2009. december 2., szerda

Srí Gítá-dhjánam


E versében Sankara a Bhagavad-gítán meditál. A költemény olyannyira közkedvelt, hogy minden szampradájában olvassák, gyakran a Gítá olvasása előtt.

pārthāya pratibodhitāṁ bhagavatā nārāyaṇena svayaṁ
vyāsena grathitāṁ purāṇa-muninā madhye-mahābhāratām |
advaitāmṛta-varṣiṇīṁ bhagavatīm aṣṭadaśādhyāyinīm
amba tvām anusandadhāmi bhagavad-gīte bhava-dveṣiṇīm ||1||


A magasztos úr, maga Nárájan tanított téged Párthának,
s a régi bölcs, Vjásza foglalt a Mahábhárata szívébe.
E magasztos írás tizennyolc fejezete páratlan nektárt záporoz –
Ó, anya, Bhagavad-gítá! Rajtad meditálok, a világi lét ellenfelén!

namo’stu te vyāsa viśāla-buddhe
phullāravindāyata-padma-netre |
yena tvayā bhārata-taila-pūrṇaḥ
prajvālito jñāna-mayaḥ pradīpaḥ ||2||


Hódolat Vjászának, a kiváló értelműnek,
kinek lótusz-szemei a tágra nyílt lótuszvirághoz hasonlatosak.
Mahábhárata olajával töltötted csordultig
a ragyogó, bölcsesség-lényegű mécsest.

prapanna-parijātāya totra-vetraika-pāṇaye |
jñāna-mudrāya kṛṣṇāya gītāmṛta-duhe namaḥ ||3||


A tejóceánból született (Laksmí) urának, a kezében nádpálcát tartónak,
a tudás mudráját mutató Krsnának, a Gítá nektárját fejőnek hódolok.


Nárájan hitvese, a szerencseistennő a tejóceánból született, így a verset értelmezők olykor rá vonatkozónak tartják a „tejóceánból született” (pari-jāta) szóösszetételt, mások a mennyei bolygók Páridzsáta fájára gondolnak, mely szintén a tejóceánból született, s melyet kívánságteljesítő faként is ismernek.
Több szövegváltozattal találkoztam, melyekben e vers után a sarvopaniṣado gāvo kezdetű verset illesztették, ezzel kilencre egészítve ki a versek számát.

vasudeva-sutaṁ devaṁ kaṁsa-cāṇūra-mardanam |
devakī-paramānandaṁ kṛṣṇaṁ vande jagad-gurum ||4||


Vaszudéva fiának, Istennek, Kansza és Csánúra végzetének,
Dévakí legfőbb boldogságának, Krsnának, a világ tanítójának hódolok.

bhīṣma-droṇa-taṭā jayadratha-jalā gāndhāra-nīlotpalā
śālya-grāhavatā kṛpeṇa vahanī karṇena velākulā |
aśvatthāma-vikarṇa-ghora-makarā duryodhanāvartinī
sottīrṇā khalu pāṇḍavai raṇa-nadī kaivartakaḥ keśavaḥ ||5||


Bhísma és Dróna a part, Dzsajadratha a víz, Gandhára (királya) a kék lótusz,
Salja a ragadozóhal, Krpa az áramlat, Karna a hullámzás,
Asvatthámá és Vikarna a rettentő krokodilok s Durjódhana az örvény
a csatatér folyóján, ám átszelték a Pándavák, hiszen Késava volt a révész!

pārāśarya-vacaḥ sarojam amalaṁ gītārtha-gandhotkaṭaṁ
nānākhyānaka-keśaraṁ hari-kathā-sambodhanābodhitam |
loke sajjana-ṣaṭpadair aharahaḥ pepīyamānaṁ mudā
bhūyād bhārata-paṅkajaṁ kali-mala-pradhvaṁsi naḥ śreyase ||6||


Parásara fiának szavából született a makulátlan (lótusz), melynek csodás illata a Gítá mondandója,
rostjai a megszámlálhatatlan történet, melyek a Hariról szóló történetektől virágzanak.
E világ szentjei méhecskeként nap mint nap kortyolják, s megmámorosodnak nektárjától,
áldjon meg hát bennünket a Mahábhárata lótusza, Kali szennyének eltörlője!


A kali-kor szennyét lemosó lótuszra a vers ellentmondásosan a paṅka-ja szót használja, mely sárból születettet jelent.

mūkaṁ karoti vācālaṁ paṅguṁ laṅghayate girim |
yat-kṛpā tam ahaṁ vande paramānanda-mādhavam ||7||


A néma beszédes lesz, a béna átkel a hegyen,
az ő kegyéből. Néki hódolok hát, a legfőbb gyönyörnek, Mádhavának!

yaṁ brahmā varuṇendra-rudra-marutaḥ stunvanti divyaiḥ stavair
vedaiḥ sāṅga-pada-kramopaniṣadair gāyanti yaṁ sāma-gāḥ |
dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yogino
yasyāntaṁ na viduḥ surāsura-gaṇā devāya tasmai namaḥ ||8||


Őt imádják mennyei himnuszokkal Brahmá, Varuna, Indra, Rudra s a marutok,
őt magasztalják a Száma-véda énekesei a védákkal, a védák kiegészítéseivel, a pada és krama olvasásmódokkal és az upanisadokkal,
Őt látják szívükben a misztikusok, mikor meditációjukba merülnek,
ám teljességgel nem ismerik őt a félistenek s a démonok seregei sem. Hódolat őnéki, Istennek!


Ez a Bhágavata-purána 12.13.1. verse. A védák kiegészítései a fonetika, a nyelvtan, a verstan, az etimológia, a csillagászat és a rítusok tana. A szanszkrt szövegben a mondatok egymás melletti szavainak hangjai hasonulnak vagy összeolvadnak, ha tehát a mondatot (mantrát) folyamatosan olvassuk, az a szanhitá olvasásmód, s ha szavakra szétbontva, az a pada olvasásmód. A krama olvasásmód során kettesével olvassák a mondat szavait, először az első kettőt együtt, majd a másodikat és a harmadikat, aztán a harmadikat és negyediket, s így tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése