2011. január 8., szombat

az aranyló fénysugár gyöngéd érintése

Visvanáth Csakravartí e verssel kezdi Gítá-kommentárját:

gaurāṁśukaḥ sat-kumuda-pramodī
svābhikhyayā gos-tamaso nihantā |
śrī-kṛṣṇa-caitanya-sudhā-nidhir me
mano’dhitiṣṭhan svaratiṁ karotu ||

Az aranyló fénysugár (gyöngéd érintése) megörvendezteti az éjszakai lótuszokat,

tündöklésével eloszlatja a világ sötétségét.
Srí Krsna Csaitanja, a (transzcendentális ízek) nektáróceánja,
lakozzék szívemben, s ébressze fel bennem a szeretetet önmaga iránt!

Az amśuka nem vakító fénysugár, hanem gyöngéd, lágy fénypászma. Forrása az aranyló Gauracsandra (Aranyló Hold), mely érintése nyomán a holdkeltekor nyíló fehér lótuszok (kumuda), tágra nyitják virágaikat – ők azok a bhakták, kiket örömmel tölt el a Bhagavad-gítá olvasása. Az abhikhyā szó a költői képhez illően többjelentésű: jelent szépséget, fenségességet, ragyogást, ám elmondást, kijelentést, kinyilvánítást is… az aranyló fénysugár szépséges fénye eloszlatja az éj sötétjét, a Gítá kinyilatkoztatása eloszlatja a tudatlanság sötétségét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése