a témák négyes felsorolása…

… Baladév Vidjábhúsan Gítá-kommentárjának bevezetőjében:

asya śāstrasya śraddhāluḥ sad-dharma-niṣṭho vijitendriyo’dhikārī | sa ca sa-niṣṭha-pariniṣṭhita-nirapekṣa-bhedāt trividhaḥ | teṣu svargādi-lokān api didṛkṣr niṣṭhayā sva-dharmān hary-arcana-rūpān ācaran prathamaḥ | loka-saṁjighṛkṣayā tān ācaran hari-bhakti-nirato dvitīyaḥ | sa ca sa ca sāśramaḥ | satya-tapo-japādibhir viśuddha-citto hary-eka-niratas tṛtīyo nirāśramaḥ |
vācya-vācaka-bhāvaḥ sambandhaḥ | vācya ukta-lakṣaṇaḥ śrī-kṛṣṇaḥ | vācakas tad-gītā-śāstraṁ tādṛśaḥ so’tra viṣayaḥ | aśeṣa-kleśa-nivṛtti-pūrvakas tat-sākṣāt-kāras tu prayojanam ity anubandha-catuṣṭayam |

E tannak (a Gítá tanításának) a hithű, a szent dharmában szilárd, s az érzékeit uraló személy a méltó gyakorlója (adhikārī). Háromfélék ők, az eltökélt hívek (saniṣṭha), a teljes hitűek (pariniṣṭhita) és a szenvedélyektől mentesek (nirapekṣa). A mennyei világokat nagy eltökéltséggel látni vágyók is Hari imádatát végzik, ők tartoznak az első csoportba. A teljes hitűeket (nem a mennyek elérése foglalkoztatja, ők) a világ jólétét szem előtt tartva folytatják Hari szerető szolgálatát. Mindkét csoport gyakorlói családos életet élnek. A szenvedélyektől mentesek (nirapekṣa) a lemondott rendben élnek, igazmondás, vezeklés, fohászok (és más lelki gyakorlatok) révén elméjük makulátlan, s egyedül Harinak szentelik magukat.
Az összefüggés (sambandha) az elmondandó, és az elmondott szavak (kapcsolata). Az elmondandó (vācya), a megnevezett, Srí Krsna maga, az elmondott szavak (vācaka) pedig a Gítá szentírása, jelen témánk (viṣaya). A végtelen szenvedés (világi létezés) maradéktalan felszámolása, s ennek közvetlen megélése a távlat (prayojana), ím a témák négyes felsorolása (anubandha-catuṣṭaya).

A négyes felsorolás tehát az adhikārī (méltó, alkalmas), sambandha (összeköttetés, kapcsolat), viṣaya (tárgy, téma, vagy abhidheya), és prayojana. Egy korábbi írásban már kísérletet tettem a fogalmak értelmezésével, így most csupán az elsőről, a „méltó gyakorlókról” (adhikārī) szólnék.

Baladév a Védánta-szútra első tételében is szól a gyakorlók e három csoportjáról. „Itt az ideje, hogy tudakozódjunk Brahman felől” (athāto brahma-jijńāsā), áll a szútra szövegében, majd felmerül a kérdés: az atha (ím, most) vajon a közeljövőre vonatkozik, vagy a távolabbi jövendőre, azaz a megfelelő rítusok következtében elért tisztulás, és a helyes viselkedés elsajátítása utáni életszakasz feladata-e a Brahman utáni tudakozódás? Vajon akkor ébred-e az emberben fel a Brahman utáni tudakozódás vágya? (a jijńāsā kifejezés a tudakozódás vágyát jelenti)
Baladév így ír: „Akik viszont nem ismerik a rituális előírásokat, de az igazságosság és a fohászkodás, valamint egyéb lelki gyakorlatok által megtisztultak s örömmel társulnak a szentéletű szádhukkal, természetes módon tudakozódni kezdenek Brahman felől. Helytelen volna azt állítani, hogy a közeljövő (atha) a négy erény (helyes ítélőképesség, szenvedélynélküliség, helyes viselkedés és komolyság Brahman megértésében) elsajátítására utalna. E négy erényre csakis a szentekkel társulva tehetünk szert, miután tanításuk révén tudáshoz jutottunk. A négy erény tehát csak ezt követően bontakozik ki az emberben.
Három csoportba sorolhatók azok, akik a szentekkel társulva elsajátították ezt a tudományt és meghódoltak tanítómesterük előtt. Az eltökélt (saniṣṭha) nagy odaadással, hittel (niṣṭhā) és elszántsággal végzi feladatát. Fejlettebb szinten áll a teljeshitű (pariniṣṭhita) bhakta, aki minden tettével az emberiség javát szolgálja és így mutat példát másoknak. A legfejlettebb a szenvedélyektől mentes bölcs (nirapekṣa), aki semmitől sem zavartatva állandóan tudatos a Legfelsőbbről, mindig rajta meditál. A Legfelsőbb Brahmant különböző természetük szerint mindhárman az isteni bölcsességen keresztül érik el.”

PDF