az odaadás gyümölcse

Nimi király imígyen faggatta a bölcs Prabhuddhát: „Miképpen győzheti le az isteni illúziókeltő energiát a durva gondolkodású ember, aki testét hiszi önvalójának s elméjét sem képes fegyelmezni?” Fontos kérdés, és a későbbiekben Prabuddha válaszát részletesen is megvizsgáljuk… most azonban fordítsuk figyelmünket a tanítást megkoronázó két versre (Bhág. 11.3.31-32.):

smarantaḥ smārayantaś ca mitho’ghaugha-haraṁ harim |
bhaktyā sañjātayā bhaktyā bibhraty utpulakāṁ tanum ||31||

smarantaḥ – emlékezők; smārayantaḥ – emlékeztetők; ca – és; mithaḥ – egymást; agha-ogha-haram – a bűn sokaságát eltávolítót; harim – Harit; bhaktyā – odaadással; sañjātayā – keletkezettel; bhaktyā – odaadással; bibhrati – eltölt, táplál, birtokol; utpulakām – izgatottat, örömtelit; tanum – testet

(Így) emlékezve s emlékeztetve egymást az Úr Harira, aki (egy pillanat alatt) tömérdek bűnt old föl,
odaadásuk isteni szeretetbe fordul s az elragadtatott bhaktákat öröm(mámor) járja át.

bhaktyā sañjātayā bhaktyā (odaadással keletkezett szeretettel) : szádhana-bhakti, a lelki gyakorlatok segítenek a megtisztulásban, s így kibontakozhat a rajongó szeretet, a préma-bhakti. A szeretet szeretetet szül.

kvacid rudanty acyuta-cintayā kvacid-
dhasanti nandanti vadanty alaukikāḥ |
nṛtyanti gāyanty anuśīlayanty ajaṁ
bhavanti tūṣṇīṁ param etya nirvṛtāḥ ||32||

kvacit – olykor; rudanti – zokognak; acyuta-cintayā – Acsjuta-gondolattal; kvacit – olykor; hasanti – nevetnek; nandanti – örvendeznek; vadanti – beszélnek; alaukikāḥ – nem evilágiak, szokatlanok; nṛtyanti – táncolnak; gāyanti – énekelnek; anuśīlayanti – imitálják; a-jam – születetlent; bhavanti – válnak; tūṣṇīm – csöndessé; param – Legfőbbet; etya –elérve; nirvṛtāḥ – örvendezők

Acsjutára gondolva olykor zokognak, máskor
nevetnek, örvendeznek, vagy beszélnek (hozzá), e transzcendentális személyek.
Örömtáncot lejtenek, énekelnek, a megszületetlen (Krsna kedvteléseit) játsszák,
s elcsöndesednek a Legfőbbet elérő elégedett bölcsek.

Visvanáth Csakravartí így magyarázza e verset: „Eltelt ez a nap, s nem értem el Krsnát… vajon mit tegyek? Hova menjek? Kit kérdezzek? Ki segíthet elérni őt?” – erre gondolva zokognak hívei. Máskor kacagnak: „Sötét az éjszaka, Krsna biztosan a pásztorok asszonyainak házához oson, lopni! Az udvar szögletében álló fa árnyékában rejtőzik, mikor egyszer csak meghallja valamelyik idősebb férfi hangját: ki az ott? ki vagy?! S az iszkolni igyekvő Krsnát biztosan észreveszik!” Megint máskor örvendeznek: megpillantják őt (szívükben), s ez transzcendentális boldogságot okoz. Vagy beszélnek hozzá: „Ó, uram, oly sok nap után ma végre elértelek téged!”.
Az alaukikā jelentése a világon felülemelkedett, nem evilági. (A szó ugyanakkor szokatlant is jelent..) A születetlent, Srí Krsnát imitálva Hari kedvteléseit játsszák el: a rásza-tánc idején Krsna eltűnt a gópík szeme elől, kik ekkor reá emlékezve rajongó szeretetükben utánozni kezdték őt, s eljátszották csodás tetteit (Bhágavata-purána 10.30. fejezet).
A versmérték vaṁśasthavila (a bambusznád ürege), félreérthetetlenül Krsna fuvolájára utalva.

Dzsíva gószvámí a Príti-szandharbában (158. fejezet) e két vers kapcsán a raszák jellemzőire utal: „E két vers az Úr iránti szeretet raszáit mutatja be. Hari az érzelmek közvetlen kiváltó oka (ālambana), míg a reá emlékezés fokozza az érzelmeket (uddīpana). Az emlékeztetés a cselekedetekben megjelenő érzelmeket (udbhāsvara), s az érzelmek külső jeleit (anubhāva) mutatja. A test megborzongása az eksztázis nyolcféle jelére utal (sāttvika-bhāva, a nyolc jel a következő: stambha – kábultság; sveda – verítékezés; romañca vagy pulaka – borzongás; svarabhaṅga – a hang elcsuklása; vepathu vagy kampa – remegés; vaivarṇya – sápadtság; aśru – könnyek; pralaya – eszméletvesztés). Az Acsjutáról szóló gondolatokban elmerülés a tovatűnő érzelmekre vonatkozik (vyabhicārin, vagy sañcārin, melyek felbukkannak s eltűnnek, mint az állandó érzelmek óceánján hömpölygő hullámok). Az odaadásból kibontakozó rajongó szeretet pedig az állandósult eksztázis (sthāyī-bhāva). »elcsöndesednek a Legfőbbet elérő elégedett bölcsek« e részlet a raszák kombinációjára utal. A Legfőbb a rasza-lényegű Valóságra vonatkozik. A szeretet jellege szerint ötféle lehet ez a rasza, gjána-bhakti-természetű, bhakti-természetű, baráti, szülői és szerelmes.”

PDF