2010. augusztus 25., szerda

gjána-sunjá-bhakti - a tudástól független odaadás


Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj nevezetes beszélgetése során Rámánanda verseket idézve sorolta fel a tökéletességet célzó eszményeket. Szólt a dharma szerinti viselkedésről, a tettek Krsnának ajánlásáról, a dharma feladásáról, és a tudással (elmélkedéssel) kombinált odaadásról, ám ezeket Csaitanja Maháprabhu mind csupán külsődlegesnek nyilvánította. Rámánanda ezután a tudás iránti törekvéstől mentes tiszta odaadást említette, mint a tökéletesség leglényegét – s ez a gondolat már elnyerte Csaitanja egyetértését.
Az alábbiakban a Rámánanda által idézett vers, és annak kommentárja olvasható Sríla Prabhupád tolmácsolásában:

jñāne prayāsam udapāsya namanta eva
jīvanti san-mukharitāṁ bhavadīya-vārtām |
sthāne sthitāḥ śruti-gatāṁ tanu-vāṅ-manobhir
ye prāyaśo 'jita jito 'py asi tais tri-lokyām ||

Kedves Uram, a bhakták nem kívánnak az empirikus tudás művelése révén eggyé válni veled,
hanem az önmegvalósult szentek ajkairól akarják hallani dicsőségedet.
Erényes életet élnek, s könnyedén elnyerhetik kegyedet,
habár téged a három világon senki sem képes legyőzni! (Bhág. 10.14.3.)

Az Istennel való eggyé válás mérge megöli az odaadó szolgálat csíráját. Aki valóban szeretné odaadással szolgálni Istent, egyszer s mindenkorra adja föl ezt az elképzelést. A Csaitanja-csaritámrta szerint az Istennel való eggyé válás gondolata a legmagasabb fokú elbizakodottság jele, aminek még az árnyéka is lehetetlenné teszi az odaadás fejlődését. Ez a legveszélyesebb félreértés a lelki életben, amitől nyomban meg kell szabadulni.
A mindenható Istennek, Srí Krsnának alárendelt tiszta élőlény hallgassa alázatosan az önmegvalósult lélek ajkairól fölcsendülő transzcendentális hangot, az Istenség Személyiségének dicsőítését. Csakis egy önmegvalósult lélek képes nagyhatású lelki hangot kelteni. A bhakták éljenek makulátlanul tiszta életet, testben, szóban és gondolatban. Ezek a lelki megvalósítás tökélyre vitelének egyszerű módszerei.
Az Úr Csaitanja a társadalmi vagy felekezeti hovatartozás, a képzettség vagy bőrszín különbségeitől függetlenül minden ember javára jóváhagyta eme egyszerű módszereket. E folyamatban a próbálkozókkal szemben támasztott egyetlen, megkerülhetetlen követelmény az, hogy egyszer s mindenkorra mondjanak le az Istennel való eggyé válás gondolatáról. E képzetet általában csak az empirikus filozófusok vallják, máskülönben minden ember érzi, hogy Isten nagyobb nála, s mi alárendeltjei vagyunk akaratának. Még az olyan kiválóság, mint Mahátmá Gandhi is mindig mondogatta: „Hatalmas az Isten! Egyetlen fűszál sem mozdul az Ő jóváhagyása nélkül.”
Így hát az Istennel való eggyé válás képzelt ideája az empirikus filozófus agyszüleménye, anyagi hiúságának eredménye. Egy tisztaszívű, egyszerű ember mindig ellenzi az ilyen mesterkélt gondolkodást. Természetes módon utasítja el az Istennel való eggyé válás gondolatát, s nem szükséges külön figyelmet fordítania eme ostobaság cáfolatára.
A következő követelmény az önmegvalósult lélek szavainak alázatos és nyájas hallgatása. A Bhagavad-gítá közvetlenül Isten transzcendentális üzenete, amit a leendő bhaktának teljes jámborsággal és alázattal kell befogadnia egy önmegvalósult lélektől.
(részlet az Élet végső célja című könyvből)
PDF

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése