2011. augusztus 6., szombat

hódolat a lótuszszemű fuvolásnak!


Padjávalí a címe annak a verses antológiának, melyet Rúpa gószvámí állított össze. Az első fejezet áldáskérés:

namo nalina-netrāya veṇu-vādya-vinodine |
rādhādhara-sudhāpāna-śāline vana-māline ||2||

Hódolat a lótuszszemű, fuvoláján játszó,
Rádhá ajkainak nektárját kortyoló, virágfüzéres (Krsnának).

bhakti-prahva-vilokana-praṇayinī nīlotpala-spardhinī
dhyānālambanatāṁ samādhi-niratair nīte hita-prāptaye |
lāvaṇyaika-mahā-nidhī rasikatāṁ rādhā-dṛśos tanvatī
yuṣmākaṁ kurutāṁ bhavārti-śamanaṁ netre tanur vā hareḥ ||3||

Az odaadás meghajlását gyengéden figyelő, a kék lótusszal vetélkedő,
a szamádhinak szentelődők végső áldás reményében gyakorolt meditációját ösztönző,
a szépség páratlan, hatalmas óceánja, mely Rádhá szemeiben a szerelem ízességet árasztja,
Hari szemei vagy alakja csillapítsa benned a lét gyötrelmének fájdalmát!

Száranga versének izgalmas szépsége az, hogy az első három pádában felsorolt jelzők midegyike értelmezhető semlegesnem kettesszámban és nőnemben is. Vajon kire, mire vonatkoznak a jelzők? – motoszkál a kérdés az olvasóban, ám ez csak a vers végén derül ki: Hari szemei, vagy alakja – mondja Száranga –, így mindkét értelmezés egyidejűleg igaz, hiszen a netra (szem) szó kettesszámban van, a tanu (test, forma, alak) pedig nőnemű szó.

ye govardhana-mūla-kardama-rasa-vyādaṣṭa-barha-cchadā
ye vṛndāvana-kukṣiṣu vraja-vadhū-līlopadhānāni ca |
ye cābhyaṅga-sugandhayaḥ kuvalayāpīḍasya dānāmbhasā
te vo maṅgalam ādiśantu satataṁ kaṁsa-dviṣo bāhavaḥ ||4||

A Góvardhan-hegy gyökerétől besározódott pávatollal díszített,
Vrndávan mélyén Vradzsa leányainak gyönyör-vánkosául szolgáló,
Kuvalajápída homlok-nedvének balzsamától illatozó,
Kanszát lebíró karjai áldjanak meg benneteket szakadatlan!

Subhánka versét kétféle változatban találtam meg. A másik szövegváltozatban az első páda vége vyādṛṣṭa-barhāṅgadā (megfigyelt pávatoll és ékszerek), ezzel a teljes sor fordítása: „a pávatoll és karkötő (az angadā a felkaron viselt karkötő) amelyen a Góvardhan gyökerének sáros leve figyelhető meg”. A második pádában a līlā (jelentése kedvtelés, az ideillő jelentés miatt a gyönyör szóval fordítottam) szó helyett a nīla (kék) áll, a vánkos így kék színű. Kuvalajápída az elefánt, akinek – Kansza tervei szerint – végeznie kellett volna a Mathurába érkező Krsnával. A párzó elefánt homloküregének váladéka a mámor jele. A negyedik páda jelentése szó szerint: "azok, Kansza ellenségének karjai mutassanak áldást nektek mindig!"

sāyaṁ vyāvartamānākhila-surabhi-kulāhvāna-saṁketa-nāmāny
ābhīrī-vṛnda-ceto haṭha-haraṇa-kalā-siddha-mantrākṣarāṇi |
saubhāgyaṁ vaḥ samantād dadhatu madhu-bhidaḥ keli-gopāla-mūrteḥ
sānandākṛṣṭa-vṛndāvana-rasika-mṛga-śreṇayo veṇu-nādāḥ ||5||

Alkonyatkor a hazatérő szurabhi-teheneket név szerint szólongató,
a fejőslánykák szívét erővel elrabló mantrát zengő
muzsika áldjon meg benneteket, a Madhut legyőző játékos pásztorfiú
fuvolájának hangja, mely gyönyörével vonzza a Vrndávanban barangoló őzeket.

Umápatidhara versének utolsó pádájában Vrndávanban kedvüket lelő őzekről olvasunk: a mṛga (őz) szó a mṛg (keres) igéből származik, így a szó nem csak őzet, hanem keresőt, kutatót, tudakozódót is jelent. A vṛndāvana-rasika-mṛga így a Vrndávanban a lelki ízeket (a raszákat) keresőket is jelenti, kiket gyönyör-szavával mágnesként vonz Krsna fuvolájának varázsos muzsikája.
Száranga és Subhánka verseinek versmértéke śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték, – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ –), Umápatidharáé pedig sragdharā (virágfüzéres, – – – – υ – / – υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése