Szent Név a hajnali derengésben

„Ahogy a kelő nap szétoszlatja a világban a sötétséget, amely olyan mély, akár az óceán, úgy az Úr szent neve, még ha csak egyszer mondja is ki valaki sértés nélkül, az élőlény bűnös életének minden visszahatását elpusztítja. Minden dicsőséget az Úr szent nevének, amely az egész világra áldást hoz!” (Cscs. 3.3.181.) – Idézte Laksmídhara versét Haridász Thákur Góvardhan és Hiranja Madzsumadár gyülekezetében.

Hajnalban a Nap még a látóhatár alatt jár, ám fénye szétoszlatja a sötétséget – éppen így oszlatja szét a szent név sértések nélküli, ám nem odaadó szívvel való kimondása a tudatlanság sötétjét. A szent név zengésének ez a módja a nāmābhāsa. A nāma jelentése név, az ābhāsa pedig halvány fényt, tükröződést, hasonlóságot jelent. A nāmābhāsa ugyan nem a Szent Név – Krsna tánca híve nyelvén –, ám így is hathatós: eltörli a bűnöket, s elvezethet az anyagvilágból való megszabaduláshoz, ha mentes a sértésektől.

A nāmābhāsa négy kategóriáját szokás megemlíteni, a Bhágavata-purána alábbi verse alapján:

sāṅketyaṁ pārihāsyaṁ vā stobhaṁ helanam eva vā |
vaikuṇṭha-nāma-grahaṇam aśeṣāgha-haraṁ viduḥ ||

Legyen bár áttételes megnevezés, tréfa, fedőnév vagy figyelmetlen (mantrazengés),
Visnu nevének említése minden bűnt eltöröl.

(Bhág. 6.2.14.)

1. sāṅketyam: áttételes megnevezés (a saṅketa jelentései: utánzat, imitáció, jel, megegyezés). Ilyen, ha az ember a fiát szólongatja Isten helyett, miként Adzsámil esetében is történt. Az elzüllött bráhmana, Adzsámil megpillantotta a Halál követeit, mikor azok hurkot vetettek a nyakába, hogy magukkal hurcolják. Kétségbeesésében az udvaron játszadozó kisfiához kiáltott: Nárájan! Nyomban ott termettek a Legfőbb Úr, Nárájan követei, és elkergették a Halál szolgáit.
Áttételes megnevezés az is, ha véletlenül, egészen másra gondolva, vagy egyszerűen hasonló hangzású szóként mondja ki valaki Isten nevét, pl. vásárlás közben Ráma margarint, vagy harisnyát emleget.

2. pārihāsyam: tréfálkozva. Dzsíva gószvámí kommentárjában megjegyzi, hogy ez csak a szerető vidámságra vonatkozik, a sértő szándékú gúnyolódás nem sorolható ide, hiszen ott kifejezetten bántó a szándék.

3. stobham: fedőnévként – mikor valaki tudatosan, ám más szándékkal mondja ki Isten nevét. Isten neveit is magukba foglaló szavakat, mantrákat használnak a zenében a hangok lejegyzésére, a matematikában egyes hosszú számok egyszerű memorizálására, vagy akár nyelvtani fogalmak jelölésére, miként Dzsíva gószvámí tette, Hari-nāmāmṛta-vyākaraṇa (Nyelvtan, Hari neveinek nektárjával) című nyelvtankönyvében.
Bhaktivinód Thákur értelmezésében a stobham tiszteletlenséget, gúnyt jelent, és Sisupál példáját említi, aki Krsnát szidalmazta, ám mégis, mikor a Szudarsan-csakra leszelte fejét, a testéből kiszabadult lélekszikra Krsna testébe olvadt. Míg Dzsíva gószvámí szerint a sértő szándék nem hoz kedvező gyümölcsöt (hiszen Sisupált is gyűlölködő „meditációjának” állandósága és elmélyültsége szabadította meg az anyagi létezés fogságából), Bhaktivinód szerint oly hathatós a Szent Név, hogy még a gyalázkodókat is kiemeli a születés és halál körforgásából.

4. helanam: könnyedén, hanyagul. Ilyen, ha nyújtózkodás közben felnyög az ember: „Krsna!”, de a hanyag, figyelmetlen mantrazengés is ide tartozik. A helanam szó elsődleges jelentése megvetés, lekezelés, ezért Srídhar szvámí ide sorolja, ha valaki megvetően így szól: „Miféle Visnu?”, Dzsíva gószvámí szerint azonban az efféle tiszteletlen, lekezelő megjegyzés sértő szándékú, ezért nem nāmābhāsa. Bhaktivinód a Dzsaiva-dharmában úgy foglal állást, hogy ha valaki tudatlansága miatt tiszteletlen, az nem sértő, ám ha démoni természete folytán, akkor igen.

ajánlott olvasmány: Indra szidalmai

PDF