Bejegyzések
kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī
dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau |
śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bhārāvahantārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||1||
A Krsnát dicsőítő éneklésnek és táncnak szentelik magukat ők, a szeretet nektárócánjai.
A bölcsek, de az oktalanok is kedvelik és magasztalják őket, mert kedvesek (mindenkihez), s (teljességgel) mentesek az irigységtől.
Srí Csaitanja kegyének sokaságát (bírják), s e földön (járva) elveszik mind a világ terheit.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!
nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau
lokānāṁ hita-kāriṇau tri-bhuvane mānyau śaraṇyākarau |
rādhā-kṛṣṇa-padāravinda-bhajanā-nandena mattālikau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||2||
Járatosak a tengernyi szentírás értelmezésében, ezért alapozzák meg ők a szent dharmát,
(hiszen) ők az emberiség jótevői. Mindhárom világban megbecsülés övezi őket, a (kiáradó isteni) oltalom forrásait.
Mámoros méhecskeként gyönyörrel imádják Rádhá és Krsna lótuszlábait –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!
Az ālika jelenthet méhecskét, nőnemben pedig barátnőt, társnőt. A lótusz körül döngicsélő mámoros méhek így Rádhá és Krsna találkáit elrendező fejőslánykák boldogságos szolgálatát idézik.
śrī-gaurāṅga-guṇānuvarṇana-vidhau śraddhā-samṛddhy-anvitau
pāpottāpa-nikṛntanau tanu-bhṛtāṁ govinda-gānāmṛtaiḥ |
ānandāmbudhi-vardhanaika-nipuṇau kaivalya-nistārakau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||3||
Oly hűen jellemzik ők Srí Gauránga nagyszerű tulajdonságait! Rátermetten gyarapítják a (jámborok) hitét,
s a Góvindáról szóló dalok nektárözönével törlik el a testetöltött lelkek bűneiből fakadó szenvedését.
Nagy gyakorlattal duzzasztják a lelki boldogság óceánját, a személytelen üdvösségtől mentve meg (a lények sokaságát).
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!
Személytelen üdvösségtől megmentő, vagy az elkülönüléstől megszabadító: a kaivalya szó szó szerint elkülönülést, kizárólagosságot jelent. Elkülönülésként a lélek anyagtól való elválását is, melyet az advaita tanítás a Legfelsőbb Lélekkel való azonosulásként értelmez, ebben az értelemben vonatkozik a személytelen üdvösségre.
tyaktvā tūrṇam aśeṣa-maṇḍala-pati-śreṇīṁ sadā tuccha-vat
bhūtvā dīna-gaṇeśakau karuṇayā kaupīna-kanthāśritau |
gopī-bhāva-rasāmṛtābdhi-laharī-kallola-magnau muhur
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||4||
Hirtelen hagyták el az előkelő társaságot, (s úgy viselkednek, mintha) jelentéktelen (koldusokká)
váltak volna: ágyékkötőt és foltozott ruhát viselnek, s könyörületesen oltalmazzák az elesett lelkeket.
Újra meg újra megmártóznak a fejőslánykák érzelmei nektáróceánjának sodró árhullámában –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!
kūjat-kokila-haṁsa-sārasa-gaṇākīrṇe mayūrākule
nānā-ratna-nibaddha-mūla-viṭapa-śrī-yukta-vṛndāvane |
rādhā-kṛṣṇam ahar-niśaṁ prabhajatau jīvārthadau yau mudā
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||5||
A daloló kakukkok, hattyúk és darvak seregeiben bővelkedő, pávákkal teli,
fái gyökerei közt ékkövekkel díszes Vrndávanban
Rádhát és Krsnát imádják éjt nappallá téve, (miközben) örömmel ajándékozzák meg a lelkeket (az élet) végső céljával.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!
saṅkhyā-pūrvaka-nāma-gāna-natibhiḥ kālāvasānī-kṛtau
nidrāhāra-vihārakādi-vijitau cātyanta-dīnau ca yau |
rādhā-kṛṣṇa-guṇa-smṛter madhurimānandena sammohitau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||6||
A szent nevek éneklésével s dandavatjaik felajánlásával telik (drága) idejük,
megfegyelmezik alvásukat étkezésüket és pihenésüket, s végtelen alázatosak.
Elbűvöli őket a Rádhára és Krsnára emlékezés édes gyönyöre –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!
rādhā-kuṇḍa-taṭe kalinda-tanayā-tīre ca vaṁśīvaṭe
premonmāda-vaśād aśeṣa-daśayā grastau pramattau sadā |
gāyantau ca kadā harer guṇa-varaṁ bhāvābhibhūtau mudā
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||7||
Rádhá tavacskájának partján, a Jamuná mentén, máskor a Vansí-vatánál
örökös elragadtatásban, a rajongó szeretet mámorától vezérelve az eksztázis jelei mutatkoznak rajtuk.
