a helyes forrás szükségessége

avaiśṇava-mukhodgīrṇaṁ pūtaṁ harikathāmṛtam |
śravanaṁ naive kartavyaṁ sarpocchiṣtaṁ yathā payaḥ ||

avaiśṇava mukha-udgīrṇam – avaisnava szájából kibukó (származó); pūtam – tiszta; hari-kathā-amṛtam – Hariról szóló elbeszélés-nektárt; śravanam – hallás; na – ne; eva – bizony; kartavyam – teendő; sarpa-ucchiṣtam – kígyó által meghagyott; yathā – miként; payaḥ – tej

Ne hallgasd a Hariról szóló tanítást, ha nem vaisnavától származik. Olyan az, akár a tej, amelybe kígyó kóstolt.

(Padma-purána)

A Hariról, Krsnáról szóló elbeszélések (hari-kathā) olyanok, akár a nektár (amṛta), életadóak (az a-mṛta szó halhatatlant is jelent), és makulátlan tiszták (pūta). Mégis, akár mérgezőek is lehetnek, miként a tej, melybe belekóstolt a kígyó, és a méregfogáról belecsöppent a méreg a tejbe.
Az udgīrṇa szó alkalmazása a versben nagyon találó: a gīrṇa jelentése lenyelt, megevett, az ud-gīrṇa (fel-lenyelt) viszont felöklendezettet jelent. De az udgṝ gyök születik, származik jelentéssel is bír (ezt használtam a fordításban is: „nem vaisnava szájából származó”), de a gīrṇa magasztalást is jelent (ud-gīrṇa – fel-magasztalás). Ámbár első hallásra az avaisnava szavai is magasztalásként tűnnek, valójában mégis álságosak – tejbe csöpögtetett méreg.
Felmerül a fontos kérdés: vajon ki a nem-vaisnava? A Gauḍīya-kaṇṭhahāra (a Bhaktisziddhánta Szaraszvatí szerkesztette versgyűjtemény) e vers előtt mintha erről szólna:

śūdrāṇāṁ sūpakārī ca yo harer nāma-vikrayī |
yo vidyā-vikrayī vipro viṣahīno yathoragaḥ ||

śūdrāṇām – súdráké; su-upakārī – szolgája, segítője; ca – és; yaḥ – aki; hareḥ – Harié; nāma-vikrayī – név-kereskedő; yaḥ – aki; vidyā-vikrayī – tudás-kereskedő; vipraḥ – tanult bráhmana; viṣa-hīnaḥ – méreg-mentes; yathā– mint; uragaḥ – kígyó

Aki súdrák szolgája, Hari nevét árulja,
vagy tudós bráhmanaként tudását bocsátja áruba, az olyan, akár mérgét vesztett kígyó.

(Brahma-vaivarta-purāṇa, a 2.21. fejezetből)

Tekintsünk el egy pillanatra a képzavartól, amit az eltérő szövegkörnyezetekből származó versek kígyóméreggel kapcsolatos hasonlatai jelentenek, s összpontosítsunk e vers jelentésére! A Gauḍīya-kaṇṭhahāra értelmezése szerint a vers első fele: „aki felhagy Krsna szolgálatával, és súdráknak főz”. Az upakārī jótevőként segítőt is jelenthet, ám itt nyilván nem az együttérzés nyomán megnyilvánuló segítőkészségről van szó. A vers folytatása az olyan bráhmanáról beszél, aki áruba bocsátja a szent tant, vagy Hari nevét… nyilvánvalóan ebben az értelemben kell tekintsük a vers első felét is: a súdrák szolgája az, aki alantas eszmék szolgálatába szegődik. Lehet akár tanult bráhmana, ki így cselekszik, olyan, mint a mérgét vesztett kígyó: akad talán, akit megtéveszt, de szavai, tettei valójában hatástalanok.

„Volt egyszer egy orvos, aki a rendelőjében sok beteget fogadott, s mindenkinek gyógyszert írt fel. Egy nap a rendelő ajtaja nyitva maradt, az orvos pedig sehol. Egy majom lopakodott a terembe, márpedig a majom jó utánzó. Elfoglalta az orvos székét, s osztogatta a gyógyszereket. De a majom gyógymódja nem olyan, mint az orvosé. Látszólag minden rendben van, de a lényeg hiányzik. Cselekedeteinkben hasonlóan a lelki lényeg a fontos.” (Srídhar Mahárádzs: Kövesd az angyalokat, részlet)

PDF