Siksástaka 6.

nayanaṁ galad-aśru-dhārayā
vadanaṁ gadgada-ruddhayā girā |
pulakair nicitaṁ vapuḥ kadā
tava nāma-grahaṇe bhaviṣyati ||6||

Mikor patakzanak könnyeim, dadog a szám, akad el a szavam,
fut végig testemen a borzongás neved kiejtésekor?

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád kommentárja:

Ez a vers az Úr szeretete iránti vágyódás tökéletes foglalata. Ide vág az Odaadás nektári óceánjának (Bhakti-raszámrta-szindhu) alábbi verse is: „Kedves Uram, Pundarikáksa! Mikor perdülök majd eksztázisban táncra a Jamuná-folyam partján, miközben könnyes szemmel ismételgetem szent neveidet?” (Brs. 1.2.156.)

Krsna másodlagos neveinek zengése nem szül rajongó istenszeretetet, ezért az Úr Csaitanja a bölcs Vjászát idézi: „Az Upanisadok témája merőben más, mint Hari játékai vagy Ksrna kedvtelései. Ezért az Upanisadok nem szívhezszólóak, nem rendítik meg az embert, tanulmányozójuk nem fakad örömkönnyekre, nem fut végig rajta a rajongás borzongása.” (Padjávali 39.)

Az Upanisadok témája brahman, ami igen távoli kapcsolatban áll csak Krsna kedvteléseinek élvezetes történetével. Krsna játékai elragadják az ember szívét, s az olvasó megremeg, sírva fakad vagy a rajongás egyéb jelei mutatkoznak rajta. E vers nem a nedvedző szeműekre vagy a mesterkélt eksztázis műkönnyeit hullatókra utal, mert hiszen a megtisztult lélekben spontán vonzódás támad Krsna szerető szolgálata iránt, így testét s gondolatait is hatalmába keríti a szívében lakozó állandósult rajongás. A szív e gyöngéd érzelmei vagy a rajongás testileg-lelkileg megmutatkozó egyéb jelei csakis a nemkívánatos vonásoktól, hibáktól teljességgel mentes, makulátlanul tiszta bhaktákban mutatkoznak meg. Súlyos akadályokat gördít lelki fejlődése útjába az a bhakta, aki az emberek megtévesztése végett kezdő létére a nagy lelkek rajongó érzelmeit és testi tüneteit próbálja imitálni.

(forrás: Gangesz folyóirat, 27. szám)

Bhaktivinód Thákur Siksástaka kommentárjából a hatodik vers magyarázata a Bhaktipédián.
~~~~~~~~~~~~
Siksástaka-kommentárok a Slókamálán