2010. december 11., szombat

a nagy viadal


Dél-Indiában (a hagyomány szerint 916 és 1036 között) élt Jámunácsárja, más néven Szvámí Álavandára. Nagyapja, Náthamuni is jeles bráhmana volt, a Srí szampradája kiválósága. Jámunácsárjáról mesélik a következő történetet.
Tizenkét éves fiúcska volt csupán, mikor vitába keveredett a kor egyik leghíresebb panditjával. E pandit a király udvarában élő tudós volt, s akit vitában legyőzött, azoknak külön adót kellett fizetniük a király számára. Jámuna tanítója valahogy elmaradt az adó fizetésével, ezért a pandit egy tanítványa szidalmazni kezdte… Jámuna pedig, hogy megvédje mestere becsületét, vitára hívta ki a híres panditot. A kihívás híre nagy meglepetést okozott a királyi udvarban, többen úgy gondolták, mit keres itt ez a szemtelen suhanc, mások pedig Vámanát látták a palotához érkező fiúcskában, aki legyőzi a büszke észbajnokot, s letöri büszkeségét. Még a királyi párt is megosztotta a viadal, az uralkodó természetesnek tartotta tudósa győzelmét, míg felesége a fiúcska pártját fogta.
Ála vandára? ez volna a „nagy viadal”? – kérdezte a pandit gúnyosan, mikor meglátta Jámunát, ám helyette a királynő felelt:
– Ála vandára! ez lesz a „nagy viadal”, melyben vereséget szenvedsz.
Először a pandit kérdezgette a fiút, aki minden kérdésre helyes választ adott, majd Jámuna kérdezte a tudóst.
– Három állítást teszek – mondta a fiú –, s ha megcáfolod őket, elfogadom a vereségem. Az első állításom: anyád nem volt meddő asszony.
Miféle képtelen állítás ez? – gondolta a pandit –, a cáfolat nyilvánvaló… hiszen ha anyám meddő lett volna, nem születhettem volna meg.
– Második állításom: a király tisztességes ember – folytatta Jámuna –, a harmadik pedig: a királyné pedig hűséges férjéhez.
– Mindez képtelenség, sőt felségsértés – kelt ki magából a pandit – ezek cáfolhatatlanok, de ez nem jelenti azt, hogy elveszítettem a viadalt, hiszen te sem tudod megcáfolni őket!
– Elsőként azt állítottam, hogy édesanyád meddő – felelt Jámuna –, a dharmasásztra szerint meddőnek tekintendő az az asszony, akinek csak egy gyermeke van, legyen az akár olyan kiváló tudós, mint jómagad. Másodjára azt állítottam, hogy a király tisztességes ember. A sásztrák szerint az uralkodóra száll alattvalói erényes tetteinek hatoda, ám bűnös tetteik hatoda is. Így bár valóban nemes jellemű nagyszerű ember, ám a kali-korban élünk, így az alattvalók bűneinek hatodát el kell majd szenvednie. Szintén a sásztrák állítják, hogy a király a nyolc égtájat uraló félistenek (a lókapálák) képviselője… így megállapíthatjuk, hogy uralkodónk hűséges feleségének egyszerre kilenc férje van.
Így nyerte meg a vitát az ifjú Jámuna, s kapta az Álavandára nevet. A történet egyik változata szerint a király a fele királyságát adta a győztesnek, a másik változat szerint örökbefogadta (hiszen Jámuna apja fiatalon meghalt).
Álavandára ezután uralkodóként élt, majd egy találkozás ismét új fordulatot adott életének… meghallotta, ahogyan Ráma Misra a Bhagavad-gítát zengi… de ez már egy következő történet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése