„szeretném megismerni az Igazságot!”

A Cshándógja-upanisad alábbi részletében Szanatkumára oktatja Náradát, az igazság alapjáról… természetesen a tanítás a Legfőbb Igazságról szól:

– Ám az a legékesebben szóló, aki Igazsággal (satya) szól ékesen.
– Tiszteletre méltó uram, ilyen (ékesszóló) vagyok én is. Lehetek az Igazság ékesszólója?
– Előbb meg kell ismerned az Igazságot!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni az Igazságot!

A sat az as létigéből képzett folyamatos melléknévi igenév, így elsődleges jelentése: létező, élő, lévő, az ebből képzett satya jelentései : igazság, valóság. A szó gyakran Legfőbb Brahman, Visnu jelzője, például a Taittiríja-upanisadban: „Valóság (azaz Igazság), Tudás, Végtelenség – ez Brahman” (satyaṁ jñānam anantaṁ brahma, Taitt. 2.1.1.), vagy a Bhágavata-puránában: „meditáljunk hát rajta, a Legfőbb Valóságon (Igazságon)!” (paraṁ satyaṁ dhīṁahi, Bhág. 1.1.1.)
Az „aki Igazsággal szól ékesen” eredetiben: yaḥ satyena ativadati. A satyena a főnévragozás harmadik esete, jelenthet módot (igazsággal), de okot is: „az Igazság miatt ékesszóló”.

– Bizony, ha valaki megismerte (az Igazságot), igazat mond. Nem mond igazat az, aki nem ismeri (az Igazságot). Csak az mond igazat, aki megismerte az Igazságot. Ezt a megismerést (vijñāna) kell megismerni!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a megismerést!

A vijñāna közvetlen, személyes tapasztalatot, megértést jelent.

– Bizony, amikor az ember gondolkodik, akkor ért meg (dolgokat), aki nem gondolkodik, nem is ért. Csak az ért, aki gondolkodik. Ezt a gondolkodást (mati) kell megismerni!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a gondolkodást!

A mati jelentése töprengés, elemzés, érvelés.

– Bizony, akinek van hite, elmélkedik is. Akinek nincs hite, nem elmélkedik. Csak az elmélkedik, akinek van hite. Ezt a hitet (śraddhā) kell megismerni!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a hitet!

– Bizony, aki állhatatos, annak van hite is. A nem állhatatosnak hite sincsen. Csak annak van hite, aki állhatatos. Ezt az állhatatosságot (niṣṭhā) kell megismerni!
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni az állhatatosságot!

A Bhágavata-purána (s ennek nyomán Rúpa gószvámí szerint is) a śraddhā a kezdeti gyöngécske bizalom, hit, mellyel az ember az Írás, és a szentek felé fordul, míg a niṣṭhā a bűnök s más nemkívánatos tényezők elenyészése utáni megszilárdult, megállapodott hit, szilárd meggyőződés. Így a śraddhā az út első felének, a niṣṭhā a második felének kezdete. Az upanisad szövegében azonban nem ebben az értelemben találjuk a szavakat, a śraddhā itt elmélyült hit. A niṣṭhā értelmezéséhez érdemes megvizsgálnunk a szó eredetét: a szó a ni (le, alá) igekötő és a sthā (áll) ige összetétele, így jelentése valamiben meggyökeresedett, valamin nyugvó, megalapozott, állhatatos, komoly.

– Bizony, aki alkot, az állhatatos is. Alkotás nélkül nem lehet állhatatos az ember. Csakis az alkotás tesz állhatatossá. Ezért az alkotást (kṛṭi) kell megismerni.
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni az alkotást!

A kṛti cselekvést, teremtést, alkotást jelent.
Sankara kommentárja szerint a sor egymást követő lépcsőfokonként értelmezendő: az ember az eljövendő boldogság (sukha) reményében végzi a kötelességét, fegyelmezi érzékeit, gyakorolja az elme-összpontosítást (ekképp értelmezi kṛṭit). A következő lépcső a niṣṭhā, a gyakorló elköteleződés, pl. a guru szolgálata, s ennek következményeként bontakozik ki a vallásos hit (śraddhā). Majd a töprengés (mati) és megismerés (vijñāna) vezet az Igazsághoz (satya).
Megfontolandónak tartom azonban, ahogyan Szanatkumára minden egyes új fogalmat bevezet: kölcsönösen kapcsolja egymáshoz őket. A séma minden esetben ugyanez: 1. bizony, aki A az B is. 2. A nélkül nincs B. 3. Csak az A léte esetén van B. El nem választhatóan összefüggő fogalmakról van tehát szó, melyek így nem csupán fokozatok, hanem gondolkodásunk kiterjesztése az újabb fogalmak irányába. A felismerés, a gondolat, a hit és a cselekvés szorosan összefüggenek, egymást erősítik, s elválaszthatatlanok a boldogságtól.

– Bizony, amikor az ember boldog, akkor alkot is. Aki nem boldog, nem is alkot. Csak az alkot, aki boldog. Ezért a boldogságot (sukha) kell megismerni.
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a boldogságot!

– Bizony, a Végtelen a boldogság. A kicsinyben (alpa, ami mulandó) nincsen boldogság. Csakis a Végtelen a boldogság. Ezért a Végtelent (bhūman) kell megismerni.
– Tiszteletre méltó uram, szeretném megismerni a Végtelent!

– Mikor az ember nem lát semmi egyebet, nem hall semmi egyebet, nem tud semmi egyebet, akkor jutott el a Végtelenhez. Ám ahol egyebet is lát, egyebet is hall, egyebet is tud, az kicsiny (véges). A Végtelen örökkévaló, a véges halandó.
– Tiszteletre méltó uram, min nyugszik e Végtelen?
– Saját dicsőségén, vagy tán még azon sem. E világon dicsőségnek mondják a sok tehenet s lovat, akárcsak az elefántokat s az aranyat, a szolgákat s feleségeket, s földbirtokot s a házakat. De én nem ilyesfajta dicsőségről beszélek, nem ilyesfajta dicsőségről beszélek – mondotta (Szanatkumára), – mert ezek egymáson alapulnak. (Cshánd. 7.16-24. szakaszok)

PDF