2012. június 23., szombat

Siksástaka 7.


yugāyitaṁ nimeṣeṇa
cakṣuṣā prāvṛṣāyitam |
śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ
govinda-viraheṇa me ||7||

Góvinda távollétében üressé vált az egész világ.
Szememből záporoznak a könnyek, s egy pillanat felér egy világkorszakkal.

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád kommentárja:

E vers az elválás fájdalmát (vipralambha-rasza) tükrözi, s óva inti a szeretetben fogant (dzsáta-rati) bhaktát, nehogy az elválás érzései helyett a találkozás élvezete kösse le a figyelmét.

Az anyagi világban az elválás csak fájdalmat szül, lelki síkon azonban ujjongó eksztázist eredményez, még ha fájó gyötrelemnek tűnik is a külső szemlélő számára. Az elválás érzése táplálja a találkozás örömét. Az elválás érzésének változatos érzelmi rezdülései (préma-vaicsittja) között – jóllehet külsődlegesen ¬– de megvan a találkozás (szambhóga) is. Az elválásban a bhakta folyton emlékezik Krsnára és kedvteléseire s egy percre sem tud megfeledkezni Uráról. Ez pedig az imádat (bhadzsana) tetőfoka.

A gaura-nágaríkat nem tekinthetjük az Úr Krsna hiteles követőinek, s az általuk gyakorolt „együttlét” puszta színjáték, csak akadály a tiszta odaadás útján. Az efféle találkák csak az önös élvezetvágyat szolgálják, nyoma sincs bennük a Krsna iránti tiszta odaadásnak. Aki megérti az alábbi vers mondandóját, nem enged az érzékek csábításának, s nem fogja saját esendősége igazolása végett a gyönyörök hajszolójának (nágari) nevezni az Úr Csaitanját: „Kéjsóvárság (káma) az, ha az ember saját érzékei örömét keresi, ám istenszeretet az, ha Krsna érzékeinek örömét szolgálja.” (Csaitanja-csaritámrta 1.4.165.)

Az Úr Csaitanja földi kedvteléseinek titkos jelentése az elválás érzelmeinek fölmagasztalása. Jóllehet Csaitanjaként az Úr Krsna egy tiszta bhakta érzelmeit élte át, vagyis az istenszeretet kapcsolatában az alárendelt fél (ásraja tattva) szerepét játszotta, mégis mindvégig megmaradt az elválás érzelmeinél. Az egyéni lélek alárendelt fél az istenszeretetben, s ahhoz, hogy találkozhasson Istennel s eme érzelmeit kifejezhesse, föltétlenül meg kell tapasztalnia a távollét szeretetét.
E tétel igazolása és hirdetése végett szállt alá az Úr Krsna Srí Csaitanja képében, aki az elválás érzelmeinek örök megtestesítője. Így hát egy bhakta se higgyen a találkozás örömének megízlelésére csábító felhívásoknak, mert az efféle kísértés bizonyosan kudarccal végződik.


(forrás: Gangesz folyóirat, 27. szám)

Bhaktivinód Thákur Siksástaka kommentárjából a hetedik vers magyarázata a Bhaktipédián.
~~~~~~~~~~~~
Siksástaka-kommentárok a Slókamálán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése