a halál legyőzésének nagy mantrája

oṁ
trya̍mbakaṁ yajāmahe
su̱gandhi̍ṁ puṣṭi̱vardha̍nam |
u̱rvā̱ru̱kami̍va̱ bandha̍nān
mṛ̱tyormu̍kṣīya̱ māmṛtā̍t ||

A Háromszemű (Sivának) áldozunk, a kellemes illatúnak, a gyarapítónak.
Óh, bár megszabadítana a halálból, mint uborkát a száráról, hogy (megízleljem) a halhatatlanság nektárját!

(Rg-véda 7.59.12., Sukla-jadzsur-véda 3.60.)

A tryambaka (tri-ambaka) szokásos jelentése: háromszemű, Sivára utal. Két szeme a Nap és a Hold, a harmadik szeme pedig a lelki bölcsességgel való látásé, ugyanakkor a világot felégető pusztító tűz forrása is. Mert az ambaka szó atyát is jelent, Szájana a Rg-véda kommentárjában felveti a „hármak atyja” értelmezést is: a tri-múrti, Brahmá, Visnu és Rudra atyja. A Siva-puránában (2.2.37. fejezet) Sukrácsárja tanítja Dadhícsit e mantráról, az ő kifejtésében a Háromszemű jelentése: háromszemű, mert a három világ, a három létszféra, és a három kötőerő ura.
A su-gandhi („kellemes illatú”) isteni illatút jelent – miként a kellemes illat finoman betölti a teret, hasonlóképp a múlhatatlan Isten is jelen van mindenütt. Más értelmezésben (Szájana kommentárja szerint) hírneve úgy tölti be mindenséget, miként egy virágokkal teli fa áraszt kellemes illatot maga körül.
A száráról könnyedén leváló uborka a természetes, könnyed elszakadás szimbóluma. Az urvāruka (uborka) szóhoz hasonló hangzású az ūrvāruka (ūrva-āruka), ami „nagy fájdalmat”, „nagy sérülést” jelent. A bandhana általában kötést, köteléket jelent – a növény esetében a kocsányt. „Bárcsak megszabadítana a halálból, miként nagy fájdalmak kötelékéből” – ez is kihallható a szövegből.
A Rg-véda verse Vaszistha nevéhez fűződik. A mantra Sivát gyarapítónak (puṣṭi-vardhanam – gazdagító, felvirágoztató, „táplálást növelő”) nevezi, ezért, és a nagy fájdalmaktól való megszabadulás miatti áthallás miatt a mantra gyógyításhoz, megújuláshoz kötődik. A mantra mahā-mṛtyu-jaya mantra néven ismeretes: a halál legyőzésének nagy mantrája.

metamorfózis 3. - a valótlanból vezess a valósba

A Bradáranjaka-upanisad 1.3. részének zárógondolata az áldozópapot utasítja: mormolja (japet) ezt a mantrát:

a̱sato mā sa̱dgamaya
ta̱maso mā jyo̱tirgamaya
mṛtyo̱rmāmṛtaṁ gamaya̱

A valótlanból vezess a valósba,
a sötétségből vezess a világosságba,
a halálból vezess a halhatatlanságba!

Majd rögtön magyarázatot is ad a mantrához: „Mikor azt mondja: »A valótlanból vezess a valósba!« – a valótlan a halál, a valós a halhatatlanság, vagyis valójában azt mondja: a halálból vezess a halhatatlanságba, tégy halhatatlanná! (Mikor azt mondja:) »A sötétségből vezess a világosságba!« – a sötétség bizony a halál, a világosság a halhatatlanság. Valójában tehát azt mondja: a halálból vezess a halhatatlanságba, tégy halhatatlanná! (Mikor azt mondja:) »A halálból vezess a halhatatlanságba!« – nincs itt semmi rejtve.”

Az upanisad szövege itt hallgatható meg:



A nyugati világban igazán népszerű Ravi Shankar 1997-ben megjelent Chants of India című lemeze révén vált:



Felbukkan a Mátrix - Forradalmak című filmben:



és Battlestar Galactica című TV-sorozatban is... a mantra jelentéséhez csak áttétesen köthető szituációban, ám szép feldolgozásban:



Íme még két változat: mert népszerű mantra, sokan éneklik, olykor egészen lágy hangulatban:



Máskor pedig egészen szokatlan megközelítésben… íme egy feldolgozás a Shanti People együttestől:

telihold üzenete - amit ma megtehetsz...

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra - szól a magyar közmondás. Az indiai változata kicsit szigorúbb:

śvaḥ-kāryamadya kurvīta pūrvāhṇe cāparāhṇikam |
na hi pratīkṣate mṛtyuḥ kṛtam vāsya na vā kṛtam ||

A holnap munkáját végezd el ma, s még délelőtt a délutánét,
mert a halál nem várja meg, megtetted-e vagy sem.

A vers a Mahábháratából való, a kuruksétrai csata után a halálra készülő Bhísma oktatja a leendő uralkodót, Judhisthirt. Az élet lehetőség, hogy jót tegyünk ebben a világban, hiba volna az erény gyakorlását elszalasztani. A halogatásban talán nagy gyakorlatot szereztünk, ám a holnap csupán remény, ma kell cselekednünk.

telihold üzenete - mi a csodálatos?

ahany-ahani bhūtāni gacchantīha yamālayam |
śeṣāḥ sthāvaram icchanti kim āścaryam ataḥ param ||

E világban nap mint nap lények sokasága távozik a Halál birodalmába,
ám a többiek mégis változatlanságra vágynak – mi lehetne ennél csodálatosabb?
(Mahábhárata, Vana-parva 313.116.)

A Mahábhárata egyik történetében Judhisthir királyt vizsgáztatja a tó szelleme - száz kérdést tesz fel neki, életről, halálról, erényről s a világ működéséről. Mi a csodálatos? - hangzik egyik kérdése, s Judhisthir válasza gondolkodásunk egyik vakfoltjára mutat rá.

telihold üzenete - ne aggodalmaskodj

citā ciṁtā samāproktā bindumātraṁ viśeṣatā |
sajīvaṁ dahate ciṁtā nirjīvaṁ dahate citā ||

A máglya (citā) és az aggodalom (ciṁtā) között csupán egy apró pont a különbség,
a holtat a halotti máglya égeti, ám az élőt az aggodalom perzseli.

Az aggodalom és a halotti máglya közt szinte semmi különbség sincs: erre emlékeztet a citā (चिता) és a ciṁtā (चिंता) írásképe is, az eltérés csupán egy apró pontocska a szavak tetején húzódó vonal felett. Az aggodalmaskodás, a szorongás és önvád csak a sírba dönt. S mi az aggodalmaskodás ellentéte? A bizalom.

haldokló a családban

Indiában a hagyományos vallás követői, az ősatyáknak is mutatnak be áldozatokat, ez a sráddha. Évente egyszer Visnunak fölajánlott ételt kínálnak, áldoznak nekik. S ezzel segítenek a köztes állapotnak, a karmikus visszahatásoknak a csökkentésében, elrendezésében. A bhakták nem ezt a rítust gyakorolják, hanem megpróbálnak maguk megtisztulni. Ha egy bhakta megtisztul, akkor az a fölmenő és a lemenő rokonságára, tízegynéhány generációra vissza és előre fölszabadítólag hat. Ez persze nem jelenti azt, hogy teszem azt valamelyik dédapánk, aki nem valami szépen élt ebben a világban, akkor nyomban üdvözül. Azt jelenti, hogy a bhakta megtisztulása olyan áldást jelent, hogy a rokonai élete is helyes irányt vesz. Nagy esély hát a lelki megtisztulás. Ezért a bhaktának nagyon nagy a felelőssége, már a közvetlen szerettei iránt is.

Mit tehetünk tehát, ha a családban valaki távozni készül ebből a világból? A Bhagavad-gítában (8.6.) ez áll:
jam jam vápi szmaran bhávam tjadzsatjanté kalévaram |
tam tam evaiti kauntéja szadá tad-bháva-bhávitah ||
Ki, milyen létformára gondol teste elhagyásakor,
azt éri el majd kétségtelenül.Azt tanácsolják, hogy mindig emlékezzünk Krsnára, Istenre, de különösképpen a halál pillanatában. Ha az eltávozás pillanatában az ember Istenre emlékezve hagyja el a testét, akkor nyilvánvalóan Isten a közelébe fogja őt emelni. Ezért, ha egy bhakta haldoklik, akkor mit csinálnak a bhaktatársai? Mantráznak. Ez a legtökéletesebb emlékeztető Krsnára. Ez Krsnának is kedves, nekem is jó, meg annak is jó, aki hallja. Tehát, a mantrazengés ilyen értelemben a legközvetlenebb módszer arra, hogy segítsünk valakinek az eltávozásban, megkönnyítsük ezt az utat, megkönnyítsük azt a pillanatot.

Ha látunk egy elütött madarat az úton, vagy véletlenül eltaposunk egy hangyát, akkor mi a teendő? Ha már megtörtént, visszafordítani már nem lehet, az életét visszaadni nem vagyunk képesek, akkor elmondhatunk hozzá egy fohászt: "Hari ból", vagy elmondhatjuk a mahámantrát:
Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré
Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Harés akkor ezzel egyengetjük az eltávozott élőlény lelki útját. Ugyanígy, az ember útját is egyengeti a mahámantra.

De mi a teendő, ha valaki nem fogadja ezt a felajánlást pozitívan?
Ugye sokszor van ez:
– Hívjunk papot?
– Nem kell pap, nem kell nekem az utolsó kenet!
Még akkor is, a halálos ágyán is ellenkedik. Nos, akkor nem hiszem, hogy az lenne igazán üdvös, hogy a fülébe ordítva zengjük a mahámantrát, és erősködünk: „De, neked ez kell!" Ez csak ellenkező érzést vált ki. Viszont nagyon jó, ha mi magunk zengjük és ily módon fohászkodunk érte, mert a lélek hall. A test ellenkezik, de a lélek hallja. A lélek megrezdül tőle, mert ez transzcendentális hangvibráció, lelki hang. Ezért a lélek hallja, s ez olyan atmoszférát teremt, ami védőburkot jelent a számára. Ezért ilyen esetben is nagyon jó zengeni legalább elmében, gondolatban mondani, s ily módon áldást kérni.

A szentírások más lehetőséget is említenek. A praszádamot magasztalva azt mondják, hogy ha egy állat praszádát kap, akkor az emberként születik meg a legközelebbi alkalommal. S ha az ember életében akár csak egyszer is praszádához jut, az azt jelenti, hogy az számára természetes lesz a következő alkalommal. Különösképpen tisztító, ha a múrtik előtt fölajánlott mahápraszádból kap. Vagy ott van a szent tulaszí-levél, mint Krsna kedvenc növénye, mint egy tiszta bhakta, mint a fölajánlás igazi hordozója, Krsna ételének megszentelője. Ez is nagyon, nagyon kedvező. Még ha csak egy csipet, ha egy morzsa, egy pici falat is… más energiával hatja át még a haldokló testet is, és a léleknek ez nagyon kedvező.

Ezek mind, mind alkalmazhatók és hogy milyen hatása van, az az ember hitétől is nagymértékben függ.
Volt egyszer egy fiú, akinek valamilyen gyulladás volt a szemén, s már kínlódott vele egy ideje. Ám egyszer így szólt: „tudom mi segít, a múrtik fürdető vize!” – amivel Nandafalván minden reggel megfürdetik a múrtikat. Kimosta, kiöblögette vele a szemét és másnapra eltűnt róla a baj.

Nagyon sok lehetőségünk van, hogy segítsünk embertársainkon. Egy üzenet, egy gondolat…
Ha valaki nem Krsnában hisz, akkor emlékeztethetjük Istenre. Javasolhatjuk: „Próbáld az életedet az Ő kezébe ajánlani, próbálj Hozzá fohászkodni, próbálj meg emlékezni Rá!”. Valamiképpen ezt a kapcsolatot, ezt a szándékot kell erősíteni, s az nagyon hatásos lesz.

