is. Tudása (vidyā) és tettei (karma) megragadják, csakúgy, mint korábbi tapasztalatai (pūrvaprajñā).”
Olyan ez – folytatja Jágjavalkja –, mint amikor egy hernyó az egyik fűszálról átmászik a másikra. A fűszál hegyére érve összehúzza magát, majd kinyújtózik, hogy elérje a másik fűszálat: a lélek is így húzódik össze, megválva a testtől és a tudatlanságtól. Majd miként az aranyműves új és szebb formába önti az aranydarabkát, úgy a testet és tudatlanságot levetkőzött lélek is újabb és szebb alakot formáz magának. S hogy mi formálja új testét? Yathākārī yathācārī tathā bhavati – Ahogyan cselekszik és viselkedik az ember, olyanná lesz.
A jótevő jó lesz, a gonosztevő gonosz. Erényes tettek által lesz erényes, hitvány tettek által hitvány.
Azt mondják, vágyból áll az ember (kāmamaya evāyaṁ puruṣa iti). Amilyen a vágya, olyan az akarata (sa yathā kāmo bhavati tat kratur bhavati), amilyen az akarata, olyan a cselekedete (yat kratur bhavati tat karma kurute), s amilyen cselekedetet végez, oda jut majd el (yat karma kurute tad abhisampadyate, vagy: amilyen tettet végez, ahhoz hasonul).

Milyenek hát a tetteink? Milyen a mentalitásunk? S milyenek a vágyaink?

PDF