2015. február 28., szombat

Sankara: Kérdések és válaszok ékköveinek füzére 2.


praśnottara-ratna-mālikā

A sorozat első része itt olvasható.

cintāmaṇir iva durlabham iha kiṁ kathayāmi tac-catur-bhadraṁ |
kiṁ tad vadanti bhūyo vidhūta-tamasā viśeṣeṇa || 24||

(62.) Mi elérhetetlen, akár a bölcsek köve? Elárulom neked: a négy áldás az.
(63.) Gyakorta emlegetik, hogy nagyszerűségével eloszlatja a sötétséget, melyek volnának azok?

dānaṁ priyavāksahitaṁ jñānamagarvaṁ kṣamānvitaṁ śauryaṁ |
vittaṁ tyāgasametaṁ durlabhametaccaturbhadraṁ || 25||

A kedves szavakkal kísért adományozás, az alázatos és türelmes tudás, a bátorság,
és a lemondással kísért vagyon – ez a négy áldás, mely ritka, mint a fehér holló.

Dur-labham („nehezen elérhető”) szófordulat jelentése ritka, elérhetetlen.

kiṁ śocyaṁ kārpaṇyaṁ sati vibhave kiṁ praśastam audāryaṁ |
kaḥ pūjyo vidvadbhiḥ svabhāvataḥ sarvadā vinīto yaḥ || 26||

(64.) Ki a szánalomra méltó? A fösvény vagy a nincstelen. (65.) Mit tegyen a vagyonos? Legyen nagylelkű.
(66.) Kit magasztaljanak a műveltek? Aki önnön természetéből fakadóan alázatos, szerény.

64. A kāṛpanya szó gyöke a kṛp – megkönyörül, gyöngélkedő, erőtlen, maga a szó pedig jelenthet szegényt, de szegényként viselkedő gazdagot, azaz fösvényt is.

kaḥ kula-kamala-dineśaḥ sati guṇa-vibhave'pi yo namraḥ |
kasya vaśe jagad etat priya-hita-vacanasya dharma-niratasya || 27||

(67.) Ki a család lótuszvirágának fénylő Napja? Aki bár bővelkedik a jótulajdonságokban, mégis szerény, tisztelettudó.
(68.) Kire hallgat ez az egész világ? Aki kedvesen és jóakaróan beszél, s aki a dharma hű követője.

67. A kamala nappal nyíló lótuszvirág: este összezárja a szirmait, és a napfény hatására bontja ki újra őket – ekkor mutatkozik meg valódi pompájában.
68. A kérdés az ötvenegyediket idézi, s erősíti meg újra.

vidvan manoharā kā sat-kavitā bodha-vanitā ca |
kaṁ na spṛśati vipattiḥ pravṛddha-vacanānuvartinaṁ dāntaṁ || 28||

(69.) Ki ragadja el a bölcsek elméjét? A nemes költészet és tudás úrnői.
(70.) Kit nem ér szerencsétlenség? Az önfegyelmezettet, aki követi a vének jó tanácsait.

69. A kérdőszó nőnemű.

kasmai spṛhayati kamalā tv analasa-cittāya nīti-vṛttāya |
tyajati ca kaṁ sahasā dvija-guru-sura-nindā-karaṁ ca sālasyaṁ || 29||

(71.) Kit kedvel a szerencseistennő? Ki szorgosan igyekszik célja felé, és viselkedése is erkölcsös.
(72.) S kit hagy el azonnal? Aki megveti a bráhmanákat, a tanítókat, és az isteneket, továbbá a lustákat.

kutra vidheyo vāsaḥ saj-jana-nikaṭe'thavā kāśyāṁ |
kaḥ parihāryo deśaḥ piśuna-yuto lubdha-bhūpaś ca || 30||

(73.) Hol ajánlatos élni? Jóemberek szomszédságában, vagy Kásiban.
(74.) S milyen helyeket kerüljön el az ember? Gonoszok lakhelyét, s ahol kapzsi az uralkodó.

73. Kási (Benáresz) a hét szent város egyike, sokan India spirituális fővárosának tekintik.

kenāśocyaḥ puruṣaḥ praṇata-kalatreṇa dhīra-vibhavena |
iha bhuvane kaḥ śocyaḥ saty api vibhave na yo dātā || 31||

(75.) Kit nem lesz okunk sohasem siratni? Kinek felesége szerény és jóléte tartós.
(76.) És kit sirassunk e világban? Akinek van ugyan vagyona, ám nem adakozó.

75. Jóléte tartós: dhīra-vibhava. A vibhava nemességet, nagylelkűséget, de üdvösséget is jelent, míg a dhīra jelentései: tartós, józan, állhatatos, nyugodt, bölcs… így a szóösszetétel akár bölcs nemességet is jelenthetne, ám a rákövetkező kérdés fényében nyilvánvalóan anyagi javakról van szó.

kiṁ laghutāyā mūlaṁ prākṛtapuruṣeṣu yā yācñā |
rāmādapi kaḥ śūraḥ smaraśaranihato na yaścalati || 32||

(77.) Mi a könnyelműség forrása? Alantas embereket kérlelni.
(78.) Ki nagyobb hős még Rámánál is? Aki nem inog meg akkor sem, ha eltalálta a szerelemisten nyila.

77. A kérdés azonos a huszonnegyedikkel.
78. E kérdés a tizennyolcadikkal állítható párhuzamba.

kim aharniśam anucintyaṁ bhagavac-caraṇaṁ na saṁsāraḥ |
cakṣuṣmanto'py andhāḥ ke syuḥ ye nāstikā manujāḥ || 33||

(79.) Mire emlékezzék az ember éjjel s nappal? Az Úr lábaira, ne a világi létre.
(80.) Bár szemeik vannak, mégis világtalanok – kik ők? Az istentagadók.

kaḥ paṅgur iha prathito vrajati ca yo vārddhake tīrthaṁ |
kiṁ tīrtham api ca mukhyaṁ citta-malaṁ yan nivartayati || 34||

(81.) Kit tartanak sántának e világban? Aki csak vénségére keresi fel a zarándokhelyeket.
(82.) Melyik a legfontosabb zarándokhely? Ami lemossa az elme tisztátalanságait.

kiṁ smartavyaṁ puruṣaiḥ hari-nāma sadā na yāvanī bhāṣā |
ko hi na vācyaḥ sudhiyā paradoṣaś cānṛtaṁ tadvat || 35||

(83.) Mire emlékezzünk mindig? Hari nevére, s ne az idegen beszédre.
(84.) Miről ne beszéljen a bölcs? Ne emlegesse mások hibáit, és ne szóljon hamisan.

kiṁ saṁpādyaṁ manujaiḥ vidyā vittaṁ balaṁ yaśaḥ puṇyaṁ |
kaḥ sarva-guṇa-vināśī lobhaḥ śatruś ca kaḥ kāmaḥ || 36||

(85.) Mire tegyen szert az ember? Tudásra, vagyonra, erőre, hírnévre és jámborságra.
(86.) Mi pusztít el minden jó tulajdonságot? A kapzsiság. (87.) Mi az ellenség? A vágy.

kā ca sabhā parihāryā hīnā yā vṛddha-sacivena |
iha kutrāvahitaḥ syān manujaḥ kila rāja-sevāyāṁ || 37||

(88.) Mely gyülekezetet kerülje el az ember? Ahol figyelmen kívül hagyják a vének tanácsait.
(89.) Hol legyen különösen óvatos? Az uralkodó szolgálatában.

88. A sabhā (gyülekezet, társaság) jelentheti az uralkodó audienciáját, tudósok tanácskozó testületét, bíróságot… ne baráti társaságra gondoljunk a szó hallatán. A válasz nem jelöli meg pontosan, a gyülekezet miért van jó tanácsok híján: nem fogadják meg őket, vagy nincsenek bölcs elöljáróik.

prāṇād api ko ramyaḥ kula-dharmaḥ sādhu-saṅgaś ca |
kā saṁrakṣyā kīrtiḥ pativratā naijabuddhiśca || 38||

(90.) Mi legyen az embernek az életénél is kedvesebb? A családi kötelességek és a szentek társasága.
(91.) Mire vigyázzon gondosan? A jó hírére, hűséges feleségére, és értelmére.

90.A kula-dharma (családi dharma, családi kötelességek) mellett érvel Ardzsuna Bhagavad-gítá első fejezetében: „úgy mondják, a családi hagyományok lerombolóinak a pokolban a helyük.” (Bg. 1.43.) A bevezető versben Sankara látható és nemlátható, evilági és transzcendens tanulságokat ígért: a családi kötelesség az első, míg a szentek társasága a második csoportba tartozik.

kā kalpa-latā loke sac-chiṣyāyārpitā vidyā |
ko'kṣaya-vaṭa-vṛkṣaḥ syāt vidhivat-satpātra-datta-dānaṁ yat || 39||

(92.) Mi a vágyakat valóra váltó csoda-lián e világban? A jó tanítványnak átadott tudás.
(93.) Mi a múlhatatlan banjan-fa? Méltó személynek az előírások szerint adott adomány.

92. Míg a létszomj, a világi lét liánja fojtogat (lásd a 14. kérdést), az alkalmas tanítványnak átadott tudás vágyteljesítő kúszónövényként tör a magasba.
93. A léggyökereivel a földre támaszkodó, majd így szétterjedő banjan-fa az élet megújhodásának szimbóluma. Gajában áll egy ilyen szent fügefa, ahol a hívek felajánlják szent adományaikat.

kiṁ śastraṁ sarveṣāṁ yuktiḥ mātā ca kā dhenuḥ |
kiṁ nu balaṁ yad dhairyaṁ ko mṛtyuḥ yad avadhāna-rahitatvaṁ || 40||

(94.) Mindenki fegyvere – mi az? A társulás. (95.) Mindenki anyja – ki az? A tehén.
(96.) S mi az erő? Az állhatatosság. (97.) Mi a halál? Minden, ami nélkülözi a gondosságot.

94.: A yuktiḥ sokjelentésű szó: egyesülés, társulás, alkalmasság, érvelés – a válasz tehát lehet az összefogás ereje éppúgy, mint az érvelés ereje.
96.: A dhairyam jelenthet állhatatosságot, bátorságot, fegyelmezettséget.

kutra viṣaṁ duṣṭa-jane kim ihāśaucaṁ bhavet ṛṇaṁ nṛṇāṁ |
kim abhayam iha vairāgyaṁ bhayam api kiṁ vittam eva sarveṣāṁ || 41||

(98.) Hol van a méreg? A gonoszok szívében. (99.) Miből fakad a tisztátalanság? Az emberek adósságából.
(100.) Mi a rettenthetetlenség forrása? A függetlenség. (101.) És a félelemé? Mindenkinek a saját vagyonkája.

101. A félelem forrása a sok vagy kevés „nekem van” elvesztéséből fakad, legyen az bármi: pénz, biztonság, élet.

kā durlabhā narāṇāṁ hari-bhaktiḥ pātakaṁ ca kiṁ hiṁsā |
ko hi bhagavat-priyaḥ syāt yo'nyaṁ nodvejayed anudvignaḥ || 42||

(102.) Mi oly ritka az emberek közt? Hari iránti szerető odaadás. (103.) Mi a bűn? Az erőszak.
(104.) Ki válik az Úrnak kedvessé? Aki nem bántalmaz másokat, s maga sem aggodalmaskodó.

kasmāt siddhiḥ tapasaḥ buddhiḥ kva nu bhūsure kuto buddhiḥ |
vṛddhopasevayā ke vṛddhā ye dharma-tattva-jñāḥ || 43||

(105.) Miből fakad a tökéletesség? Az önfegyelemből. (106.) Hol az értelem? A szent emberekben. (107.) Honnan származik az értelem?
A vének szolgálatából. (108.) Kik a vének? Akik jól ismerik a dharma igazságát.

108. A vṛḍḍḥa szó a vṛḍḥ növekedik, gyarapodik, fejlődik igéből képzett befejezett melléknévi igenév – így jelentése öreg, vén, de nem csupán az életkort, hanem a tapasztalatot, a bölcsességet tekintve „vén”. A szövegben többször fordul elő ebben az értelemben (70., 88. kérdések, illetve a guru szó is a 9. kérdésben).

saṁbhāvitasya maraṇād adhikaṁ kiṁ duryaśo bhavati |
loke sukhī bhavet ko dhanavān dhanam api ca kiṁ yataś ceṣṭam || 44||

(109.) Mi rosszabb a halálnál is a tekintélyes embernek? Ha rossz hírbe kerül.
(110.) Ki lesz boldog ebben a világban? A vagyonos. (111.) És mi a vagyon? Ami beteljesíti a törekvéseit.

111. A vagyon nem mérhető pénzben, tárgyakban… csupán annak, akinek törekvése nem irányul másra.

sarva-sukhānāṁ bījaṁ kiṁ puṇyaṁ duḥkham api kutaḥ pāpāt |
kasyaiśvaryaṁ yaḥ kila śaṅkaram ārādhayedb haktyā || 45||

(112.) Mi minden öröm magja? A jámborság. (113.) S miből fakad a szenvedés? A bűnből.
(114.) S kié a fenséges nagyság? Aki Sivát magasztalja nagy odaadással.

114. Siva az anyagvilág áldásosztó (Sankara) nagyura. A hindu tradíciót rendszerbe foglalók a hinduizmus számos irányzatát három nagy irányzatba sorolják: a Siva-követő saivák, a Visnu-hívő vaisnavák, és az istenanyát imádó sákták csoportjába. A kérdésre adott válasz nem e logikát követő szektás gondolkodásra vall: azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a hatalom, a fenség Sankara-Siván keresztül száll alá.

ko vardhate vinītaḥ ko vā hīyeta yo dṛptaḥ |
ko na pratyetavyo brūte yaś cānṛtaṁ śaśvat || 46||

(115.) Ki gyarapodik a dharmában? Aki alázatos, önfegyelmezett és jól képzett. (116.) És ki marad le? Az öntelt.
(117.) Ki a megbízhatatlan? Aki gyakran állít valótlant.

115. A kérdés talányos. A kérdésben csupán a gyarapodik (vardhate) ige szerepel, melynek gyöke (vṛdh) növekedést, felvirágzást jelent. Ám a 108. válaszból kiderült, hogy a vének (a felnövekedettek vṛddha) a dharma ismerői, a kérdés egyértelműen nem életkorra, magasságra, testsúlyra vagy vagyonra vonatkozik, hanem arra, hogy ki halad előre, ki növekedik a dharmában. A válasz egy szó: vinītaḥ, ám e szó egyszerre jelent alázatost, önfegyelmezettet és jól képzettet.

kutrānṛte'py apāpaṁ yac-coktaṁ dharma-rakṣārthaṁ |
ko dharmo'bhimato yaḥ śiṣṭānāṁ nija-kulīnānāṁ || 47||

(118.) Mikor lehet bűntelen a hazugság? Ha a dharma megoltalmazásának érdekében hangzik el.
(119.) Mi a dharma? Amit a családod kiválóságai jóváhagynak.

119. A kula szó családot, de általában közösséget is jelent. A Bhágavata-purána jelenkorra vonatkozó komor jóslata szerint: „A kali-korszakban a tekintély, erkölcs és erény egyetlen ismérve a vagyon lesz, míg az igazság és becsület dolgában egyedül az erő dönt majd.” (Bhág. 12.2.2.) S mert a kor alkonyán a család és a közösség is hanyatlásnak indul, a fenti praktikus válasz helyett azt javasolják, az ember a szentek, a szentírás, és tanítómestere (sādhu-śāstra-guru) tanácsait kövesse.

sādhu-balaṁ kiṁ daivaṁ kaḥ sādhuḥ sarvadā tuṣṭaḥ |
daivaṁ kiṁ yat sukṛtaṁ kaḥ sukṛtī ślāghyate ca yaḥ sadbhiḥ || 48||

(120.) Mi a szentek ereje? Az isteni erő. (121.) Ki a szent? Aki mindenkor elégedett.
(122.) Mi az isteni erő? A jótett. (123.) Ki végez jótetteket? Akit a szentek magasztalnak.

120. A daiva szó szerinti jelentése isteni. Főnévként sorsot, végzetet jelent, ellenállhatatlan isteni erőt – ugyanakkor a segíts magadon, Isten is megsegít szólás szanszkrt megfelelőjében: vinā puruṣakāreṇa daivam atra na sidhyate – az ember munkája nélkül a sors (daivam) sem visz sikerre. Ez magyarázza a százhuszonkettedik kérdésre adott választ: a daivam a jótettekben gyökerezik. Ugyanakkor nem juthatunk arra a végkövetkeztetésre, hogy egyedül a tetteinkben rejlik a sors, inkább arról van szó, hogy ami rajunk áll a jövőnk alakításában, azok a tetteink.

gṛha-medhinaś ca mitraṁ kiṁ bhāryā ko gṛhī ca yo yajate |
ko yajño yaḥ śrutyā vihitaḥ śreyas-karo nṛṇāṁ || 49||

(124.) Ki a házasember legjobb barátja? A felesége. (125.) És ki tekinthető házasembernek? Aki áldoz.
(126.) Mi az áldozat? Amit a szentírások jóváhagynak, és ami az emberek jólétét szolgálja.

124-125. A Bhágavata-purána egy versében Sukadév arról beszél Paríksit királynak, hogy sokan vannak az „otthonaikban élő grha-médhík, kik vakok a Lélek igazságára” (apaśyatām ātma-tattvaṁ gṛheṣu gṛha-medhinām, Bhág. 2.1.2.). Srídhar Szvámí, és más kommentátorok a medhin szót a meth szógyökből származtatják, minek jelentése: megsebez, megöl, s így a methiḥ jelentése az az oszlop, amihez a leölendő jószágot kötik. Ugyanakkor a medhaḥ jelentése áldozat (talán éppen az állatáldozatból eredeztetve, de később általánosabb értelemben), ezért szövegünkben a gṛha-medhi nem az állatáldozatra, hanem az otthon végzett szent áldozatra utal – így a következő kérdésben tulajdonképpen a válasz is benne foglaltatik.

(folytatása következik)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése