Hiránjáksa „fohásza”

Hiránjáksa, a daitják vezérének erejétől rettegve messze menekültek a dévák. Hiránjáksa büszkén az óceán mélyére merült, hogy a vizek urát, Varunát hívja harcra. Ó, aszurák legjobbja, a Legősibb Személynél nem látok jobbat, aki elégedetté tehetne téged a csatában, keresd meg őt! – szólt Varuna. Hiránjáksa ekkor Visnu keresésére indult, s hamar rá is talált: éppen vadkan-formát öltve a vizek mélyére süllyedt Földet emelte fel.
Hiránjáksa felkacagott:

… aho vana-gocaro mṛgaḥ ||
āhainam ehy ajña mahīṁ vimuñca no
rasaukasāṁ viśva-sṛjeyam arpitā |
na svasti yāsyasy anayā mamekṣataḥ
surādhamāsādita-sūkarākṛte ||
 
aho – ó; vana-gocaraḥ – erdő-járó; mṛgaḥ – vadállat; āha – mondta (Hiránjáksa); enam – neki (Varáhának); ehi – jöjj; ajña – tudatlan!; mahīm – Földet; vimuñca – add fel!, engedd el!; naḥ – miénk; rasā-okasām – az alvilág lakóié; viśva-sṛjā – mindenség teremtője által; iyam – ez (a Föld); arpitā – odaadott; na – nem; svasti – jó; yāsyasi – fáradozol; anayā – ezzel; mama īkṣataḥ – enyém látóé; sura-adhama – szurák legalja!; āsādita – felvett; -sūkara-ākṛte – vadkan alakú!
 
 Ó, erdőjáró vadállat!
– mondta neki, – gyere csak, te ostoba, s tedd le a Földet, amit nekünk, az alvilág lakóinak adott a mindenség teremtője! Szurák legalja, ki most egy vadkan alakját öltötted magadra, mit csinálsz itt a két szemem láttára? Nem lesz ám jó így!

(Bhág. 3.18.3.)

Srídhar szvámí kommentárjában kifejti, hogy Hiránjáksa durva szavai fohászként is olvashatók. Az erdőjáró (vana-gocaraḥ) szóban a vana jelentése erdő, de mert a szó vizet is jelenthet, ezért a vana-gocaraḥ a víz-lakóra, azaz Nárájanra is vonatkozhat.
A mṛgaḥ jelentése vadállat… a szó a mṛg keres, kutat szógyökből származik, így a mṛgaḥ az Úrra vonatkozik, hiszen ő az, akit a nagy jógík kutatnak, illetve ő az, aki a gonoszokat felkutatja és megsemmisíti, mint a vadász a vadat.

Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs a kutatás további aspektusaira is felhívja figyelmünket „Az Úr túlcsorduló szeretettel kutat elveszett szolgái után – az egyszerű szavak mélységes érzéseket sejtetnek. Elkeseredetten, tébolyultan keresi őket, s alig várja, hogy felszabadíthassa és hazasegíthesse elveszett szolgáit. Krsna hazavezet bennünket.” – írja, majd Visvanáth Csakravartí kommentárját idézi, ki magyarázataiban az illúzióban lévő lelkek után kutató Csaitanja Maháprabhura ismer „a kedvese által vágyott káprázat szülte szarvast üldözte” vers kapcsán. (lásd Bhág. 11.5.34.)

Tudatlan, ostoba (ajña) – mondja Hiránjáksa. A szó két részből áll: nem-tudás (a-jña), így arra utal, aki előtt nem marad rejtve semmilyen tudás, aki mindentudó.
Akinél a szurák alantasabbak (surā adhamā), így ő az, aki a szurák, a félistenek ura – ez a surādhama (sura-adhama, félistenek legalja) valós jelentése.

A szura szó jelentése Isten, istenség. Az a-szura (nem-szura) Hiránjáksa azonban nyilván nem ebben az értelemben használja a kifejezést. Számára a szurák, a félistenek csupán a család másik, legyőzendő ága, s a vadkan alakját öltött Visnura is ekképpen tekint.

Szemem láttára (mamekṣataḥ), azaz engem semmibe véve, svasti, azaz minden áldással teli királyságot érsz el (yāsyasi), számunkra (naḥ – Srídhar szvámí nem tagadószóként értelmezi a na szócskát, hanem miénk névmásként).

PDF