2011. január 22., szombat

Krsna bánata


Rúpa gószvámí Padjávalíjából már olvastunk verseket Rádhá bánatáról… e fejezet a Dvárakában lakozó Krsna érzelmeit beszéli el.

kālindīm anukūla-komalarayām indīvara-śyāmalāḥ
śailopānta-bhuvaḥ kadamba-kusumair āmodinaḥ kandarān |
rādhāṁ ca prathamābhisāra-madhuraṁ jātānutāpaḥ smarann
astu dvāravatī-patis tri-bhuvanāmodāya dāmodaraḥ ||

A Jamuná kellemes, lágy hullámaira, a kék lótuszoktól sötétlő,
hegyekkel szegélyezett, kadamba virágoktól illatos vidék barlangjaira,
és Rádhára, az első találkozás mézére emlékezve ébredt megbánás
Dváraká urának szívében. Ő, Dámódar tegye a három világot boldoggá!
a költő: Śaraṇa, a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)
kāmaṁ kāmayate na keli-nalinīṁ nāmodate kaumudī-
nisyandair na samīhate mṛga-dṛśām ālāpa-līlām api |
sīdann eṣa niśāsu niḥsaha-tanur bhogābhilāṣālasair
aṅgais tāmyati cetasi vraja-vadhūm ādhāya mugdho hariḥ ||

Nem vágyja a lótusz-játékot, nem örvendezteti meg a holdvilág,
még a pajkos társalgás sem vonzza őz-szemű feleségeivel,
csak üldögél sorvadozva éjjeleken át, örömöt és évődést feledve.
Így búsong kábultan Hari, míg szívében csak arra a vradzsabéli leányra gondol.
a költő: Śaraṇa, a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)
ratna-cchāyā-cchurita-jaladhau mandire dvārakāyā
rukmiṇyāpi prabala-pulakodbhedam āliṅgitasya |
viśvaṁ pāyān masṛṇa-yamunā-tīra-vānīra-kuñje
rādhā-kelī-bhara-parimala-dhyāna-mūrchā murāreḥ ||

Dvárakai palotájában, mely drágakőhöz hasonlatos árnyékot vet az óceánra, (hitvese,) Rukminí szoros, eksztatikus ölelésében,
Murárinak a Jamuná-parti nádkunyhó ötlött eszébe, és Rádhá illatára emlékezve elvesztette eszméletét. Önkívülete oltalmazza a mindenséget!
a költő Umāpatīdhara (Dzsajadév kortársa), a versmérték: mandākrāntā (lassú andalgás)
nirmagnena mayāmbhasi praṇayataḥ pālī samāliṅgitā
kenālīkam idaṁ tavādya kathitaṁ rādhe mudhā tāmyasi |
ity utsvapna-paramparāsu śayane śrutvā vacaḥ śārṅgino
rukmiṇyāḥ śithilī-kṛtaḥ sa-kapaṭaṁ kaṇṭha-grahaḥ pātu vaḥ ||

„Nem öleltem át Pálít, a vízben alámerülve,
miért aggodalmaskodsz, ó Rádhá, fölöslegesen bánkódsz!”
Így beszélt álmában a Sárnga-íjas Krsna,
és Rukminí nem karolta át. Ő oltalmazzon benneteket!
a költő Umāpatīdhara

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése