telihold üzenete - támogatás

vanāni dahato vahneḥ sakhā bhavati mārutaḥ |
sa eva dīpanāśāya kṛśe kasyāsti sauhṛdam ||

Az erdőket felégető (hatalmas) tűznek barátja lesz a szél,
ám ugyanez a barát kicsiben eloltja a mécsest.

A verset olvasva felmerül a kérdés: valóban, ez nem a világi lét rendje? A világ támogat, ha erősnek lát, ám elsodor, ha gyengének mutatkozol. Míg a könyörület világában a gyengét, az elesettet emelik fel az erősek! Ám ismerni kell a világ működését akkor is, ha a szívünkben más eszményeket táplálunk. Egy régi történet szerint volt egy kígyó, aki elszegődött egy mester mellé növendéknek. Így aztán a viselkedése is tapintatos, finom lett. Ám az emberek látván ezt, rögvest visszaéltek a jóságával, kövekkel meg botokkal támadtak rá. A kígyó, mikor legközelebb találkozott a mesterével, panaszkodott neki: Gurudév, felhagytam azzal a rossz szokásommal, hogy megmarjam az ártatlan élőlényeket, ám most ők dobálnak engem. Mestere így tanította: Ne marj meg senkit, de el ne felejtsd a csuklyádat kiterjeszteni, mintha marni akarnál! Támadóid mind elmenekülnek majd.
A növendék - bár bensőjében tűzvihar ég -, viselkedjék szerény mécsesként. Ám ha a világ eltiporná, ne hagyja magát, emelje fel csuklyáját... ne ragadja el a hév, maradjon józan, de ne hagyja magát.