2011. február 12., szombat

az önzetlen szeretet


Kaptam egy kérdést:

Nárada Bhakti-szútráját olvasgatva találtam meg ezt a részt:
22. Semmi szükség azt emlegetni, hogy a gópík nem voltak tisztában Krsna legfőbb isteni mivoltával
23. Ha nem tudták volna teljes intuitív bizonyossággal, hogy ki az ő Legfőbb Uruk, istenszeretetük hitvány önös élvezetvágy, álszent utánzat lett volna csupán.

Az odaadás két útjáról beszélnek, az egyik tudatában van az isteni fenségnek, a másik megfeledkezik róla. A gópík az isteni fenségről való megfeledkezés példái, hiszen a jóga-májá elfedte előlük Krsna fenségét. Hogy kerül ide a példa? Hogyha a gópík nem tudtak Krsna isteni voltáról, akkor gyakorlatilag a cselekedeteik nem lettek volna erkölcsösek?


A válasz végiggondolása előtt érdemes elolvasni a Bhakti-szútrák teljes szövegét:
http://kagylokurt.hu/3805/orientacio/bhakti-szutrak.html

Mi a bhakti? milyen jellemzőkkel bír? – veti fel a kérdés Nárada a Bhakti-szútrában. Előbb mások (Vjásza, Garga, Sándilja) definícióit ismerteti, majd a saját álláspontját:
19. Ám Nárada szerint az istenszeretet az, ha a hívő minden tettét Istennek szenteli, s elviselhetetlen fájdalmat érez, ha egy percre is megfeledkezne róla.

Majd megerősíti, hogy ráirányítsa a figyelmet:
20. Bizony, ilyen a bhakti.

Aztán példát is ad:
21. Ennek példájaként a Vradzsa-béli fejőslánykák (gópík) hozhatók fel.

Ennek kapcsán felmerülhet a kétely: a gópík Krsnához úgy közeledtek, mint kedvesükhöz… vajon nem a vágy ösztönzi őket? A Bhágavatam 7.1. fejezete is éppen a vágy példájaként említi őket. Az ember valamiképpen gondoljon Krsnára – hangzik a jótanács –, hiszen az indítéka lehet bármi, sikeressé válhat akkor is, ha kéjvágyból, gyűlöletből, félelemből vagy akár rokoni ragaszkodásból gondol reá: „Vrndávan fejőslánykái a vágyuk miatt, Kansza félelme miatt, a Sisupál vezette királyok gyűlöletük miatt, a Vrsnik rokonságuk miatt, ti (a Pándavák) gyöngéd ragaszkodásotok miatt, mi pedig szerető érzéseink miatt (gondolunk Krsnára), ó, Hatalmas király!" (Bhág. 7.1.31.)

Erre az ellenvetésre válaszol Nárada a következő szútrákban:

22. Semmi szükség azt emlegetni, hogy a gópík nem voltak tisztában Krsna legfőbb isteni mivoltával
23. Ha nem tudták volna teljes intuitív bizonyossággal, hogy ki az ő Legfőbb Uruk, istenszeretetük hitvány önös élvezetvágy, álszent utánzat lett volna csupán.
24. A gópík Krsna iránti szerelmében nyoma sincs az önérdeknek. Szeretetük teljes egészében és kizárólag Krsna örömét szolgálta.

Megpróbáltam szó szerint (így ugyan magyartalanul) lefordítani a szútrákat:

tatrāpi na māhātmyajñāna-vismṛty-apavādaḥ |
22. Még akkor is, nincs a fenség-tudat elfelejtésének kritikája.
tad-vihīnaṁ jārāṇām iva |
23. Anélkül (a fenség-tudata nélkül), (odaadásuk) akár a (kéjvágyó) szeretőké.
nāsty-eva tasmiṁs-tat-sukha-sukhitvam |
24. Bizony nincs abban (a kéjvágyban) az ő (Krsna) örömének boldogsága.

Nárada tehát azt mondja, hogy ha azt állítjuk, hogy az isteni fenség híján a gópík indítéka a kéjvágy, akkor megfeledkezünk arról, hogy egy cseppnyi önzés nem mutatkozott bennük. Márpedig a káma önző természetű. Csakis Krsna öröméért éltek, s ez azt mutatja, hogy ha nem is a fenséges Istent imádták, rajongó szeretetük a bhaktinak azokkal a jellemvonásaival bír, melyet a 19. szútrában Nárada említ: végleges és teljes, teljességgel önzetlen önátadás.
A szerető ragaszkodás példájaként Krsna is a gópíkat említi Uddhavának: „Elméjük a szerelem (szálaival) kötődött hozzám, s teljességgel megfeledkeztek saját magukról és rokonaikról, erről s a következő világról, mint ahogyan a transzba esett bölcs sem tudatos a nevek és formák világáról. Miként a folyók ömlenek a tengerbe (úgy jöttek el hozzám).” (Bhág. 11.12.12.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése