fohász Srí Rúpa lótuszlábának porszeméért

Śrīmad Rūpa-pada-rajaḥ prārthanā daśakam

śrīmac-caitanyapādau cara-kamalayugau netra-bhṛṅgau madhu dyau
gauḍe tau pāyayantau vraja-vipina-gatau vyājayuktau samutkau |
bhātau sabhrātṛkasya svajana-gaṇa-pater yasya saubhāgya-bhūmnah
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||1||

Srí Csaitanja Maháprabhu szemeinek méhecskéi ösztökélték lótuszlábait,
hogy Vradzsa erdeinek felkeresése ürügyén Gaudába siessenek a nektárt kortyolni –
hiszen ott tündökölt ő, az Úr híveinek ezerszer áldott vezérlő csillaga, testvére társaságában.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

E strófa az ellentmondásos utalás (virodha-ābhāsa) szép példája. A megszokott toposz a lótusz kelyhében foglyul esett mámoros méhecskéről szól, ám most a lótuszok - a lótuszlábak - indulnak el, hogy Csaitanja Maháprabhu méhecskéhez hasonlatos szemeit Rúpa gószvámí nektárához vezessék.
A költemény Csaitanja Maháprabhu és Rúpa gószvámí találkozását beszéli el. Mikor Csaitanja Maháprabhu először Vrndávanba indult, útja Gauda tartományon (Bengálon) át vezetett. Ott találkozott a muszlim uralkodó két miniszterével, a későbbi Rúpa és Szanátan gószvámíval. Szanátan gószvámí tanácsát megfogadva nem folytatta zarándoklatát, hanem visszatért Puríba, majd más útvonalon, csak egy kísérő társaságában indult ismét útra.

pīta-śrī-gaura-pādāmbuja-madhu-madironmatta-hṛd-bhṛṇga-rājo
rājyaiśvaryaṁ jahau yo jana-nivaha-hitādatta-citto nijāgryam |
vijñāpya svānujena vraja-gamana-rataṁ cānvagāt gauracandraṁ
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||2||

Szíve, az aranyló Srí Gaura lótuszlábának mézborától megmámorosodott méh-király,
ki a fényes pompát feledve az egész emberiség üdvére vágyott. Titokban, csak bátyja
tudtával a Vradzsába vágyakozó Gauracsandra nyomába indult, öccse társaságában.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

vṛndāraṇyāt prayāge hari-rasa-naṭanair nāma-saṇkīrtanaiś ca
lebhe yo mādhavāgre jana-gahana-gataṁ prema-mattaṁ janāṁś ca |
bhāvaiḥ svair mādayantaṁ hṛta-nidhir iva taṁ kṛṣṇa-caitanyacandraṁ
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||3||

Csaitanja Maháprabhu Vrndá erdejéből Prajágba érve a Hari iránti szeretettől eltelve táncra perdült, s a Szent Nevet magasztalta – túláradó érzelmei minden jelenlévőt megrészegítettek. Ott, Mádhava színe előtt nyerte el Rúpa a legdrágább kincset, Krsna Csaitanja-csandrát. Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

Rúpa gószvámí öccse, Anupam társaságában Csaitanja Maháprabhu nyomába indult, s a Vrndávanból hazatérő Maháprabhuval Prajágnál találkozott, ahol a Gangesz és a Jamuná összefolynak. Először a Bindu Mádhava temploma előtt pillantották meg Csaitanját.

ekāntaṁ labdha-pādāmbuja-nija-hṛdaya-preṣṭha-pātro mahārtir-
dainyair-duḥkhāśru-pūrṇair daśana-dhṛta-tṛṇaiḥ pūjayāmāsa gauram |
svāntaḥ kṛṣṇañ ca gaṅgā-dinamaṇi-tanayā-saṅgame sānujo yaḥ
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||4||

A Gangesz és a Nap-leány Jamuná, találkozásánál, testvére társaságában nyerte el szívének oly kedves ura lótuszlábainak kincsét. Sajgó szívvel, mélységes alázattal, a fájdalom könnyeiben úszó szemmel, fogai közt fűszállal imádta Gaurát, ki legbelül Krsna maga. Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

Majd egy bráhmana házában találkoztak újra. Rúpa és Anupam a földre borulva, fohászokat zengve ajánlotta hódolatát.

svasya prema-svarūpaṁ priya-dayita-vilāsānurūpaika-rūpaṁ
dūre bhū-luṇṭhitaṁ yam sahaja-sumadhura-śrī-yutaṁ sānujañ ca |
dṛṣṭvā devo'titūrṇaṁ stuti-bahu-mukham āśliṣya gāḍhaṁ rarañje
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||5||

Az úr már messziről észrevette, ahogy Srí Rúpa öccsével együtt a földön fekszik, s fohászait zengi. Látta saját testetöltött szeretetét, természetes, édes szépségű, kedves társát, önnön hasonmását, gyorsan odaszaladt hát, és szorosan átölelte őt. Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

A korabeli leírások beszámolnak Rúpa gószvámí és Csaitanja Maháprabhu hasonlóságáról.

kaivalya-prema-bhūmāv-akhila-rasa-sudhā-sindhu-sañcāra-dakṣaṁ
jñātvāpy evañ ca rādhā-pada-bhajana-sudhāṁ līlayāpāyayad yam |
śaktiṁ sañcārya gauro nija-bhajana-sudhā-dāna-dakṣaṁ cakāra
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||6||

Jártas a rajongó szeretet birodalmában, bejárta a lelki ízek teljességének nektáróceánját –
tudta ezt jól Gaura, és megkínálta Rádhá lótuszlába szolgálatának ambróziájával is.
Így lett ő a Maháprabhu imádatának nektárját záporozó mester.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

gaurādeśāc ca vṛndā-vipinam iha parikramya nīlācalaṁ yo
gatvā kāvyāmṛtaiḥ svair vraja-yuva-yugala-krīḍanārthaiḥ prakāmam |
rāmānanda-svarūpādibhir api kavibhis tarpayāmāsa gauraṁ
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||7||

Gaura utasítását követve körbezarándokolta Vrndá erdejét, majd Nílácsalba
utazott, s Vradzsa ifjú párjáról írt saját költeményeinek ambróziájával
örvendeztette meg Gaurát, s a tudós bhaktákat, Rámánandával és Szvarúp Dámódarral az élen.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

līlā-saṁgopane śrī-bhagavata iha vai jaṅgame sthāvare'pi
saṁmugdhe sāgrajātaḥ prabhu-viraha-hṛta-prāya-jīvendriyāṇām |
yaś cāsīd āśrayaika-sthalam iva raghu-gopāla-jīvādi-varge
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||8||

Mikor Srí Bhagaván kedvtelései elrejtőztek, minden lény, a mozgó s mozdulatlanok is
összezavarodtak. Az elválás fájdalmában az Úr híveinek élete értelmét vesztette –
Raghu, Gópál, Dzsíva és társaik egyedüli menedéke Rúpa és bátyja maradt.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

śrī-mūrteḥ sādhu-vṛtteh prakaṭanam api tal-lupta-tīrthādikānāṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādāmbuja-bhajanamayaṁ rāga-mārgam viśuddham |
granthair yena pradattaṁ nikhilam iha nijābhīṣṭa-devepsitañ ca
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||9||

Kedves ura vágyát betöltve a világnak ajándékozta számtalan könyvét – feltárta Srí múrti imádatának módjait, a bhakták viselkedését, az elveszett zarándokhelyeket, és a szerető ragaszkodás titkait, melynek alapja Srí Rádhá-Krsna lótuszlábának imádata. Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

līlā-saṁgopa-kāle nirupadhi-karuṇā-kāriṇā svāmināhaṁ
yat pādābje'rpito yat pada-bhajanamayaṁ gāyayitvā tu gītam |
yogyāyogyatva-bhāvaṁ mama khalu sakalaṁ duṣṭa-buddher agṛhṇan
sa śrī-rūpaḥ kadā māṁ nija-pada-rajasā bhūṣitaṁ saṁvidhatte ||10||

Kedvtelései elrejtezésének idején mesterem indokolatlan kegyéből
Srí Rúpa lótuszlábának adott engem, mikor elénekeltette velem a lábait magasztaló bhadzsant,
figyelmen kívül hagyva, alkalmas vagyok-e, én, a bűnös életű, vagy sem.
Vajon mikor ékesít majd engem Srí Rúpa lótuszlábai porával?

A versmérték: sragdharā (virágfüzéres): - - - - υ - - / υ υ υ υ υ υ - / - υ - - υ - -