2009. július 12., vasárnap

a szent név holdsugaras balzsama


A szent név holdsugaras balzsama (Nāma-kaumudī) Laksmídhara Szvámí műve, aki a jeles Bhágavatam-kommentátor, Srídhar Szvámí testvére. Sajnos a rendelkezésemre álló források között csak egy verset találtam e műből, Rúpa-gószvámí Padjávalíjában:

aṁhaḥ samharad akhilaṁ
sakṛd udayād eva sakala-lokasya |
taraṇir iva timira-jaladhiṁ
jayati jagan-maṅgalaṁ harer nāma ||

aṁhaḥ sam-harat – a bűnöket teljesen elpusztító; akhilam – teljes; sakṛt – egyszer, egyszerre, hirtelen; udayāt – felemelkedés miatt; eva – bizony; sakala-lokasya – az egész világé; taraṇi
iva – mint a Nap; timira-jaladhim – sötét óceán; jayati – győzedelmeskedjék; jagat-maṅgalama világ áldása; harer nāma – Hari neve

Felemelkedése nyomán végérvényesen elpusztul az egész világ minden bűne, miként a felkelő Nap oszlatja szét egy szempillantás alatt a tengernyi sötétséget
győzedelmeskedjék hát Hari neve, mely áldást hoz a világra!
(Nāma-kaumudī 1.2., Padyāvalī 16.)

A Nap értelemben használt taraṇi szó jelentése a védai nyelvben átjáró, átható, s ebben az értelemben az átható sugárzású Napot jelenti. Ám a tṛ szógyök átkel, átszel jelentése miatt az átkelést segítő megmentőre is utal, így kiválóan illik a hasonlatba. A tenger, óceán jelentésű jala-dhī („víz-tartó”) szó százmilliárdot is jelent.
Sríla Prabhupád értelmezésében a sakala-loka kifejezés a világ minden emberét jelenti: bárki is zengi a szent nevet, megszabadul bűneitől: „Ahogy a kelő nap szétoszlatja a világban a sötétséget, amely olyan mély, akár az óceán, úgy az Úr szent neve, még ha csak egyszer mondja is ki valaki sértés nélkül, az élőlény bűnös életének minden visszahatását elpusztítja. Minden dicsőséget az Úr szent nevének, amely az egész világra áldást hoz!” (Csaitanja-csaritámrta 3.3.181.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése