2010. május 9., vasárnap

a méhek királyának zümmögése


pārāvatānyabhṛta-sārasa-cakravāka-
dātyūha-haṁsa-śuka-tittiri-barhiṇāṁ yaḥ |
kolāhalo viramate 'cira-mātram uccair
bhṛṅgādhipe hari-kathām iva gāyamāne ||

pārāvata – galamb; anyabhṛta – kakukk; sārasa – daru; cakravāka – vadliba; dātyūha – csátaka madár; haṁsa – hattyú;
śuka – papagáj; tittiri– fogoly; barhiṇām – páváké; yaḥ – aki; kolāhalaḥ – hangzavar; viramate – abbamarad, elhallgat; acira-mātram – hirtelen; uccaiḥ – hangosan; bhṛṅga-adhipe – méhek királya; hari-kathām – Hari-kathát, Hariról szóló elbeszéléseket; iva – mint; gāyamāne – éneklő



A galambok, kakukkok, darvak, vadlibák,

csátakák, hattyúk, fogolymadarak és hattyúk hangzavara
nyomban elcsendesül, mikor magas hangján
a méhek királya a Hari-kathá éneklésébe kezd. (Bhág. 3.15.18.)

A madarak hangjai sokfélék, miként az ember gondolatai… némelyek gyönyörűen dalolnak, mások hangja inkább éktelen rikácsolásra emlékeztet. Ám ezt az örömöt és bánatot egyszerre világgá kiáltó hangzavar azon nyomban elhallgat, mikor megszólal egy csöndes kis hangocska: a Krsna virágfüzérétől érkező méh zümmögése, mert Krsnáról szóló elbeszélései hallgatása isteni örömmel töltik el a szívet. A vers a Bhágavata-purána harmadik énekének Vaikuntha-világot magasztaló fejezetéből való.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése