A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fuvola. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fuvola. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 17., szombat

verselés – árjá versmértékek


A sorozat előző cikkeiben a versmértékekkel kapcsolatos alapfogalmakat , majd a gyakori versmértékeket tekintettük át, ám nem szóltunk az árjá versmértékekről – e cikkben ezt a hiányosságot pótoljuk.

Az árjá versmértékek esetén nem a szótagszám, hanem a szótag ütemértéke számít (mātrā). A hangsúlytalan szótag értéke egy mātrā, míg a hangsúlyosé kettő mātrā. A versmértéket a négy sorból álló strófák mátráinak száma határozza meg.


āryā versmérték

Az āṛyā versmértékben a vers soraiban mátrák száma: 12, 18, 12, 15.
Példaként vizsgáljuk meg Rāṅga versét, Rúpa gószvámí Padjávalí című gyűjteményéből (a cikk példáit ebből a gyűjteményből válogattuk):

siddhāntayati na kiñcid
bhramayati dṛśam eva kevalaṁ rādhā |
tad avagataṁ sakhi lagnaṁ
kadamba-taru-devatā-marutā ||180||


Nem értem teljes bizonyossággal, miért forognak így Rádhá szemei.
Kedves barátnőm, arra jutottam, talán a kadamba-fa szellemének fuvallata érintette őt meg.

Szótagokra bontjuk, hogy meghatározzuk a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat:

si-ddhā-nta-ya-ti-na-ki-ñcid
bhra-ma-ya-ti-dṛ-śa-me-va-ke-va-laṁ-rā-dhā |
ta-da-va-ga-taṁ-sa-khi-la-gnaṁ
ka-da-mba-ta-ru-de-va-tā-ma-ru-tā ||


12: – – | υ υ υ υ | – –
18: υ υ υ υ | υ υ – | υ – υ | – – | –
12: υ υ υ υ | – υ υ | – –
15: υ – υ | υ υ – | υ | – υ υ | –

Egyes szerzők az āṛyā versmérték további kritériumaként azt is megemlítik, hogy a páratlan számú mátrá-négyesek közt nem lehet υ – υ szerkezetű, míg a hatodik mátrá-négyes υ – υ.

A versben a kadamba-fa szelleme Krsnára tett utalás: a kadamba-fa fája sötét – mint Krsna testszíne –, virága sárga – mint Krsna dhótija –, és kellemes illatú. A szöveg a devatā (istenség) szót használja – egy fa istensége általában a benne lakozó szellemet jelenti. Ám itt a fa tövében fuvolázó Krsnáról van szó… Rádhát pedig – jól tudjuk – nem a kadamba-virág illata, hanem a fák közül áradó fuvolaszó mámorítja.


gīti versmérték

Hasonló logikájú a gīti versmérték is, ám itt a sorok mátráinak száma: 12, 18, 12, 18.
A példánk Puruṣottama-deva verse, szintén a Padjávalíból:

adhare vinihitaṁ vaṁsaṁ
campaka-kusumena kalpitottaṁsam |
vinatam dadhānaṁ aṁsaṁ
vāmaṁ satataṁ namāmi jita-kaṁsam ||48||


Ajkaihoz illeszti fuvoláját,
csampaka-virággal ékes fülbevalója bal vállára hajlik –
a Kanszát legyőző Krsnának
hódolok mindörökké!

12: υ υ – | υ υ υ – | – –
18: – υ υ | υ υ – | υ – υ | – – | –
12: υ υ – | υ – – | – –
18: – – | υ υ – | υ – υ | υ υ – | –

upagīti versmérték

A sorok mátráinak száma rendre: 12, 15, 12, 15.
A példa Viśvanātha verse:

analaṅkṛto'pi mādhava
harasi mano me sadā prasabham |
kiṁ punar alaṅkṛtas tvaṁ
samprati nakha-rakṣatais tasyāḥ ||219||


Ó, Mádhava! Ékességek nélkül is mindig erőnek erejével elrabolod a szívem!
Mennél inkább most, hogy annak a másik lánynak a karmolása ékesít!

12: υ υ – | υ – υ | – υ υ
15: υ υ υ υ | – – | υ | – υ υ | –
12: – υ υ | υ – υ | – –
15: – υ υ | υ υ – | υ | – – | –


udgīti versmérték

A sorok mátráinak száma rendre: 12, 15, 12, 18.

atilohita-kara-caraṇaṁ
mañjula-gorocanā-tilakam |
haṭha-parivartita-śakaṭaṁ
muraripum uttāna-śāyinaṁ vande ||129||


Keze és lába piros,
a homlokát sárga tilak díszíti.
Erővel rúgja fel a szekeret,
Mura ellensége, ki most a hátán fekszik – őt imádom én!

12: υ υ – | υ υ υ υ | υ υ –
15: – υ υ | – – | υ | – υ υ | –
12: υ υ υ υ | – υ υ | υ υ –
18: υ υ υ υ | – – | υ – υ | – – | –


Az āryāgīṭi vers sorai mátráinak száma: 12, 20, 12, 20, ám ilyen vers nincs a Padjávalíban.

2019. szeptember 21., szombat

a mennybéli leányok bora


amarī-mukha-sīdhu-mādhurīṇāṁ
laharī kācana cāturī kalānām |
taralī-kurute mano madīyaṁ
muralī-nāda-paramparā murāreḥ ||100||

szerző: Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, versmérték: mālabhāriṇī

A mennybéli leányok borának édes
hullámáradása, minden művészet rátermett mestere –
megremegteti a szívem
a Murári murálí fuvolájából (áradó) hangok sora!


A mennybéli leányok borának édes hullámáradása: a szanszkrt szövegben: amarī-mukha-sīdhu – a halhatatlanok leányainak száj-bora. Az alkoholos italok egyik hagyományos előállítási módja, hogy a keményítőtartalmú növényt megrágják, eközben a nyál cukorrá bontja le a keményítőt, és az így előkészített masszát erjesztik. Egészen pontosan nem borról, hanem gabonából készült alkoholról van szó a versben.

Szárvabhauma Bhattácsárja verse a mennyei élvezetekhez és a művészetekhez hasonlítja Krsna fuvolájának muzsikáját – ez a gondolat meghökkenti, és fejtörésre készteti az olvasót. A vers fordítói ezért olykor kicsit csiszolnak, módosítanak a szövegen. A Sevā Kuñja Publications gondozásában 2015-ben megjelent angol fordításban ezt a változatot olvashatjuk: „Bhagavān Murāri édes fuvola-muzsikája, ami hullámokban árad mint a nektár, oly erőteljes, hogy amint meghallják, az égi lánykák nyomban visszautasítják a halhatatlanság mennyei nektárját. És az Ő fuvolahangjának (muralī-nāḍa) művészi tökélye maga mögé utasítja a hatvannégy művészet virtuozitását, olyannyira, hogy az e művészetekben jártas embert is tehetsége elfeledésére készteti. Oly felvillanyozó ez a fuvolamuzsika, hogy elmém lázban ég tőle.”* Kuśakratha Prabhu fordításában: „Elhomályosítva a félistennők művészi voltát és a szájukból áradó édesség hullámait, Úr Murāri fuvolamuzsikája megremegteti a szívem.”**

Miközben a vers mondattani értelemben egyszerűen értelmezhető: állítmánya a megremegtet (taralī-kurute), tárgya a szívemet (manas madīyam), alanya pedig Murári fuvolahangjainak sora (muralī-nāda-paramparā murāreḥ). Az alany további jelzői a mennyei hölgyek száj-bora édességének hulláma (amarī-mukha-sīdhu-mādhurīṇām laharī) és a művészetek (kalānām) királynője, vagy abban rátermett (a cāturī mindkettőt jelentheti). A szöveg nyelvtani értelemben tehát nem szól elutasításról vagy összevetésről, miközben mégis, a három kép értelme éppen ez: égen-földön nincs semmi hozzá fogható… hiszen a legkülönlegesebb mennyei örömök is hidegen hagynak, és a legcsodálatosabb műalkotások sem remegtetik meg szívem úgy, mint Krsna fuvolamuzsikája, ami egyszerre édes áradás, és csodás művészet.

_________________________
* Bhagavān Murāri's sweet flute song, which flows like waves of nectar, is so powerful that, upon hearing it, the celestial damsels reject the heavenly nectar of immortality. And the artistry of His muralī-nāḍa rebukes the cleverness of the sixty-four arts, so much so that it causes one who is expert in all sixty-four to forget his skills. So electrifying is this flute music that it makes my mind feverish.

** Eclipsing both the demigoddesses' artistry and the waves of sweetness flowing from their mouths, the music of Lord Murari's flute makes my heart tremble.


az illusztráció forrása

2013. február 16., szombat

a szépség, és a fuvola hangja


tāruṇyāmṛta pārāvāra, taraṅga lāvaṇya-sāra,
tāte se āvarta bhāvodgama
vaṁśī-dhvani cakravāta, nārīra mana tṛṇa-pāta,
tāhā ḍubāya nā haya udgama

Az ifjúság öröküde nektárja az az óceán, melynek hullámfodrai Krsna különleges szépsége
örvényei pedig a szerető érzelmek fellobbanása.
A fuvola hangja forgószél, míg a gópík szíve gyönge szalmaszál,
mely (Krsna lótuszlábához) zuhan, s nem hagyja el soha többé.

(Csaitanja-csaritámrta 2.21.113.)


2011. augusztus 6., szombat

hódolat a lótuszszemű fuvolásnak!


Padjávalí a címe annak a verses antológiának, melyet Rúpa gószvámí állított össze. Az első fejezet áldáskérés:

namo nalina-netrāya veṇu-vādya-vinodine |
rādhādhara-sudhāpāna-śāline vana-māline ||2||

Hódolat a lótuszszemű, fuvoláján játszó,
Rádhá ajkainak nektárját kortyoló, virágfüzéres (Krsnának).

bhakti-prahva-vilokana-praṇayinī nīlotpala-spardhinī
dhyānālambanatāṁ samādhi-niratair nīte hita-prāptaye |
lāvaṇyaika-mahā-nidhī rasikatāṁ rādhā-dṛśos tanvatī
yuṣmākaṁ kurutāṁ bhavārti-śamanaṁ netre tanur vā hareḥ ||3||

Az odaadás meghajlását gyengéden figyelő, a kék lótusszal vetélkedő,
a szamádhinak szentelődők végső áldás reményében gyakorolt meditációját ösztönző,
a szépség páratlan, hatalmas óceánja, mely Rádhá szemeiben a szerelem ízességet árasztja,
Hari szemei vagy alakja csillapítsa benned a lét gyötrelmének fájdalmát!

Száranga versének izgalmas szépsége az, hogy az első három pádában felsorolt jelzők midegyike értelmezhető semlegesnem kettesszámban és nőnemben is. Vajon kire, mire vonatkoznak a jelzők? – motoszkál a kérdés az olvasóban, ám ez csak a vers végén derül ki: Hari szemei, vagy alakja – mondja Száranga –, így mindkét értelmezés egyidejűleg igaz, hiszen a netra (szem) szó kettesszámban van, a tanu (test, forma, alak) pedig nőnemű szó.

ye govardhana-mūla-kardama-rasa-vyādaṣṭa-barha-cchadā
ye vṛndāvana-kukṣiṣu vraja-vadhū-līlopadhānāni ca |
ye cābhyaṅga-sugandhayaḥ kuvalayāpīḍasya dānāmbhasā
te vo maṅgalam ādiśantu satataṁ kaṁsa-dviṣo bāhavaḥ ||4||

A Góvardhan-hegy gyökerétől besározódott pávatollal díszített,
Vrndávan mélyén Vradzsa leányainak gyönyör-vánkosául szolgáló,
Kuvalajápída homlok-nedvének balzsamától illatozó,
Kanszát lebíró karjai áldjanak meg benneteket szakadatlan!

Subhánka versét kétféle változatban találtam meg. A másik szövegváltozatban az első páda vége vyādṛṣṭa-barhāṅgadā (megfigyelt pávatoll és ékszerek), ezzel a teljes sor fordítása: „a pávatoll és karkötő (az angadā a felkaron viselt karkötő) amelyen a Góvardhan gyökerének sáros leve figyelhető meg”. A második pádában a līlā (jelentése kedvtelés, az ideillő jelentés miatt a gyönyör szóval fordítottam) szó helyett a nīla (kék) áll, a vánkos így kék színű. Kuvalajápída az elefánt, akinek – Kansza tervei szerint – végeznie kellett volna a Mathurába érkező Krsnával. A párzó elefánt homloküregének váladéka a mámor jele. A negyedik páda jelentése szó szerint: "azok, Kansza ellenségének karjai mutassanak áldást nektek mindig!"

sāyaṁ vyāvartamānākhila-surabhi-kulāhvāna-saṁketa-nāmāny
ābhīrī-vṛnda-ceto haṭha-haraṇa-kalā-siddha-mantrākṣarāṇi |
saubhāgyaṁ vaḥ samantād dadhatu madhu-bhidaḥ keli-gopāla-mūrteḥ
sānandākṛṣṭa-vṛndāvana-rasika-mṛga-śreṇayo veṇu-nādāḥ ||5||

Alkonyatkor a hazatérő szurabhi-teheneket név szerint szólongató,
a fejőslánykák szívét erővel elrabló mantrát zengő
muzsika áldjon meg benneteket, a Madhut legyőző játékos pásztorfiú
fuvolájának hangja, mely gyönyörével vonzza a Vrndávanban barangoló őzeket.

Umápatidhara versének utolsó pádájában Vrndávanban kedvüket lelő őzekről olvasunk: a mṛga (őz) szó a mṛg (keres) igéből származik, így a szó nem csak őzet, hanem keresőt, kutatót, tudakozódót is jelent. A vṛndāvana-rasika-mṛga így a Vrndávanban a lelki ízeket (a raszákat) keresőket is jelenti, kiket gyönyör-szavával mágnesként vonz Krsna fuvolájának varázsos muzsikája.
Száranga és Subhánka verseinek versmértéke śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték, – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ –), Umápatidharáé pedig sragdharā (virágfüzéres, – – – – υ – / – υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ).

2010. július 10., szombat

Rúpa gószvámí: Srí Góvardhanástaka, a mámoros páva fohász


Rūpa gosvāmī: prathamaṁ śrī-govardhanāṣṭakam


govindāsyottaṁsita vaṁśī-kvaṇitodyal-
lāsyotkaṇṭhā-matta-mayūra-vraja-vīta |
rādhā-kuṇḍottuṅga-taraṅgāṅkuritāṅga
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||1||

govinda-āsya – Góvinda szája; uttaṁsita – ékesített; vaṁśī – fuvola;
kvaṇita – hang; udyat-lāsya – ugrásra kész (mohó) tánc; utkaṇṭhā – („nyújtott nyakú”), izgatott, a szeretett személy után vágyakozó; matta-mayūra – mámoros páva; vraja – sokaság, tömeg; vīta – átjárt, bejárt!; rādhā-kuṇḍa – Rádhá-kunda; uttuṅga – magas; taraṅga – hullám; aṅkurita – duzzadt; aṅga – test, rész!; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet [az āśā jelzője]

A Góvinda ajkait ékesítő fuvola hangjától megmámorosodott pávák lankáidon perdülnek táncra. Tested a Rádhá-kunda magasba törő hullámai simogatják, óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

Góvardhan alakja egy a csőrét begyéhez hajtó páváéhoz hasonlatos. Szemei a Rádhá-kund és a Sjáma-kund, csőre Mukháravinda, nyaka Dána-ghátí, a farka pedig Púnycsharí
.

yasyotkarṣād vismita-dhībhir vraja-devī-
vṛndair varyaṁ varṇitam āste haridāsyam |
citrair yuñjan sa dyuti-puñjair akhilāśāṁ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||2||

yasya – akié; utkarṣāt – emelkedettségből, kiválóságból; vismita-dhībhiḥ – ámuldozó értelmek által; vraja-devī-vṛndaiḥ – számtalan Vradzsa-déví által; varyam – legkiválóbb; varṇitam – leírt, lefestett; āste – van, él, lakik; hari-dāsyam – Hari szolgálata; citraiḥ – díszekkel, csodálatosokkal, vonzókkal; yuñjan – csatoló, összekapcsoló, ellátó, alkalmazó; sa – val; dyuti – ragyogás, tündöklés, fény; puñjaiḥ – sokasággal, halmokkal; akhila āśām – minden irányt (vagy: teljes vágyat); prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Nagyszerűséged Vradzsa számtalan hölgye ámulva dicséri, Hari legkiválóbb szolgájaként beszélnek rólad. Csodás ragyogással töltesz be minden irányt óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!

A gópík így beszélnek egymás között: „Kedves lányok, ez a hegy a legkiválóbb Hari szolgái közül, hiszen Balarám és Krsna lábainak érintésétől örvendezik, és ivóvízzel, friss fűvel, ehető gyökerekkel és barlangokkal ajánlja hódolatát nékik, a teheneknek valamint kedves társaiknak.” (Bhág. 10.21.18.)

vindadbhir yo mandiratāṁ kandara-vṛndaiḥ
kandaiś cendor bandhubhir ānandayatīśam |
vaidūryābhair nirjhara-toyair api so’yaṁ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||3||

vindadbhiḥ –
megtalálókkal, érzékelőkkel, elnyerőkkel [vindan]; yaḥ – aki; mandiratām – lakásként, templomként, palotaként; kandara-vṛndaiḥ – barlangok sokaságával; kandaiḥ – felhőkkel; ca – és; indoḥ – Holdé; bandhubhiḥ – barátokkal, rokonokkal; ānandayati – boldogítja, megörvendezteti, gyönyörködteti; īśam – Istent; vaidūrya-ābhaiḥ – vaidúrja-drágakőként tündöklőkkel; nirjhara – csobogó, hegyi patak; toyaiḥ api – bizony vizekkel; saḥ – ő; ayam – ez; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Fejedelmi barlangjaiddal, s a felhőkkel, a Hold barátaival gyönyörködteted Istent. Gyorsfolyású patakjaid vize úgy tündököl, akár a vaidúrja-drágakő. Óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!


śaśvad-viśvālaṅkaraṇālaṅkṛtimedhyaiḥ
premṇā dhautair dhātubhir uddīpita-sāno |
nityākrandat-kandara veṇu-dhvani-harṣāt
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||4||

śaśvat –
mindig; viśva-alaṅkaraṇa-alaṅkṛti-medhyaiḥ – mindenség ékességének ékessége tisztákkal (áldozatra alkalmasokkal); premṇā – szeretettel; dhautaiḥ – mosottakkal; dhātubhiḥ – ásványokkal; uddīpita-sāno – ragyogó hegycsúcs!; nitya – mindig; ākrandat – zengő; kandara – völgy (vagy barlang); veṇu-dhvani-harṣāt – fuvola hangjától örvendezés miatt; prati-āśām –me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Tündöklő ormaidról nagy szeretettel kimosott ásványaid a Mindenség Ékességének ékkövei, völgyeidben szüntelenül a fuvola gyönyör-hangjai zengnek. Óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!


prājyā rājir yasya virājaty upalānāṁ
kṛṣṇenāsau santatam adhyāsita-madhyā |
so’yaṁ bandhur-bandhuradharmo surabhīṇāṁ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||5||

prājyā –
nagy, terjedelmes, jelentős; rājiḥ – sor; yasya – akié; virājati – ragyog, kimagaslik; upalānām – köveké, szikláké; kṛṣṇena – Krsna által; asau – ő; santatam – örökké (szakadatlan); adhyāsita – leültetett; madhyā – közepére; saḥ – ő; ayam – ez; bandhuḥ – barát; bandhura dharmaḥ – kedves természetű (vagy hepehupás, egyenetlen természetű); surabhīṇām – szurabhi teheneké; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Óh hegylánc, ragyogsz, hiszen Krsna telepszik le köveidre. Szurabhi tehenek elbűvölő barátja, óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!


A „Szurabhi tehenek elbűvölő barátja” sor szójáték. A szövegben szereplő bandhur-bandhura-dharma kifejezés egyszerre jelent kedves, elbűvölő természetű barátot, és olyan barátot is, akinek jellemző tulajdonsága, hogy egyenetlen a felszíne.
Mikor Indra özönvizet zúdított Gókula népére, s Krsna felemelte a Góvardhan hegyet, a szenvedő tehenek is a hegy alatt leltek oltalomra, így Góvardhan nagyon kedves a mennyei Szurabhi tehenek számára.

nirdhunvānaḥ saṁhṛti-hetuṁ ghana-vṛndaṁ
jitvā jambhārātim-asambhāvita-bādham |
svānāṁ vairaṁ yaḥ kila niryāpitavān saḥ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||6||

nirdhunvānaḥ –
elűző, elpusztító; saṁhṛti-hetum – a pusztítás okán; ghana-vṛndam – felhők sokaságát; jitvā – legyőzve; jambhārātim – Indrát (Dzsambha démon ellenségét); asambhāvita-bādham – méltatlan gyötrelmet; svānām – övéié, rokonoké; vairam – ellenségeskedés; yaḥ – aki; kila – bizony; niryāpitavān – elkergette, elpusztította; saḥ – ő; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Indrát legyőzve elűzted a pusztítás kedvéért összegyűlt felhők sokaságát, s megmentetted tieidet a méltatlan gyötrelmektől. Bizony, véget vetettél az ellenségeskedésnek, óh Góvardhan, add hát, hogy beteljesedjék vágyam!


A vers Indrát Dzsambha-aráti, azaz Dzsambha ellensége néven említi. A tejóceán kiköpülése után az aszurák és a dévák összecsaptak, s e csatában Indra villámjával választotta el Dzsambha fejét testétől.

bibhrāṇo yaḥ śrī-bhuja-daṇḍopari-bhartuś
chatrī-bhāvaṁ nāma yathārthaṁ svam akārṣīt |
kṛṣṇopajñaṁ yasya makhas tiṣṭhati so’yaṁ
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||7||

bibhrāṇaḥ –
fenntartó, tápláló; yaḥ – aki; śrī-bhuja – szépséges kar; daṇḍa – bot; upari – magasan; bhartuḥ – tartóé, mesteré; chatrī-bhāvam – ernyő pozíciót; nāma – nevet; yathārtham – megfelelő; svam – sajátot; akārṣīt – tett; kṛṣṇa-upajñam – Krsna által kigondolt; yasya – akié; makhaḥ – áldozat; tiṣṭhati – van; saḥ – ő; ayam – ez; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Óh Tápláló, ki a Mindenség Fenntartójának magasba emelt szépséges kezében ernyővé lettél, s elnyerted a hozzád illő nevet! Áldozatod maga Krsna gondolta ki, óh, Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!


A Góvardhan név jelentése: a teheneket gyarapító, tápláló, a bibhrāṇa (fenntartó, tápláló) szó a vardhana (növelő, gyarapító) szinonímája.

gāndharvāyāḥ keli-kalā-bāndhava kuñje
kṣuṇṇais tasyāḥ kaṅkaṇa-hāraiḥ prayatāṅga |
rāsa-krīḍā-maṇḍitayopatyakayāḍhya
pratyāśāṁ me tvaṁ kuru govardhana pūrṇām ||8||

gāndharvāyāḥ –
Rádhikáé; keli-kalā – évődésben rátermett; bāndhava – barát (báty)!; kuñje – ligetben; kṣuṇṇaiḥ – eltaposottakkal; tasyāḥ – övé (Rádháé); kaṅkaṇa-hāraiḥ – karkötőkkel és nyakláncokkal; prayatāṅga – szent; rāsa-krīḍā – a rásza-lílá; maṇḍitayā – felékesítettel; upatyakayā – hegy lábával; āḍhya – gazdag!; prati-āśām – reményt; me – enyém; tvam – te; kuru – tedd; govardhana – Góvardhan!; pūrṇām – beteljesítettet

Rádhiká évődéshez értő barátja, ligeteidet az ő eltaposott karkötői és nyakláncai ékesítik, s a rásza-lílá éke tesz gazdaggá. Óh Góvardhan, add, hogy beteljesedjék vágyam!


adri-śreṇī-śekhara padyāṣṭakam etat
kṛṣṇāmbhoda-preṣṭha paṭhed yas tava dehī |
premānandaṁ tundilayan kṣipram amandaṁ
taṁ harṣeṇa svīkurutāṁ te hṛdayeśaḥ ||9||

adri-śreṇī-śekhara –
hegyek sokaságának koronája!; padya-āṣṭakam – vers-nyolcast; etat – ez; kṛṣṇa-āmbhoda-preṣṭha – Krsna-felhő-legkedvesebb!; paṭhet – olvassa; yaḥ – aki; tava – tiéd; dehī – add!; prema-ānandam – a rajongó szeretet gyönyörét; tundilayan – tápláló!; kṣipram – gyorsan; amandam – haladéktalanul; tam – őt; harṣeṇa – örömmel; svī-kurutām – fogadja el!; te – tiéd; hṛdaya-īśaḥ – a szív ura

Hegyek koronája, Sötétfelhő kedves barátja, Tápláló! Kérlek, add meg a rajongó szeretet gyönyörét annak, ki e nyolc strófát olvassa, és segíts, hogy gyorsan elfogadja őt szíved ura!


iti matta-mayūrākhyaṁ prathamaṁ śrī-govardhanāṣṭakam |

iti –
így; matta – mámoros; mayūra – páva; ākhyam – nevű; prathamam – első; śrī-govardhana – Srí Góvardhan; āṣṭakam – nyolcversű fohász

Így végződik a
Mámoros páva nevezetű első fohász Srí Góvardhanhoz, nyolc versben.

