Bejegyzések
Śrī Gaurāṅga Aṣṭottara-śata-nāma-stotram
namaskṛtya pravakṣyāmi
deva-devaṁ jagad-gurum |
nāmnām-aṣṭtottara-śatam
caitanyasya mahātmanaḥ ||1||
namaskṛtya – hódolva; pravakṣyāmi – beszélek majd, ünneplem majd; deva-devam – az istenek istenét; jagat-gurum – a mindenség tanítóját; nāmnām – neveié; aṣṭtottara-śatam – száznyolcat; caitanyasya – Csaitanjáé; mahā-ātmanaḥ – nagy léleké
Hódolatom ajánlva ünneplem az istenek Istenét, a mindenség tanítóját,
Csaitanját, a nagy lelket, száznyolc nevét (zengve).
viśvambharo jita-krodho
māyā-mānuṣa-vigrahaḥ |
amāyī māyinām śreṣṭo
vara-deśo dvijottamaḥ ||2||
viśvam-bharaḥ – a mindenség fenntartója (Csaitanja születésekor kapott neve); jita-krodhaḥ – legyőzött a harag; māyā-mānuṣa-vigrahaḥ – illuzórikus emberi alakú; amāyī – nem csaló; māyinām – csalóké; śreṣṭaḥ – legjobbja; vara-deśaḥ – legkiválóbb hely; dvi-ja-uttamaḥ – a kétszer-születettek legjobbja
Visvambhara, a mindenség fenntartója, a haragot lebíró, az illuzórikus emberi alakot öltő.
Mentes ő a kétszínűségtől, (mégis) a csalók legjobbja, a legkiválóbb helyen (született), a bráhmanák gyöngye.
jagannātha-priya-sutaḥ
pitṛ-bhakto mahā-manāḥ |
lakṣmī-kāntaḥ śacī-putraḥ
premado bhakta-vatsalaḥ ||3||
jagannātha-priya-sutaḥ – Dzsagannáth kedves fia; pitṛ-bhaktaḥ – az atya híve; mahā-manāḥ – nagy elme; lakṣmī-kāntaḥ – Laksmí kedvese (férje); śacī-putraḥ – Sacsí fia; prema-daḥ – a rajongó szeretet adományozója; bhakta-vatsalaḥ – híveit kedvelő
Dzsagannáth Misra kedves fia, apja híve, a jóeszű,
Laksmí kedves ura, Sacsí anya fiacskája, a rajongó szeretet adományozója, a híveit kedvelő.
dvija-priyo dvija-varo
vaiṣṇava-prāṇa-nāyakaḥ |
dvi-jāti-pūjakaḥ śāntaḥ
śrīvāsa-priya īśvaraḥ ||4||
dvi-ja-priyaḥ – kétszer-születetteknek kedves; dvija-varaḥ – a kétszerszületettek legjobbja; vaiṣṇava-prāṇa-nāyakaḥ – vaisnavák életének ura; dvi-jāti-pūjakaḥ – kétszer-születetteket tisztelő; śāntaḥ – békés; śrīvāsa-priyaḥ – Srívásznak kedves; īśvaraḥ – az Úr
Kedves ő a bráhmanáknak, s ő a bráhmanák legkiválóbbja, a vaisnavák életének ura.
Tiszteli a kétszer-születetteket, békés, Srívász mindene, a leghatalmasabb Úr.
tapta-kañcana-gaurāṅgaḥ
siṁha-grīvo mahā-bhujaḥ |
pīta-vāso rakta-paṭṭaḥ
ṣaḍ-bhujo´tha catur-bhujaḥ ||5||
tapta-kāñcana – olvadt arany; gaura-aṅgaḥ – arany-testű; siṁha-grīvaḥ – oroszlán-nyakú; mahā-bhujaḥ – „nagy karú” (erős); pīta-vāsaḥ – sárga ruhás; rakta-paṭṭaḥ – vörös ruhás; ṣaḍ-bhujaḥ – hat karú; atha – és; catur-bhujaḥ – négy karú
Teste mint az olvadt arany, nyaka akár az oroszláné, karja erős.
Sárga ruhás, vörös ruhás, olykor hat-, máskor négy-…
Csaitanja házasemberként sárga, szerzetesként pedig vörös ruhát visel. Isteni vonásait hangsúlyozva olykor hat karral ábrázolják, jelezvén, hogy ő Ráma és Krsna is egyben.
dvi-bhujaś ca gadā-pāniḥ
cakri padma-dharo´malaḥ |
pañcajanya-dharaḥ śārṅgī
veṇu-pāniḥ surottamaḥ ||6||
dvi-bhujaḥ – két-karú; ca – és; gadā-pāniḥ – buzogány-kezű; cakrī – csakrás; padma-dharaḥ – lótuszt tartó; amalaḥ – makulátlan, tiszta, őszinte; pāñcajanya-dharaḥ – a Pánycsadzsanját tartó; śārṅgī – Sárnga íjas; veṇu-pāniḥ – fuvolás kezű; sura-uttamaḥ – az istenek legkiválóbbja
vagy kétkarú. E makulátlan személy kezeiben buzogányt, csakrát, lótuszt tart,
ő a Pánycsadzsanját, a Sárnga íjat és a fuvolát tartó legkiválóbb isten.
Visnu négy szimbóluma a buzogány, csakra, lótuszvirág és kagylókürt (a szövegben ez Pánycsadzsanja, Krsna kagylókürtje). A Sárnga íj Visnu vagy Krsna íjának a neve.
kamalākṣesvaraḥ prīto
gopa-līlādharo yuvā |
nīla-ratna-dharo rūpya-
hārī kaustubha-bhūṣanaḥ ||7||
kamala-akṣā-īsvaraḥ – a lótusz-szemű ura; prītaḥ – kedvelt, szeretett; gopa-līlā-dharaḥ – tehénpásztor kedvteléseit követő; yuvā – ifjú; nīla-ratna-dharaḥ – kék ékkövet viselő; rūpya-hārī – ezüst nyakláncos; kaustubha-bhūṣanaḥ – Kausztubha díszes
A lótusz-szemű (Laksmíprijá) ura, az ifjú (akit mindenki) kedvel, a pásztorok kedvteléseinek hajléka.
Kék ékkövet és ezüst nyakláncot visel, s a Kausztubha ékkő díszíti.
śrīvatsa-lañchano bhāsvan
maṇi-dhṛk kañja-locanaḥ |
taṭaṅka-nīla-śrīḥ rudra-
līlā-kārī guru-priyaḥ ||8||
śrīvatsa-lañchanaḥ – srívatsza jelű; bhāsvan – csillogó; maṇi-dhṛk – drágakőhöz hasonló; kañja-locanaḥ – lótusz-szemű; taṭaṅka-nīla-śrīḥ – fülbevalója kék színű (fenség, dísz); rudra-līlā-kārī – Siva kedvteléseit tevő; guru-priyaḥ – mesterének kedves
A Srívatsza-jelet hordja, egy csillogó drágakőre emlékeztet, lótusz-szemű,
kék-fülbevalós, aki Siva kedvteléseit játssza, és mestere kedves (tanítványa).
sva-nāma-guṇa-vaktā ca
nāmopadeśa-dāyakaḥ |
ācaṇḍāla-priyaḥ śuddhah
sarva-prāṇi-hite rataḥ ||9||
sva-nāma-guṇa-vaktā – saját neve és tulajdonságai tudója (szó szerint: beszélője); ca – és; nāma-upadeśa-dāyakaḥ –a név-tanítás adományozója; ācaṇḍāla-priyaḥ – a kasztonkívüliektől kezdve (mindenkihez) kedves; śuddhah – tiszta; sarva-prāṇi-hite – minden élőlény jóléte iránt; rataḥ – foglalkozó
Önnön neve és tulajdonságai jó ismerője, a Szent Név adományozója,
kedves ő még az érinthetetlenekhez is, makulátlan, s minden lény jóléte iránt elkötelezett.
Makulátlan, mert az érinthetetlenek társasága nem veti vissza… hiszen transzcendentális, a varnák felett áll.
viśvarūpānujaḥ sandhyā-
vatāraḥ śītalāśayaḥ |
niḥsīma-karuṇo gupta
ātma-bhakti-pravartakaḥ ||10||
viśvarūpa-anujaḥ – Visvarúpa öccse; sandhyā-avatāraḥ – szürkületkor alászálló; śītala-āśayaḥ – hűs hajlék; niḥsīma-karuṇaḥ – határtalan kegyű; guptaḥ – rejtett; ātma-bhakti-pravartakaḥ – a lélek odaadásának ösztönzője
Visvarúpa öccse, ki alkonyatkor született. (A lét tüzében perzselődők) hűs hajléka,
könyörülete végtelen. Titokzatos ő, a lélek odaadásának ösztönzője.
A titokzatos jelző Csaitanja rejtett avatár mivoltára (channaḥ kalau, Bhág. 7.9.38.) vonatkozik: bár isteni fenségét elrejtve jelenik meg ebben a világban, mégis ő az, aki felszítja az emberek szívében a Krsna iránti odaadást.
mahānando naṭo nṛtya-
gīta-nāma-priyaḥ kaviḥ |
ārti-priyaḥ śuciḥ śuddho
bhāvado bhagavat-priyaḥ ||11||
mahā-ānandaḥ – nagy boldogság; naṭaḥ – táncos; nṛtya-gīta-nāma-priyaḥ – tánc, ének, név-kedves; kavih – költő; ārti-priyaḥ – a szenvedőkhöz kedves; śuciḥ – tiszta (erényes, őszinte); śuddhaḥ – tiszta (szent); bhāva-daḥ – az érzelmek adományozója; bhagavat-priyaḥ – az Úr híve
(A megtestesült) transzcendentális boldogság, (kiváló) táncos, kedveli a Szent Név éneklését, és a táncot, a (nagyszerű) költő,
aki felkarolja a szenvedőket, erényes és szent, (a szerető) érzelmek adományozója, az Úr híve.
Az Úr híve: Csaitanja rejtett avatárként egy bhakta alakját ölti. Más lehetséges értelmezés szerint a kedves (priya) Úr (bhagavat).
indrādi-sarva-lokeśa-
vandita-śrī-padāmbujaḥ |
nyāsi-cuḍāmaṇiḥ kṛṣṇaḥ
sannyāsāśrama-pāvanaḥ ||12||
indra-ādi-sarva-loka-īśa-vandita – Indra s a többi világ-úr imádta; śrī-pada-āmbujaḥ – áldásos láb-lótuszú; nyāsi-cuḍāmaṇiḥ – a lemondottak koronaékszere; kṛṣṇaḥ – Krsna; sannyāsa-āśrama-pāvanaḥ – a szerzetesi életrend megtisztítója
Lótuszlábait imádják az Indra vezette világurak.
A lemondottak koronaékszere, maga Krsna, a szerzetesi életrend megszentelője.
caitanyaḥ kṛṣṇa-caitanyo
daṇḍa-dhṛg nyasta-daṇḍakaḥ |
avadhūta-priyo nityā-
nanda-ṣaḍ-bhuja-darśakaḥ ||13||
caitanyaḥ – az érzékelő; kṛṣṇa-caitanyaḥ – Krsna-Csaitanja; daṇḍa-dhṛk – botot viselő; nyasta-daṇḍakaḥ – aki letette botját; avadhūta-priyaḥ – az avadhútához kedves; nityānanda-ṣaḍ-bhuja-darśakaḥ – Nitjánandának hat-karú (formáját) megmutató
(A Legfelsőbb) Érzékelő, Krsna-Csaitanja, a botot viselő, majd arról lemondó.
Kedves ő Nitjánanda avadhútához, s feltárta néki hatkarú formáját.
A caitanya szó a cetana, az érzékelés, a tudatosság állapotában lévőt jelenti (a szó gyöke a cit – érzékel, felfog), e szóval illetik a Legfelsőbb Lelket, mint minden érzékelés és tudatosság forrását.
A szerzetesi avatása után Csaitanja Maháprabhu Puríba indult, ám útközben Nitjánanda Prabhu a szerzetesség jelképét, a vándorbotot három darabra törte, s a vízbe dobta. Az avadhūta (minden anyagi ragaszkodásától megvált) jelző is Nitjánandára vonatkozik.
mukunda-siddhi-do dīno
vāsudevāmṛta-pradaḥ |
gadādhara-prāṇa-nātha
ārti-hā śaraṇa-pradaḥ ||14||
mukunda-siddhi-daḥ – Mukundának tökéletességet adó; dīnaḥ – nincstelen (vagy: alázatos); vāsudeva-amṛta-pradaḥ – Vászudévának nektárt (halhatatlanságot) adományozó; gadādhara-prāṇa-nātha – Gadádhara életének ura; ārti-hā – szenvedést elűző; śaraṇa-pradaḥ – oltalmat adó
Alázatos (bhakta ő), ki Mukundát tökéletessé tette, Vászudéva (szívét) pedig nektárral töltötte (csordultig).
Gadádhar szeme fénye, a szenvedést elűző és oltalmat nyújtó.
Mukunda Datta jeles énekes, Csaitanja Maháprabhu osztálytársa és kedves barátja. Az ő testvére Vászudéva Datta, szintén kiváló bhakta. Csaitanja olyannyira szerette, hogy Vászudéva tulajdonának nevezte magát. Könyörülete határtalan volt: a világ élőlényeinek összes bűnét magára akarta venni. (E történetet a Csaitanja-csaritámrta 2.15.158-180. versei beszélik el, Sríla Prabhupád pedig a Csaitanja-csaritámrta 1.10.40-41. verseihez fűzött kommentárjában méltatja a testvéreket.)
A dīna egyszerre jelent alázatost, és szegény nincstelent is. A bhaktaként alászálló Krsna természeténél fogva alázatos, szerzetesként nincstelen koldus, mégis ő ad, hiszen ő a tökéletesség és a nektár adományozója.
A vāsudeva-amṛta-pradaḥ név egy másik történetet is felidéz. Vászudéva egy dél-indiai bráhmana volt, aki leprában szenvedett. Nagy türelemmel viselte betegségét, mikor egy-egy féreg kihullott testébôl, fölvette azokat és visszahelyezte oda, ahonnan kiestek. Hallott Csaitanja megérkezéséről, ám mire megérkezett arra a helyre, ahol Csaitanja néhány napot töltött, közölték vele, hogy Maháprabhu továbbindult… ekkor Vászudéva ájultan rogyott a földre. Csaitanja megérezve ezt visszafordult, megkereste Vászudévát, s átölelve őt betegségéből is meggyógyította. A vāsudeva-amṛta-pradaḥ jelentése e történet fényében a „Vászudévának halhatatlanságot adományozó” is lehet.
akiñcana-priyaḥ prāṇo
guṇa-grāhī jitendriyaḥ |
adoṣa-darśī sumukho
madhuraḥ priya-darśanaḥ ||15||
akiñcana-priyaḥ – a nincstelenek kedvese (vagy: a nincsteleneket kedvelő); prāṇaḥ – az életerő; guṇa-grāhī – mások érdemeit értékelő („a jótulajdonságokat elfogadó”); jita-indriyaḥ – legyőzött (megfegyelmezett) érzékű; a-doṣa-darśī – nem-hiba-látó; sumukhaḥ – szépséges arcú; madhuraḥ – mézédes (kellemes); priya-darśanaḥ – jó megjelenésű (kellemes a szemnek)
A nincstelenek mindene, az életerő, az erényeket értékelő, az önfegyelmezett,
aki mentes a hibakereséstől. Arca szépséges, (mosolya) mézédes, megjelenése kellemes.
pratāparudra-samtrāta
rāmānanda-priyo guruḥ |
ananta-guṇa-sampannaḥ
sarva-tīrthaika-pāvanaḥ ||16||
pratāparudra-samtrātaḥ – Pratáparudra megmentője; rāmānanda-priyaḥ – Rámánanda szeretettje; guruḥ – a mester; ananta-guṇa-sampannaḥ – végtelen jótulajdonság birtokosa; sarva-tīrtha-eka-pāvanaḥ – minden zarándokhely egyedüli megtisztítója
Pratáparudra (király) megmentője, Rámánanda kedves (barátja), (a mindenség) mestere.
Megszámlálhatatlan jótulajdonsággal rendelkezik, így egyedül ő szenteli meg a zarándokhelyeket.
vaikuṇṭha-nātho lokeśo
bhaktābhimata-rūpa-dhṛk |
nārāyaṇo mahā-yogī
jñāna-bhakti-pradaḥ prabhuḥ ||17||
vaikuṇṭha-nāthaḥ – a Vaikuntha ura; loka-īśaḥ – a világok ura; bhakta-abhimata-rūpa-dhṛk – hívei által kívánt formát viselő; nārāyaṇaḥ – Nárájana; mahā-yogī – nagy jógí; jñāna-bhakti-pradaḥ – a tudás és odaadás adományozója; prabhuḥ – az Úr
A Vaikuntha-világok ura, s az anyagi mindenség legfőbb birtokosa, aki a híveinek oly kedves formákat ölti magára.
Nárájana, a nagy jógí, a tudás és az odaadás adományozója, maga az Úr.
A híveinek oly kedves formákat ölti magára: eka īśvara bhaktera dhyāna-anurūpa | eka-i vigrahe kare nānākāra rūpa || „Isten egy. Hívei meditációja szerint / ez az egy formájú számtalan alakban jelenik meg.” (Cscs. 2.9.155.)
pīyūṣa-vācanaḥ pṛthvī-
pāvanaḥ satya-vāk sahaḥ |
oḍa-deśa-janānandī
sandohāmṛta-rūpa-dhṛk ||18||
pīyūṣa-vācanaḥ – nektár-szavú; pṛthvī-pāvanaḥ – a Föld oltalmazója; satya-vāk – igazmondó; sahaḥ – béketűrő; oḍa-deśa-jana-ānandī – Orissza lakóinak boldogsága; sandoha-amṛta-rūpa-dhṛk – tömérdek nektár formáját felöltött
Ambróziás beszédű, a Föld oltalmazója, igazmondó és béketűrő,
Orissza minden lakójának boldogsága, a megtestesült nektár.
Oḍa-deśa, vagy Oḍra-deśa Orissza neve.
yaḥ paṭhed prātar utthāya
caitanyasya mahātmanaḥ |
śraddhāyā parayopetaḥ
stotram sarvāgha nāśanam |
prema bhaktir harau tasya
jayate nātra samśayaḥ ||19||
yaḥ – aki; paṭhet – olvassa; prātar – hajnalban; utthāya – felkelve; caitanyasya – Csaitanjáé; mahātmanaḥ – nagy léleké; śraddhayā – hittel; parayā – naggyal; upetaḥ – valamivel rendelkező; stotram – dicshimnuszt; sarva-agha nāśanam – minden bűnt megsemmisítőt; prema bhaktih – rajongó odaadás; harau – Hari iránt; tasya – övé; jāyate – születik; na atra samśayaḥ – nincs ebben kétség
Az erős hitűben, ki hajnalban felserkenve, a nagy lelket, Csaitanját magasztaló himnuszt olvassa, mely minden bűnt eltöröl, hamarost rajongó szeretet ébred Hari iránt, efelől semmi kétség.
Ez, s a rákövetkező versek a fohász zengésének eredményeit sorolják fel.
asādhya-roga-yukto’pi
mucyate roga-saṅkaṭāt |
sarvāparādha-yukto’pi
so’parādhāt pramucyate ||20||
asādhya-roga-yuktoḥ – legyőzhetetlen betegséggel egyesített; api – még; mucyate – megszabadul; roga-saṅkaṭāt –betegség nehézségétől; sarva-aparādha-yuktaḥ – mindenféle bűnökkel egyesített; api – még; saḥ – ő; aparādhāt – bűnétől; pramucyate – megszabadul
Még a gyógyíthatatlan betegek is megszabadulnak súlyos kórjuktól,
a bűnösök pedig megszabadulnak bűneik (visszahatásaitól).
phalguṇī-paurṇamāsyāṁ tu
caitanya-janma-vāsare |
śraddhāyā parayā bhaktyā
mahā-stotram japam puraḥ |
yad yat prakurute kāmaṁ
tat tad evācirāl labhet ||21||
phalguṇī-paurṇamāsyām – phalguní hó teliholdján; tu – és; caitanya-janma-vāsare – Csaitanja születésének napján; śraddhāyā – hittel; parayā – naggyal; bhaktyā – odaadással; mahā-stotram – nagy fohászt; japam – imát; puraḥ – előtt; yad yad – amit; prakurute – teszi; kāmam – vágyat; tat tad – azt; eva – bizony; acirāt – hamarost; labhet – eléri
S aki phalguní hó teliholdas napján, Csaitanja születése ünnepén nagy hittel és odaadással zengi e himnuszt, annak minden vágya teljesül.
aputro vaiṣṇavaṁ putraṁ
labhate nātra saṁśayaḥ |
ante caitanya-devasya
smṛtir bhavati śaśvatī ||22||
aputraḥ – gyermektelen; vaiṣṇavam – vaisnavát; putram – fiút; labhate – nyer; na atra saṁśayaḥ – nincs ebben kétség; ante – végül; caitanya-devasya – Csaitanja-déváé; smṛtiḥ – emlékezés; bhavati – lesz; śaśvatī – örökké
A gyermektelen vaisnava fiút nyer, efelől semmi kétség,
s végül mindörökké Csaitanja-dévára emlékezik majd.
Végül (ante): halála idején Csaitanja Maháprabhun meditál, s így mindörökké társa marad.
Úgy tartják, a vers Sārvabhauma Bhaṭṭācārya műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése