minden karmát elhamvaszt…

A lelki tudást, azaz az Istenhez fűződő kapcsolat felismerését és megélését magasztalják a Bhagavad-gítá negyedik fejezetének utolsó versei – a 4.37. vers szerint e tudás minden karmát elhamvaszt:

yathaidhāṁsi samiddho’gnir bhasmasāt kurute’rjuna |
jńānāgniḥ sarva-karmāṇi bhasmasāt kurute tathā ||37||
 
Amiként a lobogó lángok közt hamuvá lesz a fa, Ardzsuna,
úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi tettek összes visszahatását.




A tettek visszahatásait, a karmát olykor büntetésként, vagy jutalomként éljük meg, ám nem erről van szó… egyszerű következményei a tetteknek. A versben sem csupán a bűnös tettek következményeinek megszűnéséről van szó, a sarva-karmāṇi – „minden tettkövetkezmény” kifejezés erre utal. A jámbor tettek fontosak, ám evilági tettek, nem érintik a transzcendenst. Az upanisadok így beszélnek erről: „Határgát ez a Lélek, ami szétválasztja a világokat. E gátat nem keresztezi sem a nappal, sem az éjszaka, sem az öregség, sem a halál és bánat, sem a jámbor tettek, sem a gonosztettek. Minden bűn visszafordul innen, mert Brahman világa bűntelen.” (Cshándógja-upanisad. 8.4.1.) Továbbá: „Aki a mindenség aranyló Urát, teremtőjét, Brahmá atyját megpillantja, / magáról jót s rosszat bölcsen lerázva megtisztulván Őhozzá válik hasonlóvá.” (Mundaka-upanisad 3.1.3.)

Visvanáth Csakravartí kommentárjában különös kijelentést tesz: „(a lelki tudás folytán) a tiszta tudat (antaḥkaraṇa, belső cselekvő, a tudatosság) elnyerése véget vet a tett-következményeknek, a prárabdha-karma kivételével, miként a vers is mondja.”
Miképpen értelmezhető ez az állítás? A tettkövetkezmények nem jelentkeznek azonnal – ezért a magokhoz hasonlítják őket. Olykor a magok is hosszú évek elmúltával, a kedvező körülmények hatására csíráznak ki, éppígy a tettkövetkezmény is akár életek múltán bontakozik ki. A karma többféle fajtáját említik: szanycsita-karma (szanycsita – felhalmozott, elraktározott) jelenti mindazon felgyülemlett karmát, amely ma a batyunkban van. Ezek egy része mostanra bontakozott ki, s határozza meg életünk lehetőségeit és korlátait – ez a prárabdha-karma (prárabdha – elkezdett, megkezdett) olyan tett, aminek a következményei kezdenek beérni. A krijamána-karma (krijamána – cselekvés alatt lévő) a jelen tetteinek majdan termőre forduló következményeit jelenti.

A lelki tudás felégeti a felhalmozott (szanycsita) karmát, az odaadó tettek, Isten szolgálata nem hordoz evilági következményeket (krijamána-karma), ám a jelen születésben kibontakozó prárabdha-karma még nyilvánvalóan jelen van. Ennek példájaként Brahmát, s más kozmikus hatalmasságokat említik – megbízatásuk az evilági léthez kötik őket, s „hivatali idejük lejártával” érik el az üdvösséget. Talán e példa nélkül is érthető a gondolatmenet: a prárabdha-karma a jelen születés lehetőségeit és korlátait jelenti, kedvező vagy éppen kedvezőtlen tulajdonságokat. Ettől vagyunk férfiak vagy nők, soványak vagy hízásra hajlamosak, visszahúzódó személyek, vagy éppen karizmatikus vezető alkatúak… és így tovább. A lelki tudás nem szünteti meg ezeket a tulajdonságokat. Baladév Vidjábhúsan szerint a szívbéli odaadás a prárabdha-karmát is felégeti… olyanná válik az, mint a megégett ruha. Még őrzi kelmeszerűségét, ránézésre épnek tűnik, ám elegendő egy érintés, és hamvaiba roskad. S valóban – az odaadás válasz az isteni kegyre, s ennek révén lehetővé válik a lehetetlen is: „A néma beszédes lesz, a béna átkel a hegyen, az ő kegyéből…”

A lelki tudás, a szerető odaadás felperzselik a karmát – ám az út nem itt kezdődik. Sok tekintetben nincs különbség a világi ember és az Isten iránti szeretet kutatója között… világi szemmel nézve a különbség a prárabdha-karma különbsége, csupán az előző életek hordaléka. Ez a karma azonban múló burok az emberen, ezért mélyebbre tekintve a tettek mögötti indítékot lássuk, hiszen az eszményei mutatják meg az emberről, kicsoda ő. S az előrelépés a lelki életben az eszmények fejlődését jelenti… önmagunk középpontba állításától, szolgálatától lassanként eljutunk a mindenség forrásának szolgálatáig, onnan pedig a Szépség és Szeretet világába.