2010. május 2., vasárnap

atha aguru-laksanam – az alkalmatlan tanító jellemzői


A Hari-bhakti vilász 1.47-52. verseiben arról olvashatunk tanácsokat, hogy milyen kaszthoz tartozó mestert fogadjon el a tanítvány: bár mindenhol lehetnek kiváló tulajdonságokkal megáldott személyek, a tanítvány ne kapjon avatást alacsonyabb kasztú mestertől. A rákövetkező versek szerint a mester legyen Visnu híve. Majd a szöveg az alkalmatlan tanító jellemzőiről idéz verseket:

tattva-sāgare—
bahvāśī dīrgha-sūtrī ca viṣayādiṣu lolupaḥ |
hetu-vāda-rato duṣṭo’vāg-vādī guṇa-nindakaḥ ||56||
aromā bahu-romā ca ninditāśrama-sevakaḥ |
kāla-danto’sitauṣṭhaś ca durgandhi-śvāsa-vāhakaḥ ||57||
duṣṭa-lakṣaṇa-sampanno yadyapi svayam īśvaraḥ |
bahu-pratigrahāsakta ācāryaḥ śrī-kṣayāvahaḥ ||58||

A Tattva-szágarában:
„(Az alkalmatlan tanító) nagyevő, halogató, az érzékek tárgyai után sóvárgó,
az ellenkezéshez csökönyösen ragaszkodó, bűnös, a megnevezésre nem méltóról beszélő, másokat ócsárló,
szőrtelen és dús-szőrű, megvetett iskola szolgálója,
fekete fogú és sötét ajkú, rossz leheletű,
rossz tulajdonságokban bővelkedő. Noha ő maga kompetens,
az ilyen sok adományhoz ragaszkodó tanító a jószerencse romlásának előidézője.”

„A megnevezésre nem méltóról beszélő” (avāg-vādī): Az avāc („nem beszéd”) jelenthet némaságot, szótlanságot, illetve megnevezésre nem méltót, elmondhatatlant, azaz rosszat, hitványat. A kommentár szerint ez utóbbiként értelmezendő: így az avāg-vādī olyan személyt jelent, aki nagy kedvvel ecseteli mások bűneit, hibáit.
„Noha ő maga kompetens” (yadyapi svayam īśvaraḥ): Az īśvaraḥ szó jelentései hatalmas, erős, valamire képes, uralkodó, tehetős ember vagy Isten. Szanátan gószvámí értelmezésében ez a vagyon s más hasonlók tekintetében való jó képességeket jelent, erre utal a sok adományhoz való ragaszkodás említése is.
Egyes testi jelek bűnös előző életekre utalnak, a fekete fogak a részegeskedés, a bűzös lehelet a rágalmazó hajlam következtében jelenik meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése