a szívrabló szépség

A rendező és táncosnő beszélgetését a színfalak mögül megszólaló hang szakítja félbe: kezdődik a játék! Az istenek legfőbb Ura pajtásaival játszani indul az erdőbe!

(nepathye)
(a színfalak mögül)

dvātriṁśal-lakṣaṇair yukto deva-deveśvaro hariḥ |
gopāla-bālakaiḥ sārdhaṁ jagāma yāmuna-vanam ||

Hari, a harminckét isteni tulajdonságban bővelkedő Legfelsőbb Úr,
a pásztorfiúk társaságában éppen most indul a Jamuná-menti erdőbe.

E vers harminckét isteni tulajdonságot említ, míg a Bhágavata-purána 1.16.26-30. versei negyven tulajdonságot vesznek számba, Rúpa gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhuban hatvannégy tulajdonságot sorol (2.1.45-217.), ám ne feledjük a verset, Brahmá fohászát:
guṇātmanas te 'pi guṇān vimātuṁ hitāvatīṛnasya ka īśire 'sya |
kālena yair vā vimitāḥ su-kalpair bhū-pāṁśavaḥ khe mihikā dyu-bhāsaḥ ||
„A szakértők idővel bizonnyal összeszámolják a Föld valamennyi porszemét, vagy hópelyheket az égen, netán számba veszik a csillagok fényét, ám képtelenek lesznek felmérni mindazon jótulajdonságokat, melyekkel Te rendelkezel, óh Uram!” (Bhág. 10.14.7.)

Majd egy dal következik, melyben Rámánanda Ráj Krsna szépségét énekli meg. Rúpa gószvámí az isteni tulajdonságok felsorolását a szépséggel kezdi (suramyāṅga – csodaszép alakú), s az utoljára számba vett tulajdonság, egyike azoknak, melyekkel csak a vradzsabéli Krsna rendelkezik, a lenyűgöző szépség (rūpa-mādhuryam). Mi a különbség e kettő között? szép lehet bárki, a mindenkit vonzó, lenyűgöző Szépség azonban egyedül Krsna.

mṛdutara-maruta-vellita-pallava-valli-valita-śikhaṇḍam |
tilaka-viḍambita-marakata-maṇi-tāla-bimbita-śaśadhara-khaṇḍam ||

A lágyan fújdogáló szellő meglibbenti a liánok virágait, s a hajába tűzött pávatollat.
Tündöklő szépsége maga mögé utasítja a smaragdtükörben feltűnő hold ragyogását is,

yuvati-manohara-veśam |
kalaya kalānidhim iva dharaṇīm anu pariṇata-rūpa-viśeṣam ||

csodás megjelenése elragadja a hajadon leányok szívét!
Nézd csak! Finom alakja akár a földre szállt telihold!
 

 E strófa a dal refrénje. A kalaya kalānidhim szófordulat szépsége nem csupán az alliteráció, a Holdra utaló kalā-nidhi (részeket összefogó) szó is több egyszerű hasonlatnál. A Holddal való összevetés alapja, hogy míg a Nap az életerő forrása és gyűjtőhelye, addig a Hold a szépségé, a nektáré. A kalā-nidhi szóban a kalā szokásosan részt jelent, ám csalást, rászedést is, kalā-nidhi – „a csalafintaság kincsestára” így a fondorlatos Krsna jelzője. A refrén utolsó szavai is kettős értelműek. A pariṇata-rūpa-viśeṣam jelentheti azt a személyt, kinek a sajátos vonása tökéletes alakja, ám „meghajlott szépséget” is. Ez pedig a Gíta-góvinda egyik fontos jelenetét idézi, melyben Krsna – hogy kiengesztelje kedvesét – Rádhá lábaihoz borul.

khelā-dolayita-maṇi-kuṇḍala-ruci-rucirānana-śobham |
helā-taralita-madhura-vilocana-janita-vadhū-jana-lobham ||

Orcájának ragyogása meg-megcsillan játékosan hintázó ékköves fülbevalóin,
édesen évődő oldalpillantásai pedig felszítják a fejőslánykák sóvár vágyát.

gajapati-rudra-narādhipa-cetasi janayatu mudam anuvāram |
rāmānanda-rāya-kavi-bhaṇitaṁ madhuripu-rūpam udāram ||

Örvendeztesse meg Gadzsapati Rudra király szívét újra meg újra
Madhu ellenségének szépséges alakja, melyről a költő Rámánanada Ráj dalol.