2011. november 5., szombat

Bhágavata-purána 10.25. fejezet


Krsna felemeli a Góvardhan-hegyet, hogy megoltalmazza Vradzsa lakóit

śrī-śuka uvāca |
indras tadātmanaḥ pūjāṁ vijñāya vihatāṁ nṛpa |
gopebhyaḥ kṛṣṇa-nāthebhyo nandādibhyaś cukopa ha ||1||

Srí Suka szólt:
Óh király! Indra megértve, hogy a Krsna oltalma alatt álló pásztorok Nandával az élen megakadályozták imádatának ünnepét, bizony megharagudott,

gaṇaṁ sāṁvartakaṁ nāma meghānāṁ cānta-kārīṇām |
indraḥ pracodayat kruddho vākyaṁ cāheśa-māny uta ||2||

s a világvégét hozó felhők Számvartaka nevű csoportját parancsolta magához. E szavakkal szólt a haragos Indra, ki a Legfelsőbb Úrnak képzelte magát:

aho śrī-mada-māhātmyaṁ gopānāṁ kānanaukasām |
kṛṣṇaṁ martyam upāśritya ye cakrur deva-helanam ||3||

„No lám, a bőség bódulata felfuvalkodottá tette az erdőlakó pásztorokat! E halandóhoz, Krsnához fordulva megvetik a félisteneket,

yathādṛḍhaiḥ karma-mayaiḥ kratubhir nāma-nau-nibhaiḥ |
vidyām ānvīkṣikīṁ hitvā titīrṣanti bhavārṇavam ||4||

ahogyan megalapozatlan, haszonvágyó (karma természetű) áldozataikat végzik, feladva a metafizikai tudás útját. Olyan ez csupán, mint egy hitvány kis ladik, mellyel a létezés tajtékzó óceánján szeretnének átkelni.

vācālaṁ bāliśaṁ stabdham ajñaṁ paṇḍita-māninam |
kṛṣṇaṁ martyam upāśritya gopā me cakrur apriyam ||5||

Fecsegő, gyerekes, szemtelen, ostoba, és ráadásul bölcsnek képzeli magát – e halandó Krsnához fordulva a pásztorok nem tettek kedvemre.

A Csaitanja-csaritámrta 3.5 fejezetében Szvarúp Dámódar (Srídhar Szvámí kommentárja nyomán) Szaraszvatít idézi: A vācāla jelentése veda-pravartaka, aki a védára alapozva beszél, ám mégsem öntelt, olyan akár egy gyermek. Stabdha, mert állva marad, nincs aki előtt meg kellene hajolnia, s ajña ő, mert nincs aki tudóbb volna nála, előtte semmi nem marad titokban. Tudósok tisztelik őt, ezért paṇḍita-mānī. S mert kedveli híveit, halandó emberi alakban mutatkozik előttük. (Cscs. 3.5.140-142.)

eṣāṁ śriyāvaliptānāṁ kṛṣṇenādhmāpitātmanām |
dhunuta śrī-mada-stambhaṁ paśūn nayata saṅkṣayam ||6||

A bőségtől önteltté váltak, s Krsna is felfuvalkodottá teszi szívüket. Zúzzátok össze a bőség bódulatából fakadó büszkeségüket, s jószágaikat vigyétek romlásba!

ahaṁ cairāvataṁ nāgam āruhyānuvraje vrajam |
marud-gaṇair mahā-vegair nanda-goṣṭha-jighāṁsayā ||7||

A nagyerejű Marutok kíséretében Airávatán, az elefánton utazva jómagam is útnak indulok Vradzsába, hogy Nanda gyülekezetét (Vradzsát) elpusztítsam.”

Indra elefántja Airávata „az óceán fia”, akit a félistenek és aszurák közösen köpülték ki a tejóceánból.
Nanda-goṣṭha értelmezése lásd 18. verset.

śrī-śuka uvāca |
itthaṁ maghavatājñaptā meghā nirmukta-bandhanāḥ |
nanda-gokulam āsāraiḥ pīḍayām āsur ojasā ||8||

Srí Suka szólt:
Az Indra által utasított, kötelékeikből feloldozott felhők így heves esővel gyötörték Vradzsát,

Suka Indrát itt ironikusan Maghavat néven említi, melynek jelentése nagylelkű, bőkezű.

vidyotamānā vidyudbhiḥ stanantaḥ stanayitnubhiḥ |
tīvrair marud-gaṇair nunnā vavṛṣur jala-śarkarāḥ ||9||

vakító villámokkal, hatalmas égzengéssel, miközben záporozott a rettenetes Marutok űzte jégeső.

sthūṇā-sthūlā varṣa-dhārā muñcatsv-abhreṣv-abhīkṣṇaśaḥ |
jalaughaiḥ plāvyamānā bhūr-nādṛśyata natonnatam ||10||

Szüntelenül, hatalmas oszlopokban dőlt a víz az elszabadított felhőkből, s az özönvíztől elárasztott földön nem látszottak többé a magaslatok és mélyedések.

aty-āsārāti-vātena paśavo jāta-vepanāḥ |
gopā gopyaś ca śītārtā govindaṁ śaraṇaṁ yayuḥ ||11||

A hatalmas zápor s az erősen fújó szél miatt reszkettek a jószágok, a hideg a pásztorokat s a gópíkat is kínozta. Góvindához fordultak hát menedékért.

śiraḥ sutāṁś ca kāyena pracchādyāsāra-pīḍitāḥ |
vepamānā bhagavataḥ pāda-mūlam upāyayuḥ ||12||

(A tehenek) fejüket s fiaikat testükkel oltalmazva, reszketve és a záporozó esőtől szenvedve kerestek oltalmat Bhagavánnál, (a pásztorok pedig így szóltak:)

kṛṣṇa kṛṣṇa mahā-bhāga tvan-nāthaṁ gokulaṁ prabho |
trātum arhasi devān naḥ kupitād bhakta-vatsala ||13||

„Krsna, Krsna, óh, mindenható urunk, oly kegyes vagy híveidhez, s Gókula a te oltalmad alatt áll. Kérünk, oltalmazz meg minket e haragos dévától!”

śilā-varṣāti-vātena hanyamānam acetanam |
nirīkṣya bhagavān mene kupitendra-kṛtaṁ hariḥ ||14||

A jégveréssel és szélviharral meggyötört, alélt híveit látván Bhagaván, Hari megértette, hogy mindez Indra haragjának következménye:

apartv aty-ulbaṇaṁ varṣamati-vātaṁ śilā-mayam |
sva-yāge vihate ’smābhir indro nāśāya varṣati ||15||

„Az évszakhoz nem illő sűrű esőt, a viharos szelet s a jégesőt Indra a pusztítás kedvéért bocsátotta ránk, mert megakadályoztuk a néki szóló áldozatot.

tatra pratividhiṁ samyag ātma-yogena sādhaye |
lokeśa-mānināṁ mauḍhyād dhaniṣye śrī-madaṁ tamaḥ ||16||

Ezért a választ saját misztikus erőmmel adom meg. Ostobaságuk miatt a világ urának képzelik magukat, ám én véget vetek a bőség eme bódulatának s a tudatlanságnak.

na hi sad-bhāva-yuktānāṁ surāṇām īśa-vismayaḥ |
matto ’satāṁ māna-bhaṅgaḥ praśamāyopakalpate ||17||

Az isteni természethez kötődő félisteneken nem lehet úrrá a tévképzet, hogy Istennek véljék magukat. Az igaztalanok büszkeségének szétzúzása mindenütt békességet eredményez majd.

tasmān mac-charaṇaṁ goṣṭhaṁ man-nāthaṁ mat-parigraham |
gopāye svātma-yogena so ’yaṁ me vrata āhitaḥ ||18||

Ezért – ahogyan azt megfogadtam – saját misztikus erőmmel oltalmazom meg családomat, Vradzsát, hiszen engem tekintenek uruknak, s tőlem remélnek oltalmat.”

ity uktvaikena hastena kṛtvā govardhanācalam |
dadhāra līlayā viṣṇuś chatrākam iva bālakaḥ ||19||

Így szólván Visnu egy kézzel felemelte a Góvardhan hegyet, könnyedén, ahogy egy kisgyermek emel fel egy gombát.

A Hari-vaṁśa (2.18.31.) szerint: a felhőkig érő hegyet a bal kezével tartotta.


athāha bhagavān gopān he ’mba tāta vrajaukasaḥ |
yathopajoṣaṁ viśata giri-gartaṁ sa-go-dhanāḥ ||20||

Majd Bhagaván így szólt a pásztorokhoz: „Óh, anyám, apám, Vradzsa lakosai! Gyertek a hegy alá állataitokkal együtt,

na trāsa iha vaḥ kāryo mad-dhastādri-nipātanāt |
vāta-varṣa-bhayenālaṁ tat-trāṇaṁ vihitaṁ hi vaḥ ||21||

ne féljetek, hogy nem bírom el (hogy leesik a kezemből)! Elég már a széltől és esőtől való rettegésből, a menedék már készen áll!”

tathā nirviviśur gartaṁ kṛṣṇāśvāsita-mānasaḥ |
yathāvakāśaṁ sa-dhanāḥ sa-vrajāḥ sopajīvinaḥ ||22||

Miután Krsna így megnyugtatta őket, a pásztorok bementek a hegy alá vagyontárgyaikkal, jószágaikkal és alárendeltjeikkel. Mind kényelmesen elfértek ott.

kṣut-tṛḍ-vyathāṁ sukhāpekṣāṁ hitvā tair vraja-vāsibhiḥ |
vīkṣyamāṇo dadhārādriṁ saptāhaṁ nācalat padāt ||23||

Az éhséget, a szomjúságot a szenvedést és a személyes öröm iránti vágyat feladva, Vradzsa lakosai pillantásainak kereszttüzében hét napig tartotta a hegyet egy helyben állva.

kṛṣṇa-yogānubhāvaṁ taṁ niśamyendro ’ti-vismitaḥ |
nistambho bhraṣṭa-saṅkalpaḥ svān meghān sannyavārayat ||24||

Krsna misztikus erejének hatalmát látva Indra nagyon elámult, büszkesége elillant, s miután törekvései meghiúsultak, megállította a felhőket.

khaṁ vyabhram uditādityaṁ vāta-varṣaṁ ca dāruṇam |
niśamyoparataṁ gopān govardhana-dharo ’bravīt ||25||

Az égen szétoszlottak a fellegek, s újra felragyogott a Nap. Látva, hogy a kegyetlen eső és szél abbamaradt, a Góvardhan hegy felemelője így szólt a pásztorokhoz:

niryāta tyajata trāsaṁ gopāḥ sa-strī-dhanārbhakāḥ |
upārataṁ vāta-varṣaṁ vyuda-prāyāś ca nimnagāḥ ||26||

„Óh, pásztorok, ne féljetek., menjetek nyugodtan a feleségeitekkel, gyermekeitekkel s a vagyonkátokkal. Elállt a szél és az eső, s a folyók is visszatértek medrükbe.”

tatas te niryayur gopāḥ svaṁ svam ādāya go-dhanam |
śakaṭoḍhopakaraṇaṁ strī-bāla-sthavirāḥ śanaiḥ ||27||

Ekkor a pásztorok felkerekedtek, s csordáikkal, a szekérre rakott holmijukkal, a feleségeikkel, gyermekeikkel és az öregekkel együtt lassan hazamentek.

bhagavān api taṁ śailaṁ sva-sthāne pūrva-vat prabhuḥ |
paśyatāṁ sarva-bhūtānāṁ sthāpayām āsa līlayā ||28||

Azután Bhagaván, az Úr, mindenki szeme láttára könnyedén az eredeti helyére tette vissza a hegyet, oda az korábban is volt.

taṁ prema-vegān nirbhṛtā vrajaukaso
yathā samīyuḥ parirambhaṇādibhiḥ |
gopyaś ca sa-sneham apūjayan mudā
dadhy-akṣatādbhir yuyujuḥ sad-āśiṣaḥ ||29||

Rajongó szeretet töltötte el Vradzsa lakosait, Krsnához mentek, megölelték, és sok más módon is kifejezték érzéseiket. Az örvendező gópík is gyöngéden imádták, joghurtot, gabonát valamint vizet ajánlva jókívánságaikkal halmozták el őt.

yaśodā rohiṇī nando rāmaś ca balināṁ varaḥ |
kṛṣṇam āliṅgya yuyujur āśiṣaḥ sneha-kātarāḥ ||30||

Jasódá, Róhiní, Nanda és Ráma, a mélységes szeretettől ellágyulva átölelték, s megáldották Krsnát.

divi deva-gaṇāḥ siddhāḥ sādhyā gandharva-cāraṇāḥ |
tuṣṭuvur mumucus tuṣṭāḥ puṣpa-varṣāṇi pārthiva ||31||

Óh, király! A mennyben a félistenek, a sziddhák, a szádhják, a gandharvák és a csáranák elégedetten magasztalták őt, s virágesőt szórtak.

śaṅkha-dundubhayo nedur divi deva-pracoditāḥ |
jagur gandharva-patayas tumburu-pramukhā nṛpa ||32||

Óh, király! A félistenek megfújták kagylókürtjeiket, megszólaltak az üstdobok, s a legkiválóbb gandharvák énekeltek, akiket Tumburu vezetett.

tato ’nuraktaiḥ paśupaiḥ pariśrito
rājan sva-goṣṭhaṁ sa-balo ’vrajad dhariḥ |
tathā-vidhāny asya kṛtāni gopikā
gāyantya īyur muditā hṛdi-spṛśaḥ ||33||

Óh, király! Ezek után Hari a hűséges pásztorfiúk és Balarám társaságában a legelőre ment. Az örvendező gópík, kiknek szívét megérintette a Krsna iránti szeretet, hasonlóképp elindultak, miközben az ő tetteiről énekeltek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése