Bejegyzések
nikhila-śruti-mauli-ratna-mālā-
dyuti-nīrājita-pāda-paṅkajānta |
ayi mukta-kulair-upāsyamānaṁ
paritas-tvāṁ hari-nāma saṁśrayāmi ||1||
Óh, Harinám, minden kinyilatkoztatás koronaékszereinek tündöklő füzére imádatra méltó lótuszvirág lábad ujja csupán!
A felszabadult lelkek sokaságával egyetemben egyedül nálad keresek oltalmat, néked szentelődöm.
Az upāsya kifejezés az upa-as igei gyökből ered, melynek jelentése „mellette van”, azaz mellette foglal helyet a tisztelet és alázat jeleként. A felszabadult lelkek Námaprabhu lábaihoz telepednek, így imádják őt. A śrayāṁi ige hozzáfordulást, néki szentelődést jelent, a sam- igekötő pedig teljessé teszi ezt az odafordulást. Dyuti-nīrājita: lámpás felajánlásával imádják a tündöklőt: fényt ajánlanak a fény forrásának, miként a Gangeszt a saját vizével, a Harinámot zengésével imádják.
jaya nāmadheya muni-vṛnda-geya he
jana-rañjanāya param-akṣarākṛte |
tvam-anādarād-api manāg-udīritaṁ
nikhilogra-tāpa-paṭalīṁ vilumpasi ||2||
Dicsőség néked Szent Név, kit számtalan bölcs dalol! Óh, emberiség megörvendeztetője, testetöltött Legfelsőbb Hang!
Még annak is elveszed rettentő kínját, ki kellő megbecsülés híján éppen csak kiejti e Nevet.
A dheya szó jelentése „adott”, így a nāmadheyam kifejezés jelentheti névadóünnepet, vagy magát a nevet is. Paramakṣara (legfelsőbb szótag) – így említik az ÓM mantrát is. A nikhila (teljes) és a paṭali (sokaság) szavak miatt megszámlálhatatlan mennyiségű rettentő szenvedést hárít el a legteljesebb mértékben a Szent Név akár figyelmetlen zengése is.
yad-ābhāso’py-udyan kavalita-bhava-dhvānta-vibhavo-
dṛśaṁ tattvāndhānām-api diśati bhakti-praṇayinīm |
janas-tasyodāttaṁ jagati bhagavan-nāma-taraṇe
kṛtī te nirvaktuṁ ka iha mahimānaṁ prabhavati ||3||
Már halovány tükröződésed csillanása is kioltja a világi lét sötétségének hatalmát, s az igazságra vakok szemét az odaadás úrnőjére nyitja.
Magasztos Név, óh, ragyogó Nap, vajon ki az a jámbor e világban, aki alkalmas volna mindenek felett álló dicsőséged feltárni?
Az ābhāsaḥ hasonlóságot fejez ki, halovány visszatükröződést.
A vibhavaḥ (hatalom, a szövegben a világi lét sötétségének hatalma) jelenthet üdvözülést is, így mélyebb értelemben a lét sötétségének hatalma a (személytelen) üdvözülésre is vonatkozhat.
Hajnalban még nem kelt fel a nap, ám már a halovány derengés is eloszlatta az éj sötétjét. (Ezzel kapcsolatban lásd még: a kelő nap sugarai)
A praṇayinī (úrnő) szó szeretett, kedvelt hölgyet jelent.
yad-brahma-sākṣāt-kṛti-niṣṭhayāpi
vināśam-āyāti vinā na bhogaiḥ |
apaiti nāma sphuraṇena tat-te
prārabdha-karmeti virauti vedaḥ ||4||
A Brahman felismerésén alapuló (meditáció) bár kizárja a (világi) élvezeteket, nem végez (azok gyökerével),
ám a Szent Név megjelenése nyomán tetteink visszahatásai is messzire távoznak – szól a Véda.
A sphuraṇa (megjelenés) szó további jelentései: remegés, reszketés; kitörés, keletkezés; emlékezetbe villanás.
aghadamana-yaśodānandanau nandasūno
kamalanayana-gopīcandra-vṛndāvanendrāḥ |
praṇatakaruṇa-kṛṣṇāv-ity-aneka-svarūpe
tvayi mama ratir-uccair-vardhatāṁ nāmadheya ||5||
Óh, Agha legyőzője, Jasódá öröme, Nanda fia, Lótuszszemű, Gópík holdja, Vrndávan ura,
ki oly könyörületes vagy meghódolt híveid iránt, Krsna – hadd növekedjék e számtalan formád iránti ragaszkodásom, óh, Szent Név!
vācyaṁ vācakam-ity-udeti bhavato nāma svarūpa-dvayaṁ
pūrvasmāt param-eva hanta karuṇaṁ tatrāpi jānīmahe |
yas-tasmin vihitāparādha-nivahaḥ prāṇī samantād bhaved-
āsyenedam-upāsya so’pi hi sadānandāmbudhau majjati ||6||
Óh, Szent Név! Te vagy az, akiről a szavak szólnak (vácsjam), s maguk a szavak is (vácsakam). Mily örömteli, hogy az elsőnél könyörületesebb a második! Hiszen tudjuk,
az élőlény most ajkaival imádva őt, e Szent Nevet, az örök boldogság óceánjában mártózik meg, míg korábban iránta számtalan bűnt követett el.
A Padma-purána versét idézve gyakran említik: „mert a név és a megnevezett nem különböznek egymástól” (abhinnatvān nāma-nāminoḥ). Ám Rúpa gószvámí mégis rámutat egy apró, mondhatnánk titkos különbségre: a Szent Név könyörületesebb isteni forma, könyörületesebb Krsnánál – a Szent Név vétek nélküli zengése feloldoz a korábban elkövetett hibák, bűnök terhe alól.
sūditāśrita-janārti-rāśaye
ramya-cid-ghana-sukha-svarūpiṇe |
nāma gokula-mahotsavāya te
kṛṣṇa-pūrṇa-vapuṣe namo namaḥ ||7||
Óh, Szent Név! Újra és újra hódolatom néked, ki elpusztítod az oltalmat kereső tengernyi gyötrelmét. Te vagy a gyönyör-tudat legmélyebb boldogságának formája, Gókula nagy örömünnepe, Krsna teljes formája.
A rūpin jelentése: valamilyennek tűnő, valamihez hasonló; megtestesült, testet öltött, inkarnálódott vagy szép.
nārada-vīṇojjīvana sudhormi-niryāsa-mādhurī-pūra |
tvaṁ kṛṣṇa-nāma kāmaṁ sphura me rasane rasena sadā ||8||
Óh, Nárada vínájának életre keltője, nektár-hullámok eszenciájának édes áradása,
Krsna-náma! Kérlek, vágyaid szerint lelki ízekkel telve mindig jelenj meg nyelvemen!
Bhaktivinód Thákur egy dalfüzérrel idézte fel Rúpa gószvámí költeményét, a nārada muni, bājāy bīṇā kezdetű dal e strófát bontja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése