mindenkitől tanulhatsz

A szanszkrt nyelvű irodalomban különösképpen kedveltek a versbe foglalt bölcsességek, kádenciák. A megnevezésük subhāṣita, azaz szép beszéd (su-bhāṣita), ékesszólás. A subhāṣita-gyűjtemények leggyakrabban erkölcsi tanításokat, jótanácsokat tartalmaznak, de találhatunk benne szellemes fejtörőket, vagy egyszerűen szép verseket is. Az alábbi szöveg a sikeres élet receptjét nyújtja át az olvasónak.

siṁhād ekaṁ bakād ekaṁ śikṣec catvāri kukkuṭāt |
vāyasāt pañca śikṣec ca ṣaṭ śunas trīṇi gardabhāt ||

Az oroszlántól és a gémtől egyet-egyet, a kakastól négy,
a varjútól öt, a kutyától hat, a szamártól pedig három tulajdonságot tanuljon meg (az ember).

prabhūtaṁ kāryam alpaṁ vā yan naraḥ kartum icchati |
sarvārambheṇa tat kāryaṁ siṁhād ekaṁ pracakṣate ||

Legyen a feladat nagy vagy csekélyke, amit az ember tenni készül,
azt tegye teljes erejével – ezt (tanulja meg) az oroszlántól.

Az ārambha szó kezdetet jelent. A „teljes erejével” így azt jelenti, hogy rögtön az első pillanattól kezdve céltudatosan cselekedjék, ugyanakkor gondosan előkészítve mindent – az ārambha az előkészületre is vonatkozik.

indriyāṇi ca saṁyamya bakavat paṇḍito naraḥ |
deśa-kāla-balaṁ jñātvā sarva-kāryāṇi sādhayet ||

A bölcs ember, a gémhez hasonlóan uralja érzékeit,
a helyet, az időt, s erejét felmérve teljesíti be minden feladatát.

A gém nyugodt mozdulatlansággal várakozik a vízben állva, míg a hal közelebb nem úszik, s akkor villámgyors mozdulattal határozottan lecsap. Uralja, s használja az ember az érzékeit ilyen céltudatosan.
A szövegnek kétféle változata is ismeretes. A jelen változat a Dél-Indiában élt Baddéna (1220-1280) Níti-szára (Az erény esszenciája) című gyűjteményéből való (82-89. versek), ám az eredeti forrás Csánakja (Kr.e. 300 körül) műve, a Níti-darpana (Az erény tükre), melyben szövegünk a 6.15-22. rész. A két változat csupán e versben tér el egymástól, ez Csánakjánál így hangzik: indriyāṇi ca saṁyamya rāgadveṣa-vivarjitaḥ | sama-duḥkha-sukhaḥ śāntaḥ tattva-jñaḥ sādhur ucyate || „A bölcs uralja érzékeit, feledi a vonzalmat és gyűlöletet, / örömben és bánatban kiegyensúlyozott, higgadt, s a valóság tudója.”

pratyutthānaṁ ca yuddhaṁ ca saṁvibhāgaṁ ca bandhuṣu |
svayam ākramya bhuktaṁ ca śikṣec catvāri kukkuṭāt ||

(Korán) kel, harcos, (mindenét) megosztja a társaival,
maga szerzi az ételét – e négyet tanulja a kakastól.

A kakas harcos, azaz kiáll az igazáért, szövetségeseivel pedig megoszt mindent. Az ākram gyök jelentései: odamegy, megszerez, legyőz, a bhukta pedig evést, ételt, de élvezetet is jelent így a svayam ākramya bhuktam értelmezhető így is: „önmagát legyőzve élvezett”, azaz boldogságát abból meríti, hogy úrrá lesz önmagán.

gūḍha-maithuna-dhīratvaṁ kāle kāle ca saṁgraham |
apramattam aviśvāsaṁ pañca śikṣec ca vāyasāt ||

Titokban párosodik, állhatatos, minden időben gyűjtöget,
figyelmes és gyanakvó – ezt az ötöt tanulja a varjútól.

bahvāśī svalpa-santuṣṭaḥ sunidro laghu-cetanaḥ |
svāmi-bhaktaś ca śūraś ca ṣaḍ ete śvānato guṇāḥ ||

Sokra vágyik, de nagyon kevéssel is beéri, mélyen alszik, ám könnyen feleszmél,
hűséges a gazdájához és bátor – e hat a kutya jó tulajdonsága.

suśrānto’pi vahed bhāraṁ śītoṣṇau na ca paśyati |
santuṣṭaś carate nityaṁ trīṇi śikṣec ca gardabhāt ||

Viszi a terhét, még ha nagyon kimerült is, tekintet nélkül hidegre-melegre,
s mindig elégedett – e hármat tanulja meg a szamártól.

ya etān viṁśati-guṇān ācariṣyati mānavaḥ |
kāryāvasthāsu sarvāsu ajeyaḥ sa bhaviṣyati ||

Az az ember, aki e húsz tulajdonság szerint cselekszik,
minden helyzetben győzedelmeskedik.