A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ráma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ráma. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. április 1., szombat

Hanumán-csálíszá


Tulaszídász, a 16. században élt költő egyik legjelentősebb írása a Rámacsarita-mánasza, mely a Rámájana története, avadhí nyelven – Ajódhjá, Ráma székvárosa és környékének nyelvén. A költemény Hanumánt magasztaló negyven strófával kezdődik – ez a Hanumán-csálíszá. A csálíszá jelentése negyven vers – a két bevezető és az egy lezáró strófa által közrefogott negyven vers.


śrīguru carana saroja raja
nija manu mukuru sudhāri |
baranaūṁ raghubara bimala jasu
jo dāyaku phala cāri ||


Srí Guru lótuszlábainak porával
megtisztítva elmém tükrét
elbeszélem a Raghuk legkiválóbbjának makulátlan dicsőségét,
ami megajándékoz a négy (életcél) gyümölcsével.

buddhi-hīna tanu jānike
sumirauṁ pavana-kumāra |
bala buddhi bidyā dehu mohiṁ
harahu kalesa bikāra ||


Tudom, hogy e test nélkülöz minden értelmet,
ezért a Szél fiára (Hanumánra) emlékszem.
Adj nekem erőt, értelmet, tudást,
s távolíts el minden szenvedést és tisztátalanságot!

jaya hanumāna jñāna guna sāgara |
jaya kapīsa tihuṁ loka ujāgara ||1||


Dicsőség néked Hanumán, a tudás és a jótulajdonságok óceánja!
Dicsőség néked, majmok ura, mindhárom világban tündöklő!

rāma-dūta atulita bala dhāmā |
añjani putra pavana-suta nāmā ||2||


Ráma követe, a mérhetetlen erő hajléka!
Anydzsaní fia, a Szél gyermeke – így neveznek téged.

mahābīra bikrama bajaraṅgī |
kumati nivāra sumati ke saṅgī ||3||


Nagy hős, bátor vitéz, kinek teste akár a gyémántvillám.
A rossz értelem elpusztítója, a jó értelműek társa.

kañcana barana birāja subesā |
kānana kuṇḍala kuñcita kesā ||4||


(Tested) aranyszínű, öltözéked tündöklően szép.
Súlyos fülbevalót viselsz, hajad göndör,

hātha bajra au dhvajā birājai |
kāndhe mūñja janeū sājai ||5||


kezedben villám és a győzelem zászlaja,
válladon a munydzsa fűből font szent zsinór.

saṅkara suvana kesarī-nandana |
teja pratāpa mahā jaga bandana ||6||


Sankara megtestesülése, Készarí fia,
tündöklő fenséged az egész világ tiszteli.

vidyāvāna gunī ati cātura |
rāma kāja karibe ko ātura ||7||


Tudással és jótulajdonságokkal teljes és okos vagy,
Ráma utasításainak buzgó teljesítője.

prabhu caritra sunibe ko rasiyā |
rāma lakhana sītā mana basiyā ||8||


Boldogan hallgatod az Úrról szóló elbeszéléseket,
szívedben Ráma, Laksman és Szítá lakozik.

sūkṣma rūpa dharī siyahiṁ dikhāvā |
bikaṭa rūpa dhari laṁka jarāvā ||9||


Apró alakot öltve mutatkoztál meg Szítának,
míg hatalmas és félelmetes formát öltve Lankát égetted fel.

bhīma rūpa dhari asura saṁhāre |
rāmacandra ke kāja saṁvāre ||10||


Rettentő alakot feltöltve pusztítod az aszurákat,
bevégezve Rámacsandra művét.

lāya sañjīvana lakhana jiyāye |
śrī-raghubīra haraṣi ura lāye ||11||


A szanydzsívant elhozva visszaadtad Laksman életét,
ezért Ráma boldogan ölelt téged mellkasára.

raghupati kīnhī bahuta baḍāī |
tuma mama priya bharatahi sama bhāī ||12||


E szavakkal magasztalt téged Ráma:
„Testvér, oly kedves vagy nekem, mint Bharat!”

sahasa badana tumharo jasa gāvaiṁ |
asa kahi śrīpati kaṇṭha lagāvaiṁ ||13||


„Ezer torok énekli dicsőséged!”
szólt Ráma, a nyakad ölelve.

sanakādika brahmādi munīsā |
nārada sārada sahita ahīsā ||14||


A Szanaka és Brahmá vezette bölcsek,
Nárada, Szaraszvatí, a kígyók urával együtt,

jama kubera dikpāla jahāṁ te |
kabi kobida kahi sakai kahāṁ te ||15||


Jama, Kuvéra, s a többi világőr mind téged magasztal!
Miképpen tudnák a költők, akár a nagytudású bölcsek is megénekelni dicsőséged?!

tuma upakāra sugrīvahiṁ kīnhā |
rāma milāya rāja pada dīnhā ||16||


Segítséget nyújtottál Szugrívának,
mert általad találkozott Rámával, és így lett uralkodóvá.

tumharo mantra bibhīṣana mānā |
laṅkesvara bhae saba jaga jānā ||17||


Tanácsod megfogadta Vibhíshana,
így lett Lanka királya – tudja ezt az egész világ.

juga sahasra jojana para bhānū |
līlyo tāhi madhura phala jānū ||18||


A sokezer jódzsanára lévő Nap felé ugrottál,
édes gyümölcsnek vélvén azt.

prabhu mudrikā meli mukha māhīṁ |
jaladhi lāṅghi gaye acaraja nāhīṁ ||19||


Az Úr pecsétgyűrűjét szádba vetted,
s így ugrottad át az óceánt – nincs mit csodálni!

durgama kāja jagata ke jete |
sugama anugraha tumhare tete ||20||


A világ minden teljesíthetetlen feladata
könnyen elvégezhetővé válik, a te kegyedből!

rāma duāre tuma rakhavāre |
hota na ājñā binu paisāre ||21||


Ráma kapuját te őrzöd,
engedélyed nélkül nem léphet be senki.

saba sukha lahai tumhārī saranā |
tuma rakṣaka kāhū ko ḍaranā ||22||


Minden örömöt elér, aki nálad lelt oltalomra,
akit te védelmezel, nem ismer félelmet.

āpana teja samhāro āpai |
tīnauṁ loka hāṅka te kāṁpai ||23||


Erőd megszerezve felkiáltasz,
és megremeg tőled mindhárom világ!

bhūta pisāca nikaṭa nahiṁ āvai |
mahābīra jaba nāma sunāvai ||24||


A szellemek és boszorkányok közelébe sem jönnek
annak, ki neved zengi, ó Nagy Hős (Mahávíra)!

nāsai roga harai saba pīrā |
japata nirantara hanumata bīrā ||25||


Elillan a betegség, eltűnik minden szenvedés
a hős Hanumán (nevének) állandó zengésével.

saṅkaṭa teṁ hanumāna chuḍāvai |
mana krama bacana dhyāna jo lāvai ||26||


Hanumán minden csapástól megszabadítja azokat,
akik gondolatban, tettekkel vagy szavaikkal emlékeznek rá.

saba para rāma tapasvī rājā |
tina ke kāja sakala tuma sājā ||27||


A legfőbb úr, Ráma, a vezeklő király,
s te minden küldetését elvégezted.

aura manoratha jo koī lāvai |
soi amita jīvana phala pāvai ||28||


Bármilyen kívánsággal is forduljon hozzád bárki,
elnyeri annak bőséges gyümölcsét, még ebben az életben.

cāroṁ juga paratāpa tumhārā |
hai parasiddha jagata ujiyārā ||29||


Dicsőséged tündököl mind a négy világkorszakban,
ünnepelt vagy te az egész világon!

sādhu santa ke tuma rakhavāre |
asura nikandana rāma dulāre ||30||


Te vagy a szádhuk és szentek védelmezője,
a démonok elpusztítója, Rámának kedves.

aṣṭa siddhi nau nidhi ke dātā |
asa bara dīnha jānakī mātā ||31||


Te adományozod nyolc tökéletességet, és a kilenc kincset,
a Szítá anyától kapott áldás folytán.

rāma rasāyana tumhare pāsā |
sadā raho raghupati ke dāsā ||32||


A Ráma iránti szeretet tárháza vagy,
s mindörökkön Ráma szolgája maradsz.

tumhare bhajana rāma ko pāvai |
janama-janama ke dukha bisarāvai ||33||


A te imádatod Rámához vezet!
Az ember elfeledi az ismétlődő születések szomorúságát,

anta-kāla raghubara pura jāī |
jahāṁ janma hari-bhakta kahāī ||34||


halála idején Ráma városába jut,
(vagy) Hari bhaktájaként születik újjá.

aura devatā citta na dharaī |
hanumata sei sarba sukha karaī ||35||


Más istenségre ne is gondolj,
Hanumánt szolgálva tiéd minden öröm!

saṅkaṭa kaṭai miṭai saba pīrā |
jo sumirai hanumata balabīrā ||36||


Minden nehézsége szertefoszlik, minden fájdalma megszűnik annak,
aki a nagy hősre, Hanumánra emlékezik!

jai jai jai hanumāna gosāīṁ |
kṛpā karahu gurudeva kī nāīṁ ||37||


Dicsőség, dicsőség, dicsőség Hanumán gószvámínak!
Kérlek, légy kegyes, akár egy isteni mester!

jo śata bāra pāṭha kara koī |
chūṭahi bandi mahā sukha hoī ||38||


Aki százszor elzengi (e költeményt),
az megszabadul a rabságból, és nagy örömre tesz szert.

jo yaha paḍhai hanumāna cālīsā |
hoya siddhi sākhī gaurīsā ||39||


Aki e Hanumán-csálíszát olvassa,
tökéletességet ér el, ezt Gaurí ura (Siva) garantálja.

tulasīdāsa sadā hari cerā |
kījai nātha hṛdaya maha ḍerā ||40||


Tulaszídász mindig Hari bhaktája.
Ó, Uram, hadd legyen szívem a te lakhelyed!

pavana tanaya saṅkaṭa harana
maṅgala mūrati rūpa |
rāma lakhana sītā sahita
hṛdaya basahu sura bhūpa ||


Ó, Szél fia, nehézségek elvevője,
áldásos formában mutatkozó,
Rámával, Laksmannal és Szítával együtt
lakozz mindig szívemben, istenek királya!



Megjegyzések

I. (bevezető vers) négy életcél: artha (gyarapodás), káma (vágyak betöltése), dharma, móksa (üdvösség)

II. (bevető vers): szenvedés (kalésza, a szanszkrtban klésa): tudatlanság (avidjá), önösség (aszmitá), ragaszkodás (rága), gyűlölet (dvésa), sóvárgás (abhinivésa); tisztátalanság vagy torzulás (bikára, a szanszkrtban vikára): vágy (káma), harag (kródha), mohóság (lóbha), illúzió (móha – vagy tompaság, elvakultság), téboly (mada – vagy mámor), irigység (mátszarja)

2. Anydzsaní fia : Anydzsaná Hanumán édesanyja. Ifjú asszony korában egy nap, mikor a hegy tetején üldögélt, ruhája kissé kioldódott. Az asszony szépségétől elbűvölt Szélisten látható formát öltött, és esedezni kezdett szerelméért. Anydzsaná arra kérte Vájut, ne zavarja meg hűségét. Váju tapintatosan visszavonult, ám megáldotta Anydzsanát: hozzá hasonlóan erős és kiváló fiút hoz majd a világra.

3. gyémántvillám: (badzsara, szanszkrtban vadzsra), a szó egyszerre jelent gyémántot és villámot is – kemény, ugyanakkor tündöklő

5. munydzsa fű: a bráhmanák megszentelt zsinórjának anyaga

6. Sankara ’áldáshozó’, Siva neve, Készarí (’sörényes’): Hanumán vánara apja

9. a bikata egyszerre jelent nagyot és félelmetest is.
Lanka felégetése: Hanumán találta meg a Lankára hurcolt Szítát, megvigasztalta őt, s bizonyságul átadta neki Ráma gyűrűjét. Ám lelepleződött a ráksaszák előtt, akik heves csata után elfogták (ekkor végzett Aksa herceggel is), s hogy megszégyenítsék és megkínozzák, olajba áztatott rongyot közöztek a farkára, és meggyújtották azt. Ám Hanumán kiszabadította magát, s a tűzzel felgyújtotta a ráksaszák fővárosát.

11. szanydzsívan: felélesztő gyógyfű, melyet a Drónagiri hegy hatalmas darabjával együtt hozta el Hanumán. Raghubíra: ’a Raghu dinasztia hőse’ – Ráma neve

12. testvér: bhái, más értelmezésben nem megszólítás, hanem az összehasonlítás része: olyan kedves testvérem vagy, mint Bharat. Raghupati: ’a Raghu dinasztia ura’, Ráma neve

13. Az ezer torok (szó szerint ’ezer arc’) utalhat sokaságra, de Anantasésára is, a végtelenség kígyójára, aki ezernyi szájával Visnu dicsőségét magasztalja. Srípati: ’a szerencseistennő férje’, Ráma neve

14. Szárada: ’a lényeget adó’, Szaraszvatí neve. A kígyók ura utalhat Sivára de Anantasésára is.

15. A mindenséget az égtájak szerint nyolc világőr vigyázza: Indra keleten, Agni délkeleten, Jama délen, Szúrja délnyugaton, Varuna nyugaton, Pavana (Váju) északnyugaton, Kuvéra északon, Szóma (Csandra) északkeleten. Más listán délnyugaton Nirriti, északkeleten pedig Prthiví.

16. A száműzött Szugríva szövetkezett Rámával, aki megölte a vánarák királyát, Válit (Szugríva testvérét), így Szugríva foglalhatta el Kiskindhá trónját. Hálából aztán seregével támogatta Rámát.

18. Gyermekorában egy alkalommal Hanumán azért ugrott hatalmasat, hogy bekapja a gyümölcsnek vélt Napot. A jódzsana 12-14 km távolságnak felel meg, a dzsuga (szanszkrt: juga) jelenthet párt, de számként a négyet, vagy tizenkettőt is.

23. Kisgyermekkorában Hanumánt megátkozták: ne tudj erődől mindaddig, míg nem emlékeztetnek rá! Dzsámbaván emlékezette a vers szavaival Hanumánt.

30. Rámbhadrácsárja kommentárja szerint a szádhu a szádhakákra, a szent a sziddhákra vonatkozik.

31. A nyolc tökléletesség (sziddhi): 1. parányivá válás (animá), 2. könnyűvé válás, levitáció (laghimá), 3. bármi elérése (prápti), 4. (prákámja) 5. hatalmassá válás (mahimá), 6. isteni hatalom (ísitvam), 7. irányítás, akaratátvitel (vasitvam), 8. vágyak beteljesítése (kámávaszájitá); a kilenc kincs Kuvéra misztikus kincse; Szítát a vers Dzsánakí (Dzsanaka leánya) néven említi

34. Rámbhadrácsárja értelmezése szerint a móksát is elveti, hogy Hari híveként születhessen meg – más értelmezésben vagy a móksát éri el (erre utal a Ráma városába érkezés), vagy Hari bhaktájaként születik meg.

38. A bára (szanszkrtban vára) sokaságot jelent, de a hét napját is. Így a vers utalhat százszori zengésre, vagy száz napon keresztüli zengésre – Rámbhadrácsárja szerint a száz (sata) itt szent száznyolcas számot jelenti, tehát száznyolc napon át napi száznyolcszor kívánatos a Hanumán-csálíszá eléneklése.

40. Hari Rámámacsandra megnevezése, ám itt utalhat Hanumánra is, hiszen a hari (’sárgásbarna’) szó vánarát is jelent.

2017. november 25., szombat

Rághava-jádavíjam 1.


A Srí szampradája egyik jeles alakja Veṅkaṭādhvari kavi (1590 – 1660). Versének címe Rāghava-yādavīyam, azaz: A jádavás Ráma. A cím rögtön magyarázatra szorul. Raghu a Nap-dinasztia egyik híres királya, az ő leszármazottai a rághavák, de Rághava Rámacsandra neve is, hiszen ő is a napdinasztia uralkodójának fiaként született. Jadu a Hold-dinasztia kiválósága, a jádavák őse. Krsna is a Hold-dinasztia szülötte, így Jádava Krsna egyik neve. A jádavíja a Jádava névből képzett melléknév, így: A krsnás Ráma. A furcsa cím magyarázata a vers különlegessége. A harminc strófás költemény minden versszaka oda- és visszafelé is olvasható. A szokásos módon olvasva Rámát magasztaló vers, ám ha visszafelé olvassuk a strófákat, Krsnát magasztaló szöveggel találkozunk – a költemény a Páridzsáta fa Indra mennyéből való elrablásának története.

Ízelítőként íme az első strófa.


vande'haṁ devaṁ taṁ śrītaṁ rantāraṁ kālaṁ bhāsā yaḥ |
rāmo rāmādhīr āpyāgo līlāmārāyodhye vāse ||1||


vande – magasztalom; aham – én; devam – istent; tam – őt; śrī-itam – Sríért elment; rantāram – örvendezőt; kālam – időt; bhāsā – dicsőséggel, pompával; yaḥ – aki; rāmaḥ – Ráma; rāmā-dhīḥ – Rámára (itt Szítá neve, ám a szó eredeti jelentésében szép nőt, feleséget jelent) gondoló; āpya-agaḥ – átkelt a hegyen („elérhető hegy”); līlām – kedvtelést; āra – elért []; ayodhye – Ajódhjában; vāse – hajlékán
 

 Az Urat magasztalom, ki elment Srí után, hogy aztán véle örvendhessék fény és ragyogás közepette.
Ő Ráma, aki Szítán merengve kelt át a hegyen, hogy Ajódhjábéli palotájába visszatérve hódoljon kedvteléseinek.

Visszafelé olvasva a szöveget a szanszkrt nyelv írásmódjának megfelelően szótagokat olvasunk. Így a strófa utolsó pádájának szótagjai: lī-lā-mā-rā-yo-dhye-vā-se visszafelé olvasva: se-vā-dhye-yo-rā-mā-lā-lī, a teljes versszakot tekintve:

sevādhyeyo rāmālālī gopyārādhī mārāmorāḥ |
yassābhālaṁkāraṁ tāraṁ taṁ śrītaṁ vande'haṁ devam ||1||
 

sevā-dhyeyaḥ – szolgálandó és meditálandó; rāmā-lālī – kedvesét cirógató; gopyā-ārādhī – fejőslánykák által imádott; mā-ārāma-urāḥ – Laksmí öröm-mellkasú; yaḥ – aki; sa-ābhā-alaṁkāram – tündöklő díszekkel; tāram – hangosan; tam – őt; śrī-itam – Srível haladót; vande – magasztalom; aham – én; devam – istent 
Szolgálat és meditáció révén közelíthető meg – ő a kedvesével pajkosan játszadozó, a fejőslánykák imádottja, kinek a szerencseistennő boldogan pihen a mellkasán.
Tündöklő díszekkel megjelenő Laksmí párját magasztalom hangos örömmel, mert ő Isten!



hasonló versek Rúpa gószvámítól:
    · játékos versek a játékos Istenről
    · nnnnnnnn…
    · oda és vissza
    · oda és vissza, le és fel


2017. október 28., szombat

Balarám – a fohászok királya


Egy Balarámról szóló poszthoz kerestünk illusztrációt. Ábrándos szemű, lágy vonalakkal megrajzolt finom képekkel találkoztunk. A művészek láthatóan abból indulnak ki, hogy Balarám Krsna vaibhava-prakás megjelenése. „Krsna vaibhava megnyilvánulása Srí Balarám, csupán testszíne eltérő, mindenben Krsnával azonos.” (Cs.cs.2.20.174.)
A vaibhava, azaz „fenség” megnyilvánulás (prakás) fenségét, nagyságát, dicsőségét tekintve éppen olyan, mint Krsna (a prakāśa szó jelentése megnyilvánulás, de összetétel végén hasonlóságot is jelent: „fenségében reá emlékeztető”). Ugyanaz, de mégis más: „Ha egy forma vagy arculat a különböző érzelmi vonásoknak megfelelően másképpen nyilvánul meg, azt vaibhava-prakásnak hívják.” - olvassuk Csaitanja Maháprabhu magyarázatát (Cs.cs.2.20.172.) 



Ám Balarám mégiscsak a pásztorlegények vezére, a nyers erő, aki Vradzsában szilajul a pásztorbotját forgatja, később ekéjét vagy buzogányát. Fél szeme mindig öccsén, Krsnán van, hiszen jó testvérként vigyáz rá. Harsány öröm (ráma) és mérhetetlen erő (bala) sugárzik belőle. Krsna így beszél róla:

garbha-saṅkarṣaṇāt taṁ vai prāhuḥ saṅkarṣaṇaṁ bhuvi |
rāmeti loka-ramaṇād balabhadraṁ balocchrayāt ||

Áthelyeztetett Róhiní méhébe (szó szerint: méhben átvonzás miatt) hívják őt Szankarsanának a világban,
Rámának (is nevezik majd) mert boldoggá teszi a világot, s Balabhadrának, hatalmas ereje miatt. (Bhág. 10.2.13.)

A Szankarsana (sam-karṣaṇa – össze-húzás, összevonás, vonzás, szántás) névnek más értelme is van, Gargamuni Balarám névadó szertartásán indokolja így a névválasztást: „Továbbá Szankarsana, mert (családodat) egyesíti a Jadukéval.” (yadūnām apṛthag-bhāvāt saṅkarṣaṇam uśanty api, Bhág 10.8.12.)
Gyakran említik őt Haladhara vagy Halájudha néven is, mert egy ekét forgat fegyverként (hala-dhara – eke-hordozó; hala-āyudha – eke-fegyverű).

A Svétásvatara-upanisad (6.8.) így jellemzi Istent:
„Nincs néki teendője, sem érzékszerve,
hozzá senki se fogható s nincs nála jobb,
Magasztos ereje, úgy mondják, sokrétű:
tudás, erő, tett természetes néki.”

A végtelen mindentudás Krsna jellemzője, az erő Balarámé, míg a kreatív energia Rádháé.

Balarámra emlékezve ím egy fohász, a Garga-szanhitá teljes 8.11. fejezete. A fejezet címe: Śrī Balabhadra-stava-rāja – A Srí Balabhadrához intézett fohászok királya. Talán nem a szanszkrt költészet csúcsteljesítménye, de szép összefoglaló:

duryodhana uvāca
stotraṁ śrī-baladevasya prāḍvipāka mahā-mune |
vada māṁ kṛpayā sākṣāt sarva-siddhi-pradāyakam ||1||

Durjódhana szólt:
Ó, nagy bölcs, Prádvipáka, légy kegyes hozzám, és mondd el nékem Srí Baladéva dicséretét, mert az minden tökéletességgel megáld.

śrī-prāḍvipāka uvāca
stava-rājaṁ tu rāmasya vedavyāsa-kṛtaṁ śubham |
sarva-siddhi-pradaṁ rājan chṛnu kaivalyadaṁ nṛṇām ||2||

Srí Prádvipáka szólt:
Halld ó király a Védavjásza által írt áldásos imát, a Balarámhoz intézett fohászok királyát, mely megad minden tökéletességet, s üdvösséget adományoz mindenkinek.

devādideva bhagavan kāma-pāla namo 'stu te |
namo 'nantāya śeṣāya sākṣād-rāmāya te namah ||3||

Istenek vezére, Magasztos úr, Vágyak őre, hódolat néked!
Hódolat néked Végtelenség kígyója, Te vagy a Gyönyör, néked hódolok hát!

Nárájan az univerzumot fenntartó Ananta Sésán, a Végtelenség kígyóján pihen, ő tartja csuklyáján a mindenséget – innen a következő strófa Dhará-dhara (a Föld fenntartója) neve is.

dharā-dharāya pūrṇāya sva-dhāmne sīra-pāṇaye |
sahasra-śirase nityaṁ namah saṅkarṣaṇāya te ||4||

Föld fenntartójának, az (önmagában) Teljes Úrnak, az Eke-tartónak,
az Ezerfejűnek, Szankarsannak hódolok mindörökké!

revatī-ramaṇa tvaṁ vai baladevācyutāgraja |
halāyudha pralamba-ghna pāhi māṁ puruṣottama ||5||

Ó, Révatí öröme, te vagy Baladéva, Acsjuta testvérbátyja,
az Eke-fegyveres, Pralamba elpusztítója, oltalmazz engem, Legfőbb Isten!

A Nap-dinasztia egyik jeles királyának, Kakudmínak volt egy szépséges leánya, ám mikor eljött az ideje, a király s a lánya nem tudtak választani a jelentkező kérők közül. Elutaztak hát Brahmához, hogy tanácsát kérjék. A kérők, s a leszármazottjaik is már rég eltávoztak az élők sorából – szólt mosolyogva Brahmá –, hiszen sok-sok világkorszak eltelt már a Földön, mióta elutaztatok onnan. Ám ha visszatértek a Földre, ajánld szépséges leányod, Révatí kezét a kor legkiválóbbjának, Balarámnak! Így lett Révatí Balarám felesége.
Pralamba („nagyszerű”), az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képét öltötte, hogy közel férkőzhessen Krsnához és Balarámhoz, s elrabolhassa őket. A játékban vállára vette Balarámot, hogy eliszkoljon vele, ám Balarám felismerte és végzett vele.

balāya balabhadrāya tālāṅkāya namo namah |
nīlāmbarāya gaurāya rauhiṇeyāya te namah ||6||

Balának, Balabhadrának, a pálma-zászlósnak hódolok újra meg újra!
Róhiní fehér színben ragyogó kékruhás fiának, néked hódolok!

dhenukārir muṣṭikārih kūṭārir balvalāntakah |
rukmy-arih kūpakarṇārih kumbhāṇḍāris tvam eva hi ||7||

Dhénuka, Mustika és Kúta ellensége, Balvala végzete,
Rukmí, Kúpakarna és Kumbhánda ellensége vagy.

Dhénuka szamárdémon, őt Tálavana erdejében győzte le Balarám. Mustika Kansza bizalmasa, Mathurában birkózóversenyre hívta Balarámot, aki Kútával is ugyanazon a viadalon végzett.
A kuruksétrai csatában Balarám nem vett részt, a jeles zarándokhelyeket látogatta végig – így maradhatott semleges a kibontakozó viszályban. Ekkortájt Naimisa erdejében egy Balvala nevű gonosztevő zaklatta a szenteket, ám Balarám buzogányával lesújtotta. Rukmí Rukminí bátyja volt, és Sisupált szemelte ki húga férjéül. Rukminí ekkor egy hírvivőt küldött Krsnához, arra kérve, mentse meg őt. Krsna elragadta Rukminít, és megszégyenítette bátyját. Rukmí ezután mindig ellenségének tartotta Krsnát, és Balarámot. Krsna unokája, Aniruddha, és Rukmí unokája, Rócsaná esküvőjén történt, hogy Rukmí kockajátékra hívta ki Balarámot. A játék során hamisan önmagát kiáltotta ki győztesnek, és sértegetni kezdte Balarámot, aki a sértésekre végül buzogányával válaszolt.
Kúpakarna és Kumbhánda Bánászura hadvezérei voltak.

kālindī-bhedano 'si tvaṁ hastināpura-karṣakah |
dvividārir yādavendro vraja-maṇḍala-maṇḍaṇah ||8||

Te szakítod fel a Jamuná folyót, s húzod Hasztinápur felé,
Te vagy Dvivida ellensége, a Jádavák vezére, Vradzsa vidékének ékessége.

kaṁsa-bhrātṛ-prahantāsi tīrtha-yātrā-karah prabhuh |
duryodhana-guruh sākṣāt pāhi pāhi prabho tv atah ||9||

Kansza testvéreinek szétzúzója, a zarándokhelyeket látogató Úr,
Durjódhan mestere, oltalmazz engem! Uram, oltalmazz engem!

Kansza halála után annak nyolc öccse Krsnára és Balarámra támadt. Mert Kansza Krsna édesanyjának, Dévakínak volt a testvére, ezért Balarám szállt szembe velük.
Balarám Dzsanaka király vendége volt Mithilában, Durjódhan ekkor tanulta tőle a buzogányforgatás művészetét.

jaya jayācyuta-deva parāt para
svayam ananta-dig-anta-gata-śruta |
sura-munīndra-phaṇīndra-carāya te
musaline baline haline namaḥ ||10||

Dicsőség, dicsőség néked, Acsjuta! Legeslegfelsőbb!
Hírneved messzeföldön jól ismerik,
az istenek, a bölcsek vezérei és a kígyók vezérei imádnak téged,
Buzogányos, Nagyerejű, Eke-hordozó, hódolat néked!

yah paṭhet satataṁ stavanaṁ narah
sa tu hareh paramaṁ padam āvrajet |
jagati sarva-balaṁ tv ari-mardanaṁ
bhavati tasya dhanaṁ sva-janaṁ dhanam ||11||

Aki mindig e fohászt olvassa,
az Hari legfőbb hajlékát éri el,
A világban övé lesz minden erő, legyőzi ellenségeit,
övé lesz minden vagyon, utódok és jószágok.


Az illusztráció forrása: https://bhaktianandascollectedworks.wordpress.com/2010/11/20/god-is-blue-continued/

2017. augusztus 5., szombat

Gópálguru gószvámí mahámantra magyarázata


ajñāna-tat-kārya-vināśa-hetoḥ
sukhātmanaḥ śyāma-kiśora-mūrteḥ |
śrī-rādhikāyā ramaṇasya puṁsaḥ
smaranti nityaṁ mahatāṁ mahāntaḥ ||1||

A tudatlanságot, s annak minden következményét megsemmisítő, boldogság-lényegű kékesfekete fiúcskára,
Srí Rádhiká örömére emlékeznek mindig a szentek, a kiválók legkiválóbbjai.


Az első két strófa bevezető: a komoly törekvő a nagyszerű szentek révén jut hozzá a három névből álló mantrához. Ám az első strófa első három pádája máris a kommentár része: Hari, Krsna és Ráma neveinek magyarázata. Hari a tudatlanságnak s a tudatlanság következményeinek elvevője, megsemmisítője (4. strófa), Krsna a kékesfekete testű fiúcska (11. strófa), Ráma pedig Rádháraman, Rádhikát boldoggá tevő Krsna (14. strófa).

vilokya tasmin rasikaṁ kṛtajñaṁ
jitendriyaṁ śāntam ananya-cittam |
kṛtārthayante kṛpayā suśiṣyaṁ
pradāya nāma-traya-yukta-padyam ||2||

Látva, hogy örömét leli benne, hálás, érzékeit fegyelmező, békés, és nincs más vágya,
könyörületesen sikeressé teszik az erényes tanítványt, megajándékozva őt a három névvel ékes verssel.


A bevezetőt követő strófák a három név, Haré, Krsna és Ráma értelmezései.
A Haré szó két jelentésű: hímnemben Hari, nőnemben Hará megszólítása. A 3-5 versek Hari nevének jelentéseit tárgyalják, majd a 6-8. versek Rádhá neveként, Haráként értelmezik a Haré szót. A rákövetkező három vers (9-11.) Krsna nevének jelentésárnyalatait bontja ki. A 12-13. versek a Ráma szó általánosabb jelentéseit vizsgálják meg, majd a 14-15. versek pedig a Rádhát boldoggá tevő (Rádháraman) Krsna neveként magyarázzák a Ráma nevet.

harir harati pāpāni duṣṭa-cittair api smṛtaḥ |
anicchayāpi saṁspṛṣṭo dahaty eva hi pāvakaḥ ||3||

Hari elveszi [harati] még a gonosz szándékkal reá emlékezők bűneit is,
miként a véletlenül megérintett tűz is perzsel.


A következő versek a Haré szót értelmező idézetek. E strófa a Brhan-náradíja-purána 1.11.100. verse, részlet Sukra és Bali beszélgetéséből.

vijñāpya bhagavat-tattvaṁ cid-ghanānanda-vigraham |
haraty avidyāṁ tat-kāryam ato harir iti smṛtaḥ ||4||

Az isteni igazságot, a Legfelsőbb Lélek gyönyör-formáját felfedve
elveszi [harati] a tudatlanságot s annak következményeit, ezért Harinak nevezik.


A tudatlanság (avidjá), a lelki mivoltunkkal kapcsolatos tudatlanságot jelenti - Patanydzsali definíciója szerint: az ideiglenest, tisztátalant, szenvedéssel járót, anátmát öröknek, tisztának, örömtelinek, átmannak tudni. (Jóga-szútrák 2.5.) Annak felismerése, hogy örökkön létező, tudatos és örömlényegű lények vagyunk (szat-csit-ánanda) véget vet e tudatlanságnak. Mi a felismerés módja? Megélése annak, hogy Istenhez tartozunk: az isteni, Abszolút Igazság (bhagavat-tattva), a teljes tudatosság (csit-ghana), és gyönyörlényegű forma (ánanda-vigraha) megpillantása e felismeréshez vezet el.
E slóka (és a kommentár több másik verse is) fellelhető Dzsíva gószvámí mahámantra kommentárjában.

athavā sarveṣāṁ sthāvara-jaṅgamādīnāṁ tāpatrayaṁ haratīti hariḥ | yadvā divya-sadguṇa-śravaṇa-kathana-dvārā sarveṣāṁ viśvādīnāṁ mano haratīti | yadvā sva-mādhuryeṇa koṭi-kandarpa-lāvaṇyena sarveṣāṁ avatārādīnāṁ mano haratīti hariḥ | hari-śabdasya saṁbodhane he hare ||5||

És megszünteti [harati] a mozdulatlan és mozgó lények háromféle szenvedését, ezért Hari az ő neve. Csodás isteni tulajdonságai hallása és elbeszélése révén mindenki gondolatait vonzza [harati], ezért is Harinak hívják. Kedvességével, és a milliónyi szerelemistent elhomályosító szépségének vonzerejével pedig még az avatárok szívét is elragadja [harati], ezért is Harinak nevezik. Hari pedig megszólítva: óh, Haré!


A szöveg a versidézetek közé ékelt prózai kommentár, melyben a háromlépcsős fokozatosságot fedezhetjük fel: Hari megszünteti minden lény szenvedését (a háromféle szenvedés: az önmagunktól, a másoktól, és a déváktól eredő fájdalom). A lények némelyike befedett tudattal létező ösztönlény – Hari az ő szenvedéseiknek is véget vet. A tudattal bíró lények – emberek, dévák – gondolatait elragadja, és magához vonzza, ám szépsége és kedvessége még az avatárokat is lenyűgözi.

rāsādi-prema-saukhyārthe harer harati yā manaḥ |
harā sā gīyate sadbhir-vṛṣabhānu-sutā parā ||6||

A rásza tánc, s a többi szerelmes gyönyör révén megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
Vrsabhánu nagyszerű leányát a szentek ezért Hará néven éneklik meg.


A manas jelentése elme, értelem, de szív is. Így a harati manas kétféleképpen is fordítható: „megfosztja értelmétől”, vagy „elragadja szívét”. A következő két vers hasonlóan két jelentésű.

svarūpa-prema-vātsalyair-harer-harati yā manaḥ |
harā sā kathyate sadbhiḥ śrī-rādhā vṛṣabhānujā ||7||

Szerető rajongásával megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
a szentek ezért Vrsabhánu leányát Harának nevezik.

harati śrī-kṛṣṇa manaḥ kṛṣṇāhlāda-svarūpiṇī |
ato haretyanenaiva śrī-rādhā parigīyate ||8||
ityādinā śrī-rādhā-vācaka-harā-śabdasya saṁbodhane hare ||

Elragadja [harati] Srí Krsna szívét ő, Krsna gyönyörének megtestesítője,
ezért Srí Rádhát Haráként magasztalják.
E versek Srí Rádhát Hará néven említik, megszólítva: Haré!

kṛṣir bhūr-vācakaḥ śabdo ṇaś ca nirvṛti-vācakaḥ |
tayor aikyaṁ paraṁ brahma kṛṣṇa ity abhidhīyate ||9||

A „krs” létezést jelent, a „na” az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal,
e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krsna.


A verset ebben a formában idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.30. Az első két páda Mahábhárata ötödik könyvében (az Udjóga-parvában) a 68.5 vers első fele, melyben Dhrtarástra kérésére Szanydzsaja beszél Krsna, a Legfelsőbb Személy neveiről. A folytatás ekképp szól: kṛṣṇas tadbhāvayogāc ca kṛṣṇo bhavati śāśvataḥ – Krsna: és amazok kapcsolódásából Krsna lesz, az örökkévaló.
A nirvrti „abbahagyás” szó (nir – vmitől mentes; vṛt – halad, fordul) többféleképpen értelmezhető, a gaudíja magyarázók többnyire a gyönyör, boldogság szavakkal fordítják. A szó a világi aktivitás abbamaradására, s az ebből fakadó nyugodt örvendezésre utal. A létezéssel szemben (bhú – létezés) jelentheti az evilági lét megszűnését, az üdvösséget, esetleg felvethető még a nemlétként való értelmezés is (nir – vmitől mentes; vṛt – van, létezik, él), ekkor Krsna, a Legfelsőbb, a lét és nemlét teljességét is jelenti, miként a Bhagavad-gítában (9.19) is, ahol Krsna ezt mondja: amṛtaṁ caiva mṛtyuś ca sad asac cāham arjuna – én vagyok a halhatatlanság és a halál is, a lét és a nemlét is, Ardzsuna.
A verset több mahámantra-kommentár is idézi.

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ |
anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam ||10||

A legfőbb Isten Krsna, a lét-tudat-gyönyör-forma,
ő Góvinda, a kezdetnélküli, ki maga a kezdet, minden ok végső oka.


A vers a Brahma-szanhitá 5.1. verse.

ānandaika-sukhaḥ śrīmān śyāmaḥ kamala-locanaḥ |
gokulānandano nanda-nandanaḥ kṛṣṇa īryate ||11||
kṛṣṇa-śabdasya saṁbodhane kṛṣṇa ||

A páratlan gyönyört s boldogságot, a dicső lótusz-szemű Sjámát,
Nanda fiacskáját, Gókula megörvendeztetőjét, Krsnának hívják.
Krsna neve megszólítva: Krsna!


Dzsíva gószvámí kommentárja csekély eltéréssel (śrīmāṇ helyett svāmī) ugyanezt a verset közli.

rā-śabdoccāraṇāt devi bahir niryānti pātakāḥ |
punaḥ praveśakāle tu makāraśca kapāṭavat ||12||

Kedves Déví, a „rá” szótag kimondása után a bűnök mind (kapun) kívül kerülnek,
sőt, ha nyomban utána a „ma” szótag (is elhangzik), az ajtó is (végérvényesen bezáródik).


A verset Siva mondja Párvatínak, a Déví itt Párvatí megszólítása.

ramante yogino'nante satyānanda-cid-ātmani |
iti rāma-padenādaḥ para-brahmābhidhīyate ||13||

A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek [ramanté],
ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.


Az anante satyānanda-cid-ātmani más olvasatban: anante satya-ānanda-cit-ātmani – az örökkévaló, igazság gyönyör és tudatos természetű lélekben.
A vers a Rámatápaní-upanisadból való (1.1.6.). Idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.29., továbbá a Padma-purána is, melyben a Rámacsandra száz nevét magasztaló himnuszban ez a nyolcadik vers. Dzsíva gószvámí mahámantra-kommentárja is idézi.

vaidagdhī sāra-sarvasvaṁ, mūrta-līlādhidaivatam |
śrī-rādhāṁ ramayan nityaṁ rāma ity abhidhīyate ||14||

A szépség és elmésség mindenek felett álló teljességét, a szerelmes kedvtelések uralkodó istenét,
a Rádhikát mindig boldoggá tevőt [ramajan], Rámának nevezik.


A vers idézet a Brahmánda-puránából (Uttara-khanda 6.55.), Dzsíva gószvámí kommentárja is idézi.

śrī rādhāyāścittamākṛṣya ramate krīḍatīti rāmaḥ rāma-śabdasya saṁbodhane rāma tathā hi | krama-dīpikāyāṁ candraṁ prati śrī-kṛṣṇaḥ ||
mama nāma-śatenaiva rādhā-nāma saduttamam |
yaḥ smarettu sadā rādhāṁ na jāne tasya kiṁ phalam ||15||

Srí Rádhá szívét vonzva örvend [ramaté], s játszik Ráma, s Ráma neve megszólítva: Ráma! A Krama-dípikában Srí Krsna így szól Csandrához:
A nevemnél százszorosan kiválóbb Rádhá neve,
nem is tudom, mi lehet a gyümölcse, ha valaki mindig Rádhára emlékezik!


A Krama-dípiká a Nimbárka-szampradája jeles mesterének, Késava Ácsárjának műve.

Gópálguru gószvámí további mahámantra magyarázatai:
- a bebocsátásért fohászkodó hívő imája
- az isteni pár együttlétének hangulatában

További mahámantra kommentárok

2014. augusztus 20., szerda

hódolat Rámának


Kedves bátyám, Mukunda Prabhu kérésének eleget téve fordítottam le az alábbi két verset. Mindkettő Tulszídász költeményéból, a Srí Ráma-csarita-mánaszából való (Ráma történetének Mánasza-tava), az első fejezet (bāla-kāṇḍa) illetve az ötödik fejezet (sundara-kāṇḍa) eleji hódoló imákból.


yan-māyā-vaśa-varti-viśvam-akhilaṁ brahmādi-devāsurā
yat-sattvāda-mṛṣaiva bhāti sakalaṁ rajjau yathāher bhramaḥ |
yat-pāda-plavam ekam eva hi bhavāmbhodhes titīrṣāvatāṁ
vande’haṁ tam aśesakāraṇa-paraṁ rāmākhyam īśaṁ harim ||6||

Illúziókeltő energiájának alárendeltje az egész mindenség, a Brahmá vezette félistenek, és az aszurák is mind,
mert a valóság látszatában tündököl minden, miként a kötélben kígyót sejtő téveszme.
A létóceánon átkelni vágyók számára lábai jelentik az egyedüli hajót –
a mindenség legfőbb okának, a Rámaként ismert Úrnak, Harinak hódolok!


Az egész mindenség māyā, az Úr illúziókeltő energiájának bűvöletében él, Brahmától kezdve az embereken át az aszurákig mindenki. Az illúzió a valóság látszatát kelti, e megvilágításban jelentősnek tűnik a múlandó világ, ám csak olyan ez, mint mikor az ember képzeleg: a félhomályban kígyónak véli a kötéltelkercset. E tévképzet tartja fogva az élőlényeket: s a szabadulás kulcsa egyedül az Úr lótuszlábainak imádata – mondja a vers harmadik pádája.


śāntaṁ śāśvatam aprameyam anaghaṁ nirvāṇa-śānti-pradaṁ
brahmā-śambhu-phanīndra-sevyam aniśam vedāntavedyam vibhum |
rāmākhyam jagad-īśvaraṁ sura-guruṁ māyā-manuṣyaṁ hariṁ
vande'haṁ karuṇākaram raghu-varaṁ bhūpāla-cūḍāmaṇim ||1||

Higgadt, örökkévaló, felmérhetetlen és bűntelen, az üdvösség békéjének adományozója.
Őt imádja Brahmá, Siva, és Ananta-sésa is szüntelen, őt kell megismerni a védából, mert ő a leghatalmasabb!
Rámának nevezik őt, a mindenség urát, az istenek tanítóját, Harit, kit illúziókeltő energiája emberként láttat.
Őt magasztalom, a könyörület kincsesbányáját, a Föld királyainak koronaékszerét, a Raghu-dinasztia kiválóságát!


A vers első fele az isteni tulajdonságokat magasztalja: ő śānta, azaz higgadt, nyugodt, békés – mentes az evilági zűrzavartól. Örökkévaló, és felmérhetetlen, azaz minden tekintetben végtelen és kimeríthetetlen. Az anagha (az agha ellentettje) szó bűntelent, és hibátlant is jelent, de szenvedés nélkülit, örömtelit is. Mert túl van az evilági léten, ő az, aki az üdvösség adományozója. Őt imádják a megnyilvánult világ leghatalmasabb dévái is szüntelen. A phani szó csuklyást jelent, így a phanīndra a csuklyások vezére, azaz Ananta-sésa, a végtelenség kígyója, akin Visnu nyugszik. E rész fordítható így is: „őt imádja Brahmá, Siva, a Csuklyás (azaz Ananta-sésa) és Indra szüntelen”.
A vers második fele a mindenség urát magasztalja, aki emberi formában szállt alá, mint a legkiválóbb király, a Raghu-dinasztia fénylő csillaga, aki mindenkivel együttérző, s az istenek és a nagy bölcsek tanítója (a sura szó egyaránt jelent istent és bölcset is).
Mindkét vers versmértéke: śārdūlavikrīḍita.

2013. augusztus 24., szombat

Gópálguru gószvámí mahámantra-magyarázata


Gópálguru gószvámí egyik mahámantra-kommentárja már olvasható a slókamálán. Ott a bebocsátásért fohászkodó hívő imájaként értelmezi a mahámantrát, míg a jelen kommentár a rásza-tánc, s az isteni pár együttlétének hangulatában született.
A mahámantra szavai megszólító esetben állnak – a szanszkrt nyelvben a főnévragozás nyolc esete ismeretes, ezek közül az egyik a megszólító eset. Míg magyarul úgy szólítunk meg valakit (megszólító eset), ahogy beszélünk róla (alanyeset), a szanszkrt megkülönbözteti ezen alakokat. A kṛṣṇa szótő alanyesetben ragozva kṛṣṇaḥ (kṛṣṇaḥ gośālam gacchati – Krsna a karámba megy), ám megszólítva: kṛṣṇa (kṛṣṇa rakṣa mām – Krsna! oltalmazz engem!) Hasonlóképpen Ráma neve alanyesetben rāmaḥ, megszólítva rāma. A Haré szó kétféleképpen is értelmezhető, a hímnemű Hari és a nőnemű Hará megszólítása egyaránt Haré, így Krsna és Rádhá megszólítása is lehet. A szövegben visszatérő fordulata: tasyāḥ/tasya sambodhane he hare/kṛṣṇa/rāma – az ő (neve) megszólító esetben óh, Hará/Krsna/Ráma! A száraz ténymegállapítás helyett személyesebb felszólításként fordítottam e részt, reményeim szerint Gópálguru gószvámí, s az olvasók ellenkezését nem vonom ezzel a fejemre.


hare ! kṛṣṇasya mano haratīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Elragadja (harati) Krsna szívét, ezért Rádhá neve Hará, szólítsd őt: Haré!

kṛṣṇa ! rādhāyā manaḥ karṣatīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna – Rádhá szívét ő vonzza (karsati), ezért Krsna a neve, szólítsd hát: Krsna!

hare ! kṛṣṇasya lokalajjādhairyādi sarvaṁ haratīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Krsna józan, szemérmes személy hírében áll, ám Hará azaz Rádhá megfosztja (harati) őt e jóhírétől, szólítsd őt: Haré!

kṛṣṇa ! rādhāyā lokalajjādhairyādi sarvaṁ karṣatīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna – Rádhá józan, szemérmes leány hírében áll, ám Krsna megfosztja (karsati) mindettől, szólítsd őt: Krsna!

kṛṣṇa ! yatra yatra rādhā tiṣṭhati gacchati vā
tatra tatra sā paśyati krsno māṁ spṛśati
balāt kañcukādikaṁ sarvaṁ karṣati haratīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna – Bárhol is legyen Rádhá, bárhol is járjon, mindenütt csak Krsnát látja, s úgy érzi, mintha megérintené, s erőszakkal húzkodná réklijét s ruházatát. Szólítsd hát a Rádhá ruháját cibálót (karsati): Krsna!

kṛṣṇa ! punar harṣatīṁ gamayati vanaṁ karṣatīti kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he kṛṣṇa !

Krsna ismét – Fuvolajátékával megörvendezteti Rádhát, s az erdőbe csábítja, a fák közé vezeti (karsati), szólítsd őt: Krsna!

hare ! yatra krsno gacchati tiṣṭhati vā tatra tatra paśyati rādhā mamāgre pārśve sarvatra tiṣṭhatīti harā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Bármerre is jár, bárhol is legyen Krsna, mindig csak Rádhát látja, s arra gondol, hogy ott áll előtte és odasimul hozzá. Szólítsd hát a Krsnát elbűvölő (harati) Harát: Haré!

hare ! punas taṁ kṛṣṇaṁ harati sva-sthānam abhisārayatīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré ismét – Őt, Krsnát saját hajlékára viszi (harati), titkos találkára csábítja, Rádhá neve ezért Hará. Szólítsd őt: Haré!

hare ! kṛṣṇaṁ vanaṁ harati vanam āgamayatīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Rádhá az erdőbe viszi (harati), oda vezeti Krsnát, ezért Hará az ő neve, szólítsd hát Rádhát így: Haré!

rāma ! ramayati tāṁ narma-nirīkṣaṇādineti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma – Krsna tréfái, szerelmes pillantásai megörvendeztetik (ramajati) Rádhát, szólítsd ezért Krsnát így: Ráma!

hare ! tātkālikaṁ dhairyāvalambanādikaṁ kṛṣṇasya haratīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré – Nyomban elrabolja (harati) Krsna higgadtságát, szólítsd ezért Rádhát így: Haré!

rāma ! cumbana-stana-karṣaṇāliṅganādibhī ramate iti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma – Krsna megcsókolja Rádhát, megérinti keblét vagy átkarolja őt, így élvezi (ramaté) társaságát. Szólítsd hát Krsnát így: Ráma!

rāma ! punas tāṁ puruṣocitāṁ kṛtvā ramayatīti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma ismét – Krsna olykor úgy teszi boldoggá (ramajati) Rádhát, hogy átruházza reá a domináns szerepet. Szólítsd ezért Krsnát: Ráma!

rāma ! punas tatra ramate iti rāmaḥ
tasya sambodhane he rāma !

Ráma ismét – S mert ilyenkor ő is örvendezik (ramaté), szólítsd így: Ráma!

hare ! punaḥ rāsānte kṛṣṇasya mano hṛtvā gacchatīti harā rādhā
tasyāḥ sambodhane he hare !

Haré újfent – Mikor a rásza-tánc véget ér s Rádhá hazafelé indul, magával viszi Krsna gondolatait, elrabolva (hrtvá) kedvese szívét. Szólítsd ezért Rádhát: Haré!

hare ! rādhāyā mano hṛtvā gacchatīti hariḥ kṛṣṇaḥ
tasya sambodhane he hare !

Haré – Mikor a rásza-tánc véget ér, és Krsna is hazafelé indul, magával viszi Rádhá gondolatait, elrabolva (hrtvá) kedvese szívét. Krsna neve ezért Hari, szólítsd hát őt: Haré!

2013. június 29., szombat

mosolygó arcod…


Egy kedves barátom ajánlotta a figyelmembe ezt a telugu nyelven énekelt dalt. Valóban szép a zene – kicsit indiai, kicsit nyugati –, de a szövege is megragadó, Tyāgarājar (1767 -1847) jeles dél-indiai költő-zenész fohásza Rámacsandrához.


nagumōmu ganalēni 
nā jāli telisi
nanu brōvaga rādā 

śrī raghuvara nī
Megfosztattam mosolygó arcod látványától!
Tudván tudod ezt,
s mégsem jössz enyhíteni fájdalmam,
ó Raghu dinasztia legkiválóbbja!
nagarājadhara nīdu 
parivārulella
ogi bōdhana jēsē-vāralu

gārē yiṭu luṇḍudurē
Ó, Hegykirály felemelője,
kíséreted tagjai,
kik jó tanáccsal szolgálnak neked,
talán nem emlékeztetnek téged?
khagarāju nī yānati 
vini vēga canalēdō
gaganāni kilaku 

bahu dūrambanināḍō
A Madárkirály nem siet
parancsod követve
a mennyekből a földre?
Ilyen nagy a távolság?
jagamēlē paramātma 
evaritō moraliḍudu
vaga jūpaku tāḷanu 

nannēlukōra tyāgarājanuta nī
Mindenek ura, Legfőbb Lélek,
ki máshoz fohászkodhatnék?
Kérlek, ments meg engem,
és vedd Tjágarádzsát oltalmadba!


„Hegykirály felemelője” (naga-rája-dhara) általában a Góvardhan hegyet tartó Krsna jelzője, ám itt más értelmezés is szóba jöhet. Mikor a dévák és az aszurák közös erővel kiköpülték a tejóceánt, a Mandara hegyet használták köpülőrúdként, amit az óceán mélyére lemerülő teknős képében maga Visnu tartott. A mennyei világból a Madárkirály, Garuda hátán a földre szálló magasztos Istent, Visnut ezért illeti a „Hegykirály felemelője” név.

2013. április 20., szombat

Hanumán-namaszkára


Ezévben április 25.-ére esik Hanumán-dzsajanti, Hanumán születésnapja.

goṣpadī-kṛta-vārīśaṁ maśakī-kṛta-rākṣasam |
rāmāyaṇa-mahāmālā-ratnam vande'nilātmajam ||1||

Az óceán, a vizek királya, számára egy tehén patanyomában összegyűlt tócsa csupán, s az emberevő óriások is csak döngicsélő szúnyogok –
a Rámájana végtelen füzére ékkövének hódolok, a Szél fiának!



Hanumánt a szélisten Váju fiának tekintik. Szítá keresése közben egy hatalmas ugrással Lanka szigetére repült… erre utal a vers első pádája.

añjanā-nandanam-vīraṁ jānakī-śoka-nāśanam |
kapīśam akṣa-hantāraṁ vande laṅkā-bhayaṅkaram ||2||

Anydzsaná hős fiának, Dzsánakí bánatát eloszlatónak,
a majmok urának, Aksa végzetének, a Lankát rettegtetőnek hódolok.



Anydzsaná Hanumán édesanyja. Ifjú asszony korában egy nap, mikor a hegy tetején üldögélt, ruhája kissé kioldódott. Az asszony szépségétől elbűvölt Szélisten látható formát öltött, és esedezni kezdett szerelméért. Anydzsaná arra kérte Vájut, ne zavarja meg hűségét. Váju tapintatosan visszavonult, ám megáldotta Anydzsanát: hozzá hasonlóan erős és kiváló fiút hoz majd a világra.
Dzsánakí Szítá neve apja, Dzsanaka király után.
Aksa Rávana egyik fia, Hanumán csatában legyőzte.

mahā-vyākaraṇāmbhodhi-mantha-mānasa-mandaram |
kavayantaṁ rāma-kīrtyā hanumantam upāsmahe ||3||

A nyelvtan óceánjának intellektuális Mandara hegyét,
a Ráma dicsőségét magasztaló Hanumánt imádjuk.



A Rámájana szerint Hanumán nem csupán nagy harcos, hanem a nyelvtan kiváló tudósa is, ezért a vers őt a tejóceán köpülőrúdjaként használt Mandara-hegyhez hasonlítja mely a tejóceánból kiválasztja a nektárt.

ullaṅghya sindhoḥ salilaṁ salīlaṁ
yaḥ śoka-vahniṁ janakātmajāyāḥ |
ādāya tenaiva dadāha laṅkāṁ
namāmi taṁ prāñjalir-āñjaneyam ||4||

Játszi könnyedséggel ugrott át az óceán vizén,
hogy Dzsanaka leánya bánatának perzselő tüzét
elvéve e lánggal felégesse Lankát.
Összetett kézzel köszöntöm őt, Anydzsaná fiát.



Hanumán találta meg a Lankára hurcolt Szítát, megvigasztalta őt, s bizonyságul átadta neki Ráma gyűrűjét. Ám lelepleződött a ráksaszák előtt, akik heves csata után elfogták (ekkor végzett Aksa herceggel is), s hogy megszégyenítsék és megkínozzák, olajba áztatott rongyot közöztek a farkára, és meggyújtották azt. Ám Hanumán kiszabadította magát, s a tűzzel felgyújtotta a ráksaszák fővárosát.

manojavaṁ māruta-tulya-vegaṁ
jitendriyaṁ buddhimatāṁ variṣṭham |
vātātmajaṁ vānara-yūtha-mukhyaṁ
śrīrāma-dūtaṁ śirasā namāmi ||5||

Oly sebes, akár a gondolat, erős, mint a szél,
önfegyelmezett, s a bölcsek legkiválóbbja.
A Szél fiát, a majomsereg vezérét,
Srí Ráma követét köszöntöm meghajtott fejjel.

āñjaneyamatipāṭalānanaṁ
kāñcanādri-kamanīya-vigraham |
hanumánpārijāta-taru-mūla-vāsinaṁ
bhāvayāmi pavamāna-nandanam ||6||

Anydzsaná fiának orcája piros,
szépséges teste akár egy arany-hegy.
A páridzsáta-fa tövében élő
(Hanumánon), a Szél fián meditálok.

yatra yatra raghunātha-kīrtanaṁ
tatra tatra kṛta-mastakāñjalim |
bāṣpa-vāri-paripūrṇa-locanaṁ
mārutirnamata rākṣasāntakam ||7||

Mindenütt, ahol Rámát magasztalják,
ott fején imára kulcsolt kézzel,
könnyben úszó szemmel (jelen van Hanumán is).
Néki hódoljatok hát, a Szél fiának, a ráksaszák végzetének!

2011. január 29., szombat

Jasódá mesél


Rúpa gószvámí Padjávalíjában olvasható e két kedves történet:

rāmo nāma babhūva huṁ tad-abalā sīteti huṁ tau pitur
vācā pañcavaṭī-vane nivasatas tasyāharad rāvaṇaḥ |
kṛṣṇasyeti purātanīṁ nija-kathām ākarṇya mātreritāṁ
saumitre kva dhanur dhanur dhanur iti vyagrā giraḥ pāntu vaḥ ||

– Ráma volt a neve…
– ühüm …
– a feleségéé pedig Szítá.
– ühüm …
– Míg apja parancsára a Panycsavatí erdőben éltek, Rávana elrabolta (Szítát).
Miközben saját régi történetét hallotta édesanyjától, Krsna így kiáltott:
– Laksmana! Hol az íjam! Az íjam, hol az íjam!
Krsna izgatott szavai oltalmazzanak benneteket!
a versmérték śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

śyāmoccandrā svapiti na śiśo naiti mām adya nidrā
nidrāhetoḥ śṛṇu suta kathāṁ kām apūrvāṁ kuruṣva |
vyaktaḥ stambhān naraharir abhūd dānavaṁ dārayiṣyann
ity uktasya smitam udayate devakī-nandanasya ||

– Sjáma, kisfiam, még éjszaka van, nem alszol?
– Nem, elkerül az álom.
– Hogy elaludj fiacskám, elmondok egy mesét.
– Melyiket?
– Egy egészen különleges (történetet).
– Kérlek, mesélj!
(S mikor Jasódá odaért a történetben, hogy) az oszlopból előlépett a (félig ember, félig oroszlán) Narahari, hogy szétszaggassa a démont, szavai mosolyt csaltak Dévakí kisfiának arcára.
Sarvānanda versét mandākrāntā (lassú andalgás) mértékben írta.

2009. október 1., csütörtök

Kulasékhara

Kulasékhara a Srí-vaisnava szampradája tizenkét legfontosabb szentjének, az álvároknak egyike. A 8. században élt, s a délnyugat-indiai Kérala uralkodója volt. Rámacsandra nagy bhaktája. Úgy tartják, hogy egy alkalommal, mikor a Rámájana történeteit hallgatta, olyannyira az elbeszélés hatása alá került, hogy fegyverbe szólította a seregeit: azonnal induljanak harcba Ráma oldalán! Néhány évnyi uralkodás után a trónt maga mögött hagyva szerzetesnek állt.
Anyanyelvén, tamilul írta Rámát magasztaló imáit (Perumal Tirumoli), s ő a szerzője a Mukunda-málá-sztótram című szanszkrt nyelvű fohász-füzérnek is. Ez utóbbit valószínűleg még uralkodása idején írta, hiszen a szokásnak megfelelően a költemény végén így olvashatjuk nevét: rājñā kṛtā kṛtir iyaṁ kulaśekhareṇa - e költemény Kulasékhar király műve.

2009. május 7., csütörtök

Naraszinha


A Csaitanja-csaritámrta 2.9.17. verse megemlíti, hogy dél-indiai zarándokútja során Csaitanja Maháprabhu fölkereste az ahóvalai Nrszinha templomot. Sok esztendővel azelőtt Rámacsandra is ott járt, s e fohászokat zengte:

ahobilaṁ nārasiṁhaṁ gatvā rāmaḥ pratāpavān |
namaskṛtvā śrī nṛsiṁhaṁ aṣṭauṣīt kamalāpatim ||

Ahóbilába Naraszinhát fölkeresve a hős Ráma Srí Nrszimhának hódolt, s így magasztalta a Szerencseistennő urát:

govinda keśava janārdana vāsudeva
viśveśa-viśva madhusūdana viśvarūpa |
śrī padmanābha puruṣottama puṣkarākṣa
nārāyaṇācyuta nṛsiṁho namo namaste || 1 ||

Góvinda! Késava! Dzsanárdan! Vászudév!
Visvésa-visva! Madhuszúdan! Visvarúpa!

Srí Padmanábh! Purusóttama! Puskaráksa!
Nárájan! Acsjuta! Nrszinha! Újra és újra hódolatom néked!


devāḥ samastāḥ khalu yogimukhyāḥ gandharva-vidyādhara-kinnarāś ca |
yat pāda-mūlaṁ satataṁ namanti taṁ nārasiṁhaṁ śaraṇaṁ gato'smi || 2 ||

Naraszinhánál keresek oltalmat, kinek mindörökké hódolnak a félistenek mind, a nagy jógík, a gandharvák, a vidjádharák s a kinnarák.

vedān samastān khalu śāstragarbhān vidyāṁ balaṁ kīrtimatīṁ ca lakṣmīm |
yasya prasādāt puruṣā labhante taṁ nārasiṁhaṁ śaraṇaṁ gato'smi || 3 ||


Naraszinhánál keresek oltalmat, kinek kegyéből az emberek megértik a védákat, a szentírások velejét, s tudást erőt, hírnevet és jószerencsét (sikert) érnek el.

brahmā śivas tvam puruṣottamaś ca nārāyaṇo'sau marutāṁ patiś ca |
candrārka-vāyvagṅi-marud-gaṇāś ca tvaṁ eva taṁ tvāṁ satataṁ nato'smi || 4 ||

Te vagy Brahmá, Siva, a Legkiválóbb Személy, Nárájan s a Marutok ura. Te vagy a Hold, a Nap, a Szél, a tűz, s a félistenek serege is te vagy. Néked hódolok hát mindig!

svapne'pi nityaṁ jagatām aśesaṁ sraṣṭā ca hantā vibhur-aprameyaḥ |
trātā tvam ekastrividho vibhinnaḥ taṁ tvāṁ nṛsiṁhaṁ satataṁ nato'smi || 5 ||


Ó Végtelen Hatalmasság, álmodban teremted, oltalmazod s pusztítod el ezt az egész világot. Egyedül te viszed végbe e háromféle (tettet), néked hódolok hát mindig!

iti stutvā raghuśreṣṭhaḥ pūjayāmāsa taṁ harim |
puṣpa-vṛṣṭiḥ papātāśu tasya devasya mūrdhani ||


Így fohászkodván imádta a Raghu nemzetség csillaga Harit, a félistenek pedig virágesőt záporoztak az Úr (Nrszinha) fejére.

rāghaveṇa kṛtaṁ stotraṁ pañcāmṛtam-anuttamam |
paṭhanti ye dvijāvarāḥ teśāṁ svargastu śāśvataḥ ||


Ezt az öt strófájú himnuszt, e csodás nektár-verseket Rághava dalolta. A bráhmanák kiválóságai kik ezt olvassák, örökkön üdvözülnek.

A fohász öt verse indravajrā versmértékű: – – υ – – υ υ – υ – –
A szöveg a Harivamsából való.

Naraszinha a vaisnavák oltalmazó istensége. Aki bajban van, oltalomra szorul, fohászkodjék őhozzá!








PDF
a hangfájl forrása

2009. március 8., vasárnap

Karabhádzsana rsi fohásza


Nimi király és Karabhádzsana rsi beszélgetése megvilágítja, hogy a különböző világkorszakokban miként imádják az emberek Istent. A kali-korban a szankírtan-áldozattal imádják az Urat – mondja Karabhádzsana, majd Mahápurusát magasztaló himnuszt zeng.


dhyeyaṁ sadā paribhava-ghnam abhīṣṭa-dohaṁ
tīrthāspadaṁ śiva-viriñci-nutaṁ śaraṇyam |

bhṛtyārti-haṁ praṇata-pāla-bhavābdhi-potaṁ

vande mahā-puruṣa te caraṇāravindam ||


dhyeyam – hadd meditáljak; sadā – mindig; paribhava-ghnam – a kudarc-ölőn; abhīṣṭa-doham – a vágyott beteljesülésen; tīrtha-āspadam – a szentek/zarándokhelyek hajlékán; śiva-viriñci-nutam – Siva és Virinycsi magasztaltján; śaraṇyam – oltalmazón; bhṛtya-ārti-ham – szolga szenvedésének végetvetőn; praṇata-pāla – meghódoltak oltalmazóján, s; bhava-abdhi-potam – létezés óceánjának hajóján; vande – üdvözlöm, magasztalom; mahā-puruṣa – nagy személyiség!; te – tiéd; caraṇāravindam – lótuszlábnak;

Hadd meditáljak mindig (az anyagi létezés) megvetett (létét) megsemmisítő olyannyira vágyott beteljesülésen, / a szentek (s a szent zarándokhelyek) hajlékán, az oltalmazón, kit Siva és Brahmá (Virinycsi) magasztal, / ki véget vet szolgái szenvedésének, a néki meghódoltak menedéke, s hajó, (melyen átszelik ők) a létóceánt. / Ó, nagy személy, lótuszlábad magasztalom! (Bhág. 11.5.33.)


E vers a szankírtan fontos jellemzőjét tárja fel:
dhyeyaṁ sadā – hadd meditáljak mindig. Mindig, tehát a szent nevek zengése formaságoktól mentes, nem kötik időre, helyre vonatkozó szabályok. Visvanáth Csakravartí kommentárjában Sivát Advaita Ácsárjával, Virinycsit Haridász Thákurral azonosítja.

tyaktvā su-dustyaja-surepsita-rājya-lakṣmīṁ

dharmiṣṭha ārya-vacasā yad agād araṇyam |

māyā-mṛgaṁ dayitayepsitam anvadhāvad

vande mahā-puruṣa te caraṇāravindam ||

tyaktvā –
feladva; su-dustyaja-sura-īpsita-rājya-lakṣmīm – nagyon nehezen feladható, félistenek által vágyott királyságot s vagyont; dharmiṣṭhaḥ – fölöttébb jámbor; ārya-vacasā – a nemesember (a három felsőbb varnába tartozó személy) szavával; yat – amit; agāt – ment; araṇyam – erdőbe; māyā-mṛgam – illúzió-szarvast; dayitayā – felesége (kedvese) által vágyottat; īpsitam – vágyottat; anvadhāvat – utána szaladt; vande – üdvözlöm, magasztalom; mahā-puruṣa – nagy személyiség!; te – tiéd; caraṇāravindam – lótuszlábnak;

Lemondva az oly nehezen feladható királyi vagyonról, / (ő,) a vallás elveinek megalapozója a nemesember szavára az erdőbe vonult, / s a kedvese által vágyott káprázat szülte szarvast üldözte. / Ó, nagy személy, lótuszlábad magasztalom! (Bhág. 11.5.34.)

A verset a kommentárok egyaránt vonatkoztatják Rámára, Krsnára és Csaitanja Maháprabhura is.
Srídhar Szvámí szerint Ráma történetét idézi fel: a dharma-követő Ráma apja parancsára („a nemesember szava”) erdei száműzetésébe vonult („az erdőbe ment”), feladva a mások által olyannyira vágyott királyságot, s vagyont. A ráksasza Rávanának megtetszett Ráma felesége, Szítá. Hogy elrabolhassa, Márícsát a varázsló-démont rávette, hogy öltse fel egy arany-szarvas képét. Szítának megtetszett az arany-szarvas, Ráma pedig üldözőbe vette („a kedvese által vágyott káprázat szülte szarvast üldözte”), így Rávana harc nélkül rabolhatta el Szítát.

Dzsíva gószvámí Krsna vradzsabéli kedvteléseit látja a versben: Krsna Mathurá gazdagságát hagyta el, a gyilkos Kanszától őt féltő apja („a nemesember”) kívánságára. Apja a tulaszí-erdőbe (Vrndá-vana) vitte. A májá jóga-máját jelenti, minek a forrása Rádhá. A mrga nem csupán szarvast, hanem általában állatot is jelent, e versben játék-állatot: Krsna játékbabává válik kedvese, Rádhiká kezében.

Visvanáth Csakravartí álláspontja szerint a vers Csaitanja Maháprabhut dicsőíti. Odahagyva szerető felesége, Visnuprijá társaságát szerzetessé lett („az erdőbe ment”). A vers a nemesember szavát említi, ez Csaitanja Maháprabhu esetében a bráhmana átkára vonatkozik. A történetet röviden a Csaitanja-csaritámrta is megemlíti, a 1.17.60-64. részben olvashatjuk. A bhakták éjszakánként Srívász házában gyűltek össze, ám az ajtókat bezárták: illetéktelen így nem vehetett részt a kírtanban. Egyszer egy bráhmana érkezett, s követelte, nyissák ki előtte az ajtót, mondván: ő csak tejet fogyaszt, tisztasága pedig feljogosítja, hogy kinyissák előtte az ajtót. „A tejivás nem elégséges ahhoz, hogy bebocsátást nyerj a krsna-bhaktiba” – hangzott Maháprabhu válasza. Válaszképpen a bráhmana megátkozta őt: „Sose legyen részed anyagi boldogságban!” A májá-mrga arra utal, hogy az illúzióban élő lelkeket kutatja [mrgjati, a mrg igei gyök jelentése: keres, kutat, felkeres], szánalommal, könyörülettel [dajá] eltelve szalad utánuk [anvadhávat], hogy megmenthesse őket.
Csaitanja Maháprabhu másik jellemző vonása, hogy Rádhiká érzelmeivel eltelve Krsnát kutatja, élete utolsó szakaszában ezt jelenti a „kedvese által vágyott” után szaladni.

E háromféle magyarázatot jól illusztrálja a Ṣaḍ-bhuja-gaura forma, Csaitanja Maháprabhu hat karú ábárázolása. Két karjában íjat és nyílvesszőt tart, miként Rámacsandra. Két karjával vradzsabéli Krsnaként fuvoláján játszik, két karjában pedig a szerzetesek vándorbotja és vizesedénye: hiszen ő Csaitanja Maháprabhu, az elesett lelkeket felkutató vándorszerzetes.