Túlcsorduló érzelmeikkel énekelnek Hari tulajdonságainak kiválóságáról –
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!
A daśā (állapot) az eksztázis állapotaira utal – a szó elmeállapotot is jelent, s a grasta (megragadott) szóval együtt arra utal, hogy úrrá lett rajtuk az eksztázis különféle tünetei, elmeállapotai. Ezek az aggodalom (cintā), álmatlanság (jāgara), zaklatottság (udvega), lesoványodás (tānava), bepiszkolódás (malina-aṅgatā), tébolyult beszéd (pralāpa), lebetegedés (vyādhi), tébolyult viselkedés (unmāda), eszméletvesztés (moha), megsemmisülésérzet (mṛtyu).
he rādhe vraja-devīke ca lalite he nanda-sūno kutaḥ
śrī-govardhana-kalpa-pādapa-tale kālindī-vane kutaḥ |
ghoṣantāv iti sarvato vraja-pure khedair mahā-vihvalau
vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau ||8||
Ó, Rádhá! Vradzsa úrnője! Lalitá! Nanda fia! hol vagytok?
A Góvardhan kívánságfáinak tövében, vagy a Jamuná menti erdőkben? hol vagytok?!
Így kiáltoztak Vrndávanban mindenfelé, zaklatottan, szívszaggató gyötrelemmel.
Rúpát és Szanátant, a két Raghut, Srí Dzsívát és Gópált magasztalom!
A szerző, Srínivász ácsárja a Csaitanja Maháprabhut követő vaisnava generáció kiváló tanítója. Bengálban született, a szülei is Csaitaanja Maháprabhu követői voltak. Elindult, hogy felkeresse a visszavonultságban élő Csaitanja Maháprabhut Puríban, ám addigra ő már eltávozott, így Gadádhar Pandit mellett lelt menedékre. A Bhágavata-puránát tanulta volna tőle, ám a Puríban fellelhető kézirat lapjai már szétáztak Gadádhar könnyeitől... így Srínivász visszatért Bengálba egy másik kéziratért. Időközben azonban Gadádhar Pandit is elhagyta e világot. Később Vrndávanba utazott, hogy a hat gószvámíval találkozhasson, ám mire odaért, Szanátan és Rúpa gószvámík szintén eltávoztak. Gópál Bhatta gószvámítól kapott beavatást, és Dzsíva gószvámí mellett tanult, majd a gószvámík írásaival visszaindult Bengálba, megházasodott, s kiváló vaisnavák tanítómestere lett.
Dzsíva, a tudós, Gópál Bhatta, a múrtiimádat mestere, Szanátan és Rúpa, a szambandha- és abhidhéja ácsárjái, Raghunáth Bhatta, a kírtanácsárja, és Raghunáth dász, a lelki távlatok atyamestere
A hat gószvámí Csaitanja Maháprabhu jeles követői, ők foglalták írásba Csaitanja Maháprabhu tanítását. Szanátan és Rúpa gószvámí bengáli bráhmana családban születtek, ám később a muszlim uralkodó tanácsosai lettek. Csaitanjával való találkozásuk után otthagyták az uralkodó szolgálatát, majd Maháprabhu Vrndávanba küldte őket, hogy írásnak, a tanításnak, a múrtiimádatnak és a szent helyek felkutatásának szenteljék életüket.
Dzsíva gószvámí Szanátan és Rúpa testvérének fia, fiatalon csatlakozott nagybátyjaihoz, Rúpa gószvámí tanítványa, majd eltávozása után a bhakta-közösség vezetője lett.
Raghunáth dász gószvámí bengáli születésű, előkelő család sarja. Puríba szökött Csaitanja után, ott csatlakozott a bhakták társaságához. Komolysága és odaadása olyannyira elégedetté tette Csaitanját, hogy egy gunydzsá-málát, és még imádott múrtiját (egy Góvardhan-silát) is nekiadta. Raghunáth dász Csaitanja Maháprabhu eltávozása előtt csatlakozott a vrndávani gószvámíkhoz.
Gópál Bhatta gószvámí kisgyermekként, apja házában találkozott Csaitanjával, aki náluk töltötte az esős évszak idejét. Gópál Bhatta nagybátyja, Prabódhánanda Szaraszvatí tanítványa lett, majd szülei halála után Vrndávanba költözött. Jeles tudós, a múrtiimádat avatott mestere.
Raghunáth Bhatta gószvámí Tapana Misra, Csaitanja benáreszi bhaktájának fia. Tanulmányai végeztével Puríba ment, ott szolgálta Csaitanját – énekével elégedett Maháprabhu saját kanthimáláját akasztotta Raghunáth nyakába. A gószvámík közül ő volt az egyetlen, aki nem írt könyveket, ám csodásan zengte a Bhágavatam, és más művek verseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése