2011. március 19., szombat

Srí Srí Guru-Gaurángau dzsajatah!


Srídhar Mahárádzs a Prapanna-dzsívanámrta (A meghódolt lelkek életadó nektárja) című művének bevezetőjében így fohászkodik:

śrī-guru-gaura-gāndharvā-
govindāṅghrīn gaṇaiḥ saha |
vande prasādato yeṣāṁ
sarvārambhāḥ śubhaṅkarāḥ ||1||

Srí Guru, Gaura, Gándharvá és Góvinda, s örök társaik lótuszlábait magasztalom, kik kegyéből minden törekvés sikeressé válik.

gaura-vāg-vigrahaṁ vande
gaurāṅgam gaura-vaibhavam |
gaura-saṅkīrtanonmattam
gaura-kāruṇya-sundaram ||2||

Gaura megtestesült tanítását magasztalom! Alakja aranyfényben pompázik. Maháprabhu dicsőségének (kiterjedése ő), ki megmámorosodott Gaura szankírtanjától, míg szépsége Gaura kegyét árasztja.

E vers Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupádot, Srídhar Mahárádzs mesterét magasztalja.

guru-rūpa-hariṁ gauraṁ
rādhā-ruci-rucāvṛtam |
nityaṁ naumi navadvīpe
nāma-kīrtana-nartanaiḥ ||3||

A tanítóként testet öltött Harit, Gaurát, kit Rádhá tündöklésének fénye ölel, magasztalom mindig Navadvípban, a szent név dicsőítésével, és tánccal.

A vers többféleképpen értelmezhető, a nāma-kīrtana-nartanaiḥ utalhat társakra is: a szent nevet dicsőítő táncosokkal együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése