az uralkodó és a tanácsadó

Hajdanában Mi Csi-hszia nagy kegyben állott Vej fejedelménél. Vej fejedelemség törvényei szerint annak, aki jogtalanul használta a fejedelem kocsiját, büntetésül le kellett vágni a lábát. Egyszer Mi Csi-hszia anyja megbetegedett. Egy ember, aki ezt megtudta, késő éjszaka vitte magával a hírt Mi Csinek. Mi Csi pedig bitorló módon a fejedelem kocsiján hajtott ki. Amikor a fejedelem tudomást szerzett erről, kiváló férfiúnak mondotta őt, így szólván: „Milyen szülőtisztelő! Anyja miatt még azt is elfelejtette, hogy ezzel olyan bűnt követ el, amelyért levágják a lábát.” Egy más napon, amikor a fejedelemmel együtt sétált a gyümölcsöskertben, Mi Csi-hszia enni kezdett egy őszibarackot, és édesnek találta; amiért is nem ette meg teljesen, hanem a másik felét odaadta a fejedelemnek. A fejedelem így szólt: „Mennyire szeretsz engem! A szádtól vontad el, hogy engem megetess vele.” 
Mi Csi arcszíne később elhalványodott, az iránta való szeretet meglazult. S amikor egyszer valami bűnt követett el, a fejedelem azt mondotta: „Ez a fickó egyszer bitorló módon az én kocsimon hajtott, máskor meg egy őszibarack maradékával etetett meg.” Pedig Mi Csi magatartása kezdettől fogva semmit sem változott. Hogy korábban kiváló férfiúnak, később pedig bűnösnek tekintették, annak oka az iránta való szeretetnek gyűlöletre változásában rejlett.
Ezért ha valakit szeret az uralkodó, annak tudása betölti feladatát, és mind közelebb kerülnek egymáshoz; de ha az uralkodó gyűlöl valakit, akkor annak tudása nem tölti be feladatát, és mind távolabb kerülnek egymástól. Így aki inteni, meggyőzni, vitatkozni és magyarázni akar az előbb feltétlenül tudja meg, hogy az uralkodó szereti-e vagy gyűlöli, és csak azután adjon tanácsot neki.
Han Fej