A versforma mattamayūra (mámoros páva),
13 szótagos pádákkal: – – – – / – υ υ – – υ υ – –

2009. augusztus 22., szombat

Krsna megjelenése


Olyan szép ez a vers!

barhāpīḍaṁ naṭa-vara-vapuḥ karṇayoḥ karṇikāraṁ
bibhrad vāsaḥ kanaka-kapiśaṁ vaijayantīṁ ca mālām |
randhrān veṇor adhara-sudhayāpūrayan gopa-vṛndair
vṛndāraṇyaṁ sva-pada-ramaṇaṁ prāviśad gīta-kīrtiḥ ||

barha-āpīḍam – pávatollas fejékes; naṭa-vara-vapus – táncos-legkiválóbb természetű (testű); karṇayoḥ – két fülében; karṇikāram – karnikára virágot (a karnikára fa virága színpompás, de nincs illata); bibhrat – viselő; vāsaḥ – öltözék; kanaka-kapiśam – arany-barna; vaijayantīm – vaidzsajantít; ca – és; mālām – füzért; randhrān – nyílásokat; veṇoḥ – fuvoláé; adhara-sudhayā – ajkának nektárjával; pūrayan – megtöltő; gopa-vṛndaiḥ – pásztorok sokasága által; vṛndā-āraṇyam – Vrndá erdejébe; sva-pada-ramaṇam – saját lábnyomával megörvendeztetőt; prāviśat – belépett; gīta-kīrtiḥ – a dallal magasztalt

Pávatollas fejdísszel ékesen, kék karnikára-virágot tűzve füle mögé, aranyszínben pompázó ruhában, vaidzsajantí virágfüzérrel a nyakában (Krsna) mint a legkiválóbb táncos lépett Vrndávan erdejébe, lábnyomaival szentelve meg azt. Fuvolájának nyílásait ajkainak nektárja töltötte csordultig, a pásztorfiúk pedig a dicsőségét zengték.
(Bhág. 10.21.5.)

Krsna vaidzsajantí virágfüzére öt különböző színű virágból készül, s térdéig ér. A név fordítása: „a győzedelmes". Visnu ékszerként viseli a vaidzsajantít, melyet az öt elemet jelképező gyöngy (víz) rubint (tűz), smaragd (föld), zafír (levegő) és gyémánt (éter) drágakövek díszítenek.

A versmérték: mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem).

2009. április 29., szerda

Haré! Krsna!

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

mukhāravinda-nisyanda-
maranda-bh
āra-tundilā |
mamānandaṁ mukundasya
sandugdhāṁ veṇu-kākalī ||

mukha-aravinda-nisyanda-maranda-bhāra-tundilā – száj-lótuszról lecsöppenő nektár-sokaság-hatalmas; mama – enyém; ānandam – boldogság; mukundasya – Mukundáé; sandugdhām – együtt fejt; veṇu-kākalī – fuvola kellemes hangja

A Mukunda lótuszajkairól nektárzuhatagként áradó fuvola-muzsika jelenti az én egyetlen boldogságom.

śrī-caitanya-mukhodgīrṇā
hare-kṛṣṇeti-varṇakāḥ |
majjayanto jagat premṇi
vijayantāṁ tad-āhvayāḥ ||

śrī-caitanya-mukha-udgīrṇāḥ – Srí Csaitanja szájából feltörő; hare kṛṣṇa iti – “Haré! Krsna!”; varṇakāḥ – szavak; majjayantaḥ – elárasztók, megfürdetők; jagat – világot; premṇi – szeretetben; vijayantām – győzedelmeskedjék!; tad-āhvayāḥ – azok a nevek

“Haré! Krsna!” – e szavak Srí Csaitanja ajkairól kiáradva
rajongó szeretettel árasztják el az egész világot. Dicsőség a Szent Névnek!

Rúpa gószvámí: Laghu-bhágavatámrta című könyvének bevezető fohászaiból (1.3-4.)


(a felvételen Bhakti Kamala Tírtha és tanítványai énekelnek )