2009. november 3., kedd

az aranyló Legfőbb Valóság


Visnu különleges helyzetéről a Rg-véda 1.22.20. verse szól:

oṁ tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ |
divīva cakṣurātatam ||

Óm! Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek,
mint az eget betöltő (isteni) szemet.

A padam szó többek között jelenthet lábat, lábnyomot, helyzetet, s hajlékot vagy tartályt is, így a vers értelmezhető így is: Visnu legfőbb helyzetét látják mindig a bölcsek. Vajon mi lehet ez a legfőbb helyzet? Srídhar Mahárádzs a Bhágavata-purána bevezető fohászának a segítségével az alábbi költeményben adja meg kérdésünkre a választ:

tat-viṣṇoḥ paramaṁ padaṁ śruti-mataṁ muhyanti yat sūrayaḥ
draṣṭā cakṣuriva prasārita-mahāsūryeva divyātatam |
dhāmnā svena sadā nirasta kuhakaṁ satyaṁ paraṁ śabditaṁ
jyotiḥ prīti-tanuṁ hiraṇya-puruṣaṁ paśyanti taṁ sūrayaḥ ||


tad viṣṇoḥ – azé a Visnué; paramam – legfőbb; padam – hajlékot; śruti-matam – a kinyilatkoztatás tisztelt; muhyanti – zavarba jönnek, yat – ami; sūrayaḥ – félistenek és bölcsek; draṣṭā – látó; cakṣuḥ – szem; iva – mint; prasārita-mahā-sūrya iva – kiterjedt nagy napként; divi – égben; ātatam – kiterjesztett, kinyújtott; dhāmnā – hajlékával; svena – a sajáttal; sadā – mindig; nirasta – nélkül („elvetett”); kuhakam – érzékcsalódás; satyam – valóság, igazság; param – abszolút; śabditam – megnevezett; jyotiḥ – tündöklést; prīti-tanum – a megtestesült szeretetet („szeretet-testet”); hiraṇya-puruṣam – arany-személyt; paśyanti – látják; tam – őt; sūrayaḥ – félistenek és bölcsek

Visnu legfőbb hajléka, kit a kinyilatkoztatás magasztal, s aki zavarba hozza a félisteneket, / látó szemként, kiterjedt, hatalmas Napként tölti be az eget.
Ki saját hajlékával együtt mindig túl van az érzékcsalódás világán, kit a Legfőbb Valóságnak neveznek, / őt, a tündöklést, a testetöltött szeretetet, az arany-személyt, látják az isteni bölcsek.

A félistenek s a bölcsek tekintete az égben kiterjedt, Napként ragyogó szemet kutatja, ám ennek kápráztató tündöklése zavarba ejti őket, s nem értik őt meg. Túl van az érzékcsalódás világán – hogyan is láthatná őt meg az, kinek szemét elvakította az anyag pora? A Legfőbb Valóság e ragyogó személy a testetöltött szeretet: hiraṇya-puruṣa, azaz Gaura-aṅga, Csaitanja Maháprabhu.

A versmérték: természetesen a Bhágavata-purána bevezető fohászának mértékével egyező, śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υ υ – υ – υ υ υ – / – – υ – – υ –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése