Szváhá és a Gópála-tápaní upanisad

A Gópála-tápaní upanisad első fejezetében (1.2.) a Kumárák négy kérdéssel fordulnak atyjukhoz, Brahmához:
- ki a legfőbb Isten,
- kitől retteg a halál,
- ki az, akit ismerve minden ismertté válik,
- ki által fordul a világ?

Brahmá először röviden megadja a válaszokat (1.3.), s ezzel a tizennyolc szótagú mantrát adja át fiainak:
- a legfőbb Isten Krsna,
- Góvindát féli a halál,
- Gópídzsana-vallabha ismerete által válik minden ismertté,
- s a szváhá által fordul a világ.

Krsna a legfőbb Úr, mert megszabadít a bűntől (az upanisadban a pāpa-karṣaṇa szóösszetétel szerepel: a Krsna név a kṛs – húz, vezet, legyőz szógyökből ered). Góvindát féli a halál: egyfelől, mert Góvinda oly sok aszurával végzett Vradzsában, másfelől Góvinda az örömet hozó Úr, aki így messzire űzi az emberek halálfélelmét, megmentve őket a halál markából. Gópídzsana-vallabha, a fejőslánykák kedvese ismeretével minden ismertté válik – a gópík és Krsna közti vonzalom természete a legvégső titok.

Szváhá Agni, a tűz hitvesének neve, felkiáltás, mellyel a déváknak áldoznak a bráhmanák – szu-áha, azaz jó mondás – írják a szótárak. Ám vajon hogy kerül e magasztos felsorolásba, a lelki kapcsolat, az út és a cél hármasába negyedikként a szváhá felkiáltás?
Vizsgáljuk meg alaposabban, mit mond az upanisad a szváháról!

A szváhá az áldozat szava, az első állítás tehát az, hogy az áldozat által fordul a világ, az áldozat működteti a mindenséget (svāhayedaṁ viśvaṁ saṁsarati, 1.3.). „Áldozat nélkül sohasem élhet az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben, még kevésbé a következőben.” (nāyaṁ loko'sty ayajñasya kuto'nyaḥ, 4.31.) áll a Bhagavad-gítában, melyben Krsna az áldozati kör jelentőségéről is szól (lásd a 3.10-17. verseket).

A Kumárák tovább kérdeznek, melyeket megválaszolva Brahmá további mélységeket tár fel, a szváhával kapcsolatban is: tan-māyā, „az ő bűvereje”, mondja az 1.5. rész. A tad mutató névmás értelemszerűen a korábban említett személyre vonatkozik: Gópídzsana-vallabha, a gópík kedvesének bűverejéről van szó, a māyā így nem az anyagvilág nagy illúziója, hanem a yoga-māyā, a lelki energia, az isteni könyörület hona.
Dzsíva gószvámí az upanisad kommentárjában a szváhá kifejezés definícióját idézi a Gautamíja-tantrából: „A szva szótag az (anyagi test) mezejének ismerője (a lélek), a há pedig magasabb, lelki természet (sva-śabdena ca kṣetra-jño heti cit-prakṛtiḥ parā). A szváhá szóval e kettő egysége fakad az ajkak közül. A mindenség feloszlása ezért a szváhá árja.”
Lám, az áldozat – jellegétől, s az áldozó mentalitásától függően – nem csupán a világ fenntartását, működtetését szolgálhatja, hanem a lélek lelki természethez kapcsolását is.

Brahmá válaszai rendre a tizennyolc szótagú mantra részeit adják – amit nem említ szó szerint, csupán körülírja.
Az 1.13. versben így:

tad eṣa ślokaḥ |
klīm ity etad ādāv ādāya kṛṣṇāya
govindāya gopījana-vallabhāyeti |
bṛhad-bhānavyāsakṛd uccared yo' sau
gatis tasyāsti maṁkṣu nānyā gatiḥ syāt || iti ||

Miként a vers (is szól):
Így kezdődik: „klím”, majd: „Krsnának,
Góvindának, Gópídzsana-vallabhának”.
Ki a nagy Napleánnyal gyakorta zengi (e mantrát), az
hamarost célba ér, efelől nincs kétség.

A szváhá szót a vers a „nagy Napleány” kifejezéssel (bṛhad-bhānavā) írja körül. Vajon kire vonatkozhat e megjelölés?
Gondolhatunk Szváhára, a tűz hitvesére (ekkor a bhānu szót Nap helyett ragyogásként helyesebb fordítani: nagy Fény-asszony).
A Napleány utalhat a Jamuná folyóra is, kinek megszemélyesülése Krsna felesége lett – lásd Bhágavata-purána 10.58. fejezetét. Ott így mutatkozik be a megszemélyesült Jamuná: „A Napisten leánya vagyok, s a legkiválóbbat, Visnut vágyom férjemül.– ezért folyamodtam e vezekléshez.” (ahaṁ devasya savitur duhitā patim icchatī viṣṇuṁ vareṇyaṁ vara-daṁ tapaḥ paramam āsthitaḥ, Bhág. 10.58.20.)
Végezetül a Napleány vonatkozhat Rádhára is: Rádhá atyját Vṛṣabhānunak hívják, a név jelentése: a legkiválóbb (vṛṣa) Nap (bhānu). Így a világot mozgató, Gópídzsana-vallabha bűvereje szváhá nem más, mint Rádhá.

Az áldozat így forgatja, tartja életben a világot (viśvaṁ saṁsarati), összekapcsolja az egyént a lelki létezés valós valóságával (tan-māyā, mint yoga-māyā), ám a végső áldozat a szeretetteljes önátadás rajongása, melyet a nagy Napleány, Rádhá képvisel. 

PDF