2009. szeptember 30., szerda

az anyagi szemléletű bhakta


yo māṁ sarveṣu bhūteṣu santam ātmānam īśvaram |
hitvārcāṁ bhajate mauḍhyād bhasmany eva juhoti saḥ ||

yaḥ –
aki; mām – engem; sarveṣu bhūteṣu – minden teremtményben; santam – létezőt; ātmānam – lelket; īśvaram – Istent; hitvā – semmibe véve; arcām – képmást, kegyszobrot; bhajate – imád; mauḍhyāt – ostobasága miatt; bhasmani – hamuban; eva – bizony; juhoti – áldoz; saḥ – ő

Aki engem, a minden teremtmény (szívében) létező Felsőlelket, Istent

semmibe véve imádja képmásom, az tudatlansága miatt olyan, mintha csak hamuba áldozna.
(Bhág.3.29.22., Kapila tanításaiból)

Sríla Prabhupád fordítása: „Aki imádja az Istenség múrtiját a templomban, de nem tudja, hogy a Legfelsőbb Úr Paramátmáként jelen van minden élőlény szívében, az kétségtelenül tudatlanságban van, s ahhoz az emberhez hasonlítják, aki a hamuba szórja felajánlását.”

A Bhágavata-purána 11. énekében pedig Nimi király az Úr híveiről kérdi a bölcs Havit, aki így beszél a bhakták három csoportjáról: “Az a legkiválóbb bhakta, aki saját magából kiindulva minden lényben látja a lelki azonosságot s minden élőlényben a Legfelsőbbet, s minden lényt a Legfelsőbben lát. Közbülső szinten áll az a bhakta, aki imádja az Urat, barátságos a többi bhaktával, könyörületes az ártatlanokkal és közömbös ellenségeivel szemben. Anyagias (prákrta) bhakta pedig az az ember, aki ugyan hittel imádja a templomi kegyszobrokat, de nem szolgálja az Úr híveit s a többi élőlényt.” (Bhág. 11.2.45-47.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése