2013. március 16., szombat

fohász Vradzsa királyának fiához


nava-nīrada-nindita-kānti-dharaṁ
rasa-sāgara-nāgara-bhūpa-varam |
śubha-vaṅkima-cāru-śikhaṇḍa-śikhaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||1||

Szépsége szégyenbe hozza a frissen gyülekező esőfelleget!
A lelki ízek óceánja királyainak legkiválóbbja
Ő, a hajában pávatollat viselő, áldásosan ívelt testű szépség.
Imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

A második pádában a sāgara szó jelentése óceán, míg a rákövetkező, vele szépen összecsengő szó, a nāgara várost jelent… egészen pontosan tehát az óceán városainak királyairól van szó.
A harmadik páda vaṅkima szava a vakrima prákrt alakja: íveltet, hajlottat jelent – így a fuvolázó Krsna három ívben hajló alakjára utal –, ugyanakkor görbeséget, azaz csalafintaságot is, ezért a harmadik páda eleje így is olvasható: „az áldásosan csalafinta szépséget, hajában pávatollal”.

bhru-viśaṅkita-vaṅkima-śakra-dhanuṁ
mukha-candra-vinindita-koṭi-vidhum |
mṛdu-manda-suhāsya-subhāṣya-yutaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||2||

Szemöldöke szélesen ívelt miként Indra íja, a szivárvány,
holdorcája milliónyi hold tündöklését is elhomályosítja,
mosolya és beszéde finom és lágy –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!


Krsna szemöldökeinek ívei akár az íj szarvai… a nyílvesszők pedig a fejőslánykákra vetett oldalpillantásai. Orcáját a Holdhoz hasonlítják – a hűsítő Hold a nektár forrása.
 
suvikampad-anaṅga-sad-aṅga-dharaṁ
vraja-vāsi-manohara-veśa-karam |
bhṛśa-lāñchita-nīla-saroja-dṛśaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||3||

Isteni tagjai finoman remegnek a szerelemtől.
Öltözéke elbűvöli Vradzsa lakóit,
különleges ékessége pedig a kék lótuszhoz hasonlatos szeme –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

alakāvali-maṇḍita-bhāla-taṭaṁ
śruti-dolita-mākara-kuṇḍalakam |
kaṭi-veṣṭita-pīta-paṭaṁ sudhaṭaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||4||

Magas homlokát hajának fürtjei övezik,
füleiben cápaalakú fülbevalói hintáznak,
csípejét szépséges, sárga dhóti öleli –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

cápaalakú fülbevaló: a hal, különösen a halak királya, a cápa a szerelemisten szimbóluma.

kala-nūpura-rājita-cāru-padaṁ
maṇi-rañjita-gañjita-bhṛṅga-madam |
dhvaja-vajra-jhaṣāṅkita-pāda-yugaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||5||

Elbűvölő lábán lágyan csilingelnek bokacsengettyűi,
s az összekoccanó drágakövek hangja mámorossá teszi a körötte döngicsélő méheket.
Zászló, villám, hal jelöli lábnyomát –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

bhṛśa-candana-carcita-cāru-tanuṁ
maṇi-kaustubha-garhita-bhānu-tanum |
vraja-bāla-śiromaṇi-rūpa-dhṛtaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||6||

Csodaszép testét szantálpép fedi,
tündöklése a Kausztubha-drágakő ragyogását is elhomályosítja.
Vrndávan ifjai koronaékszerének alakját öltötte magára ő –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

sura-vṛnda-suvandya-mukunda-hariṁ
sura-nātha-śiromaṇi-sarva-gurum |
giridhāri-murāri-purāri-paraṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||7||

Ő a félistenek seregei imádatának középpontja, az üdvözítő, Hari,
az uralkodó hatalmasságok legragyogóbb ékköve, a mindenség mestere,
a Hegyemelő, Mura végzete, ki még az Úr Sivánál is magasztosabb
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

vṛṣabhānu-sutā-vara-keli paraṁ
rasa-rāja-śiromaṇi-veśa-dharam |
jagadīśvaram-īśvaram-īḍya-varaṁ
bhaja kṛṣṇa-nidhiṁ vraja-rāja-sutam ||8||

A Vrsabhánu leányával való évődésnek szenteli önmagát
s a lelki ízek királyainak koronaékszereként tündököl ő
a mindenség Legfőbb Ura, az imádatra méltók legkiválóbbja –
imádd hát e fekete kincset, Vradzsa királyának fiát!

A versmérték: toṭaka (υ υ – υ υ – υ υ – υ υ –)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése