ahinszá

Néhány vers a Manu-szanhitából, a nem-ártás és húsevés témakörében:
 
yā vedavihitā hiṁsā niyatāsmiṁś carācare |
ahiṁsām eva tāṁ vidyād vedād dharmo hi nirbabhau ||5.44||
 
Ami a védában meghatározott, (s egyébként) elkerülhetetlen erőszak a mozgó s mozdulatlan (lények) iránt,
bíz azt kell ahinszáként ismerni, hiszen a védából a dharma világlik ki.
 

A Manu-szanhitá elfogadja az állatáldozatot, s azt végsősoron áldásosnak tekinti mind az áldozatot bemutató, mind a feláldozott jószág számára. Ezt tekinti az egyetlen kivételnek. A fejezet egy későbbi versében ezt olvashatjuk: „Nincs annál hitványabb ember, mint aki a dévák s az ősatyák imádata nélkül kívánja saját húsát mások húsával gyarapítani.” (5.52., svamāṁsaṁ paramāṁsena yo vardhayitum icchati | anabhyarcya pitṝn devāṁs tato 'nyo nāsty apuṇyakṛt)
A purána-irodalom azonban hozzáteszi: a kali-korban nincsenek kellően felkészült bráhmanák, így az állatáldozat (a Brahma-vaivarta purána nevesíti: ló- és tehénáldozat, illetve az ősatyáknak felajánlott húsáldozat) e korszakban nem végezhető el tisztán, ezért csak szenvedést hoz mindenkire.

yo 'hiṁsakāni bhūtāni hinasty ātmasukhecchayā |
sa jīvāṁś ca mṛtaś caiva na kva cit sukham edhate ||5.45||
 
Aki ártalmatlan lényeket a maga örömére bántalmaz,
az sem életében sem halálában soha nem lesz boldoggá.
 

Halálában nem lesz boldoggá: halála után kedvezőtlen születés a jussa.

yo bandhanavadhakleśān prāṇināṁ na cikīrṣati |
sa sarvasya hitaprepsuḥ sukham atyantam aśnute ||5.46||
 
Aki nem kívánja a teremtményeket gyötrő gyilkos kínokat
s mindenki jóakarója, az örök boldogságot nyer.
 

A prāṇin (teremtmény) szó egészen pontosan „lélegzőt” jelent, s legtöbbször az állatokra vonatkoztatva használják. A teremtményeket gyötrő kínok az élőlények megsebesítésével vagy megölésével járó szenvedést, illetve a bandhana elsődleges jelentése szerint megbéklyózást – fogságban tartást – és elpusztítást jelenti.

yad dhyāyati yat kurute ratiṁ badhnāti yatra ca |
tad avāpnoty ayatnena yo hinasti na kiṁ cana ||5.47||
 
Amin meditál, amit tesz s amihez ragaszkodása fűzi
mindazt könnyedén eléri az (az ember), aki nem bántalmaz senkit sem.
 

Bár a szövegkörnyezet az állatölésről szól, ám azt gondolom, a megjegyzés általános érvényű: erőszak nélkül sikeresebb az ember… egy egészen más körből való aforizmával szólva: az erőszak a gyengék végső menedéke.

nākṛtvā prāṇināṁ hiṁsāṁ māṁsam utpadyate kva cit |
na ca prāṇivadhaḥ svargyas tasmān māṁsaṁ vivarjayet ||5.48||
 
A teremtmények megölése nélkül nem keletkezik hús,
márpedig a teremtmények elpusztítása nem a menny(be vezető út), ezért a húst el kell kerülni.

két további töredék:

anumantā viśasitā nihantā kraya-vikrayī |
saṁskartā copahartā ca khādakaś ceti ghātakāḥ ||5.51||
 
Aki az engedélyt megadja, (a jószágot) letaglózza, feldarabolja, (aki a húst) eladja, aki megveszi,
aki megfőzi, aki kínálja és aki elfogyasztja, mind részt vesz az ölésben.

māṁ sa bhakṣayitāmutra yasya māṁsam ihādmy aham |
etan māṁsasya māṁsatvaṁ pravadanti manīṣiṇaḥ ||5.55||
 
Engem (mám) ő (sza) fal majd fel a következő születésben, akinek a húsát (mámsza) most elfogyasztom
ez a „hús hússága”, (azaz a hús szó valódi jelentése) a bölcsek szerint.

kiegészítés: a kommentárban feltett kérdésre a válasz itt olvasható.