Visvanáth Csakravartí mesterei

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí dalában azt énekeljük: „Visvanáth Csakravartí Thákur egyetlen vágya Naróttam dász Thákur lótuszvirág lábainak szolgálata volt” („narottama … jāra pada viśvanātha-āśa”). Tudjuk, hogy Naróttam dász a 16. században élt, míg Visvanáth Csakravartí a 17. század második felében. Hogy is van ez? merülhet fel a kétely… miképpen lehetséges, hogy nem egy időben éltek, mégis közvetlen egymás után soroljuk fel őket a mesterek sorában… netán egy jó százéves lyuk tátongana a szampradájában?
Nem, nem erről van szó, a dal csupán a legnevesebb tanítókat veszi sorra. Naróttam dász után sem szakadt meg a mesterek sora, hanem így folytatódott: Naróttam dász, Gangánárájan, Krsnacsarana, Rádhá-raman, Visvanáth Csakravartí... ő tehát a negyedik a Naróttam dászt követő tanítványi láncban. Az alábbiakban Visvanáth Csakravartí mesteréhez írott versét olvashatjátok, s a jövőben igyekszem megosztani a param-guruihoz írott magasztaló költeményeit is, melyeket a Sztavámrta-lahari (Dicshimnuszok nektárhulláma) című műben találtam.

śrī-guru-caraṇa-smaraṇāṣṭakam
Meditáció Srí Guru lótuszlábain, nyolc versben

prātaḥ śrī-tulasī-natiḥ sva-karatas tat-piṇḍikā-lepanaṁ
tat-sāmmukhyam atha sthitiṁ smṛtir atha sva-svāminoḥ pādayoḥ |
tat-sevārtha-bahu-prasūna-cayanaṁ nityaṁ svayaṁ yasya taṁ
śrī-rādhā-ramaṇaṁ mudā guru-varaṁ vande nipatyāvanau ||1||

Hajnalban meghajol Srí Tulaszí előtt, sajátkezűleg ajánlja fel talapzatánál az illatszert,
könyörületes természetén meditál, majd, hogy mesterei lótuszlábait
szolgálhassa, virágokat szed, mindig személyesen, ő maga.
Leborulok mesterem, Srí Rádhá-raman előtt, őt magasztalom boldogan!
 

Visvanáth Csakravartí gurujának, Rádhá-ramannak urai (sva-svāminoḥ), pontosabban úrnője és ura: Rádhá és Krsna.
A vers refrénszerűen ismétlődő negyedik pádájában magasztaló jelzőként a guru-varam, azaz a legkiválóbb mester kifejezés szerepel – ne egy tárgyszerű összehasonlítás eredményének közléseként, hanem a tanítvány szerető szívéből fakadó fohászként olvassuk.

madhyāhne tu nijeśa-pāda-kamala-dhyānārcanānnārpaṇa-
prādakṣiṇyanati-stuti-praṇayitā nṛtyaṁ satāṁ saṅgatiḥ |
śrīmad-bhāgavatārtha-sīdhu-madhurāsvādaḥ sadā yasya taṁ
śrī-rādhā-ramaṇaṁ mudā guru-varaṁ vande nipatyāvanau ||2||

Napközben ura lótuszlábain meditál, őt imádja, néki ajánl ételt,
körbejárja, leborul, fohászokat zeng, utána epekedik, néki táncol, a szentek társaságát keresi,
és a Srímad Bhágavatam jelentései nektárjának mézét ízlelgeti.
Leborulok mesterem, Srí Rádhá-raman előtt, őt magasztalom boldogan!

prakṣālyāṅghri-yugaṁ nati-stuti-jayaṁ kartuṁ mano’tyutsukaṁ
sāyaṁ goṣṭham upāgataṁ vana-bhuvo draṣṭuṁ nija-svāminam |
premānanda-bhareṇa netra-puṭayor dhārā cirād yasya taṁ
śrī-rādhā-ramaṇaṁ mudā guru-varaṁ vande nipatyāvanau ||3||

Alkonyatkor az erdőből Vrndávanba megy, hogy láthassa urát,
megmoshassa lótuszlábait, és földre borulva fohászokkal magasztalhassa. Vágyakozva nézi,
miközben a rajongó szeretet könnyei potyognak szeméből.
Leborulok mesterem, Srí Rádhá-raman előtt, őt magasztalom boldogan!
 

 A könnyebb érthetőség kedvéért az első és második páda fordítását megcseréltem.

rātrau śrī-jayadeva-padya-paṭhanaṁ tad-gīta-gānaṁ rasā-
svādo bhakta-janaiḥ kadācid abhitaḥ saṅkīrtane nartanam |
rādhā-kṛṣṇa-vilāsa-kely-anubhavād unnidratā yasya taṁ
śrī-rādhā-ramaṇaṁ mudā guru-varaṁ vande nipatyāvanau ||4||

Éjszakánként Dzsajadév verseit olvassa, dalait énekli, azokat ízlelgeti.
vagy a bhakták társaságában táncol a szankírtan közepette,
máskor Rádhá és Krsna kedvtelésein meditál szakadatlan.
Leborulok mesterem, Srí Rádhá-raman előtt, őt magasztalom boldogan!

szakadatlan: a versben az unnidratā szó szerepel, minek pontos jelentése éberség, álmatlanság.

nindety-akṣarayor dvayaṁ paricayaṁ prāptaṁ na yat-karṇayoḥ
sādhūnāṁ stutim eva yaḥ sva-rasanām āsvādayaty anvaham |
viśvāsyaṁ jagad eva yasya na punaḥ kutrāpi doṣa-grahaḥ
śrī-rādhā-ramaṇaṁ mudā guru-varaṁ vande nipatyāvanau ||5||

„Megvet” – e két szótag sehogy sem fér meg fülében,
ám nyelvét nap nap után a szentek magasztalására használja.
Bízik ő az emberekben, s nem hibakereső –
leborulok mesterem, Srí Rádhá-raman előtt, őt magasztalom boldogan!

A nindā szó becsmérlést, megvetést, gyalázkodást jelent egyaránt – egy bhakta nem ilyen kincseket gyűjtöget.

yaḥ ko’py astu padābjayor nipatito yaḥ svīkaroty eva taṁ
śīghraṁ svīya-kṛpā-balena kurute bhaktau tu matvāspadam |
nityaṁ bhakti-rahasya-śikṣaṇa-vidhir yasya sva-bhṛtyeṣu taṁ
śrī-rādhā-ramaṇaṁ mudā guru-varaṁ vande nipatyāvanau ||6||

Elfogad ő mindenkit, aki oltalmat keres lótuszlábánál,
s kegyének erejével hamar az odaadó szolgálatba fogadja.
Az odaadás legmélyebb titkait tárja fel hívei számára –
leborulok mesterem, Srí Rádhá-raman előtt, őt magasztalom boldogan!

sarvāṅgair nata-bhṛtya-mūrdhni kṛpayā yasya sva-pādārpaṇaṁ
smitvā cāru kṛpāvaloka-sudhayā tan-mānasodāsanam |
tat-premodaya-hetave sva-padayoḥ sevopadeśaḥ svayaṁ
śrī-rādhā-ramaṇaṁ mudā guru-varaṁ vande nipatyāvanau ||7||

Megszánja a dandavatjait felajánló tanítványát, a fejére teszi lábát,
kedvesen mosolyogva nektár-pillantásával messzire száműzi szívéből (az anyagi vágyakat),
és az odaadó szolgálatról tanítja, hogy felébredhessen benne a rajongó szeretet.
Leborulok mesterem, Srí Rádhá-raman előtt, őt magasztalom boldogan!

A vers harmadik pádájában szó szerint ez áll: „saját lábainak szolgálatának oktatása” (sva-padayoḥ sevā upadeśaḥ), ám itt nem valamiféle személyi kultuszról van szó, hanem a szentek nyomdokainak követéséről. Az istenszeretet kincse a szentek szívének mélyén rejtezik, ahogy a Mahábháratában Judhisthir király megfogalmazza: „A dharma igazsága a nagy lélek szívének rejtekén lakozik, az út az, amit ő járt be.” Miképpen juthatunk e kincs birtokába? E szenteket követve, nyomdokaikban járva, őket szolgálva. A tanítás így nem pusztán elméleti megfontolásokat jelent, hanem személyes példát és szolgálatot.

rādhe kṛṣṇa iti pluta-svara-yutaṁ nāmāmṛtaṁ nāthayor
jihvāgre naṭayan nirantaram aho no vetti vastu kvacit |
yat kiñcid vyavahāra-sādhakam api premnaiva magno’sti yaḥ
śrī-rādhā-ramaṇaṁ mudā guru-varaṁ vande nipatyāvanau ||8||

Rádhé! Krsna! Ura, s úrnője nevének nektárját
táncoltatja szüntelenül nyelve hegyén, nem ismer semmi egyebet.
Számára még a hétköznapi tettek is a prémáról szólnak, hiszen a rajongó szeretetben merült el –
leborulok mesterem, Srí Rádhá-raman előtt, őt magasztalom boldogan!

rādhe kṛṣṇa iti pluta-svara-yutam – pluta intonációval invitálja Rádhát és Krsnát – olvassuk az első pádában, azaz a nevek második magánhangzót hosszan megnyújtva kiáltozik, vagy sóhajtozik az isteni pár után. (a „Rádhé” Rádhá nevének megszólító alakja)

tvat-pādāmbuja-sīdhu-sūcakatayā padyāṣṭakaṁ sarvathā
yātaṁ yat-paramāṇutāṁ prabhu-vara prodyat-kṛpā-vāridhe |
mac-ceto-bhramaro’valambya tad idaṁ prāpyāvilambaṁ bhavat-
saṅgaṁ mañju-nikuñja-dhāmni juṣatāṁ tat-svāminoḥ saurabham ||9||

Legkiválóbb mester! Áradó kegy-óceán! E nyolcstrófás költemény lótuszlábad nektárjának apró töredékét mutathatta fel csupán.
Hadd nyugodjon rajta szívem méhecskéje, hogy így, társaságod elnyerve Vradzsa szépséges ligeteiben úrnőd s urad illatát ízlelgethesse!
 

Mestere lábának lótuszát itt (idam), azaz e világban elérve a méhecske késedelem nélkül (avilambam) Vrndávanban (mañju-nikuñja-dhāmni, a szépséges liget-hajlékban) találja magát, az isteni pár közelében.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).