áldás

Rámánanda Ráj művének, a Dzsagannátha-vallabhának első három versének áldása szálljon ránk!

svarāñcita-vipañcikā-muraja-veṇu-saṅgītakaṁ
tri-bhaṅga-tanu-vallarī-valita-valgu-hāsolbanam |
vayasya-karatālika-raṇita-nūpurair ujjvalaṁ
murāri-naṭanaṁ sadā diśatu śarma loka-traye ||1||

svara-añcita – hang-hajlított; vipañcikā-muraja-veṇu-saṅgītakam – lant (vīṇā), dob, fuvola zenéjét; tri-bhaṅga-tanu – háromszor ívelt test; vallarī-valita-valgu-hāsa ulbanam – lián mozgó bájos mosolyban bőséges; vayasya-karatālika-raṇita-nūpuraiḥ – társai tapsa csilingelés bokacsengettyűkkel; ujjvalam – szépséges, tündöklő; murāri-naṭanam – Murári tánca; sadā – mindig; diśatu – ad; śarma – boldogság, áldás; loka-traye – világ-hármasban

Lant, dob és fuvola lágyan hullámzó hangjainak dallamára
liánként mozog három ívben hajló, elbűvölően mosolygó alakja.
Murári szépséges tánca – melyet társai tapsa s a bokacsengettyű csilingelése kísér –
hozzon boldogságot mindig a három világra!

Krsna táncának jelzője: ujjvala („fellángoló”) tündöklőt, szépségest jelent, főnévként azonban szerelmet.

smitaṁ nu na sita-dyuti-taralam akṣi nāmbhoruhaṁ
śrutir na ca jagaj-jaye manasijasya maurvī-latā |
mukunda-mukha-maṇḍale rabhasa-mugdha-gopāṅganā-
dṛg-añcala-bhavo bhramaḥ śubha-śatāya te kalpatām ||2||

smitam – mosoly; nu – bizony; na – nem; sita-dyuti-taralam – fehér-fényű (a Hold) csillogása; akṣi – szem; na– nem; ambhoruham – lótuszvirág („vízből növő”); śrutiḥ – fül; na – nem; ca – és; jagat-jaye – a világ meghódításakor; manasijasya – szerelemistené („képzelet szülte”); maurvī-latā – íjhúr (a latā a szépség kifejezője); mukunda-mukha-maṇḍale – Mukunda arc-körében; rabhasa-mugdha-gopa-aṅganā-dṛś-añcala-bhavaḥ – örömtől mámoros pásztorlányok szeme sarkából eredő; bhramaḥ – zavarodottság; śubha-śatāya – áldások százaira; te – neked; kalpatām – eredményezzen!

Nem mosoly ez, hanem a fehérfényű Hold ragyogása! Szem(nek hinnéd, pedig) lótuszvirág,
s nem fül, hanem, a szerelemisten íjának csodás húrja, miközben legyőzi az egész világot!
A gyönyörittas pásztorlánykák Mukunda arcát lesik,
szemük sarkából reápillantva. Zavarodottságuk hozzon reád ezernyi áldást!

Az első két vers versmértéke: pṛthvī (széles): υ – υ υ υ – υ – / υ υ υ – υ – – υ –

kāmaṁ kāma-payonidhiṁ mṛga-dṛśām udbhāvayan nirbharaṁ
cetaḥ-kairava-kānanāni yaminām atyantam ullāsayan |
rakṣaḥ-koka-kulāni śoka-vikalāny ekāntam ākalpayann
ānandaṁ vitanotu vo madhuripor vaktrāpadeśaḥ śaśī ||3||

kāmam – kedve szerint; kāma-payonidhim – vágyak óceánját; mṛga-dṛśām – őz-szeműeké; udbhāvayan – gyarapító; nirbharam – nagyon, hevesen; cetaḥ-kairava-kānanāni – szív lótusz-rengetegét; yaminām – vezeklőké (jógíké); atyantam – fölöttébb; ullāsayan – boldogító; rakṣaḥ-koka-kulāni – démonok vadliba seregeit; śoka-vikalāni – bánat sújtottakat; ekāntam – magányossá; ākalpayan – tevő; ānandam – gyönyört; vitanotu – okozzon; vaḥ – nektek; madhu-ripoḥ – Madhu ellenségéé; vaktra-apadeśaḥ – arcaként ismert; śaśī – Hold

Az őz-szemű (gópík) vágyainak óceánját hatalmasra duzzasztó,
a jógík szíveinek lótusz-rengetegét végnélkül boldogító,
a démonok vadliba seregeit magányossá s bánattól sújtottá tevő
Madhu végzetének Hold arca árasszon el gyönyörrel mindannyiótokat!

śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

egy dal a Dzsagannátha-vallabhából: ide-oda rebben tekintete…
PDF