(elhangzott 1999 őszén, Hásságyon)

hűség

A pándavák erdei száműzetésük idején sok szenttel találkoztak. Márkandéja rsivel beszélgetve tette fel Judhisthir a kérdést: Nem a saját, vagy testvéreim szenvedése fáj, nem a királyság elvesztése, csupán az, hogy az erényes Draupadí ilyen nehéz helyzetbe került miattunk. Vajon történt-e már hasonló eset? Márkandéja válaszul Szávitrí történetét beszéli el, aki a halálból hozza vissza férjét. A Mahábharata Erdei könyvének (Vana-parva) ezen része az Asszonyi hűség dicsérete (Pativrata-máhátmja) címet viseli.
Szávitrí férjét, Szatjavánt elragadja a korai halál. Szatjaván kiváló férfiú, ezért maga Jama, a halál ura jön érte, hogy birodalmába vigye. Szávitrí velük megy, követi férjét. Jama elismeri Szávitrí kiválóságát, áldásokkal jutalmazza, így kísérli meg elégedetté tenni, s visszafordulásra késztetni. Ám Szávitrí nem fordul vissza férje nélkül…

Ízelítőül íme két vers:

sāvitry uvāca
kutaḥ śramo bhartṛsamīpato hi me
yato hi bhartā mama sā gatir dhruvā |
yataḥ patiṁ neṣyasi tatra me gatiḥ
sureśa bhūyaś ca vaco nibodha me ||

satāṁ sakṛt saṁgatam īpsitaṁ paraṁ
tataḥ paraṁ mitram iti pracakṣate |
na cāphalaṁ satpuruṣeṇa saṁgataṁ
tataḥ satāṁ saṁnivaset samāgame ||

Szávitrí így szólt:
Hogyan is lehetnék fáradt férjem közelében?
Hiszen mi férjem útja, az lesz az enyém is örökkön,
ahová férjem vezeted, az az én utam is.
Fontold meg kérlek, istenek ura, szavam ismét!

Az erényeseknek csupán egyszeri találkozás is felettébb kívánatos,
s még annál is fontosabb a barátság, így mondják.
Nem hiábavaló hát az erényesek társasága,
így az ember éljen az ő társaságukban.

(Mahábhárata 3.281.28-29.)

A történetet nálam sokkal szebben meséli el Weöres Sándor, hadd ajánljam figyelmedbe hát az ő fordítását:

Az uram mellett nincs nekem vesződség,
amerre ő megy, az az én utam már,
amerre viszed, az az én utam már.
Hallgass tovább rám, te hatalmas isten!

A jóknak épp csak egy találkozás kell,
azontúl mindig régi hű barátok,
jó emberekkel összejönni hasznos,
mindenki az ő közelükben éljen.

PDF

érzelmek a művészetben

Csaitanja Maháprabhu tanításaiban kiemelt fontosságot kapnak az istenszeretet különféle hangulatai… érdekelt az a háttér, az a környezet, melyben Maháprabhu és a gószvámík kibontották a raszákról szóló tanítást… hiszen az érzelmek bemutatása fontos eleme az indiai művészeteknek is. Tekintsük át röviden, miként!

Az érzelmek elemzésével elsőként talán Bharata Muni Nātyaśāstra című munkája foglalkozik, igen részletesen mutatja be a kilenc alapvető érzelmet. Az alábbi rövid összefoglaló mégsem ezen, hanem a XIV. század végén élt Viśvanātha Kavirāja könyvén alapul, melynek címe Sāhitya-darpaṇa (A költészet tükre).

Először tisztázzuk az alapfogalmakat!
A rasa szó jelentése nedv (pl. a fák nedve), lé, továbbá íz, zamat; érzés, érzelem; s lényeg, valaminek a veleje. A művészet lényege (rasa) tehát a különféle érzelmek, hangulatok (rasa) visszaadása.
A rasa (íz, hangulat) nem más, mint a bhāva (érzelem) megjelenítője. A bhāva szó a bhū – van, létezik, válik valamivé igéből származik, jelentései létezés, létállapot, helyzet, hajlam, érzés, illetve érzelem. A szó önmagában is jelzi az érzelmek nagy fontosságát, hiszen a bhāva szóban elválaszthatatlan egymástól a létezés, és az érzelem. Az érzelmeket az alábbiak jellemzik:

- vibhāva: a neve az adott érzelmi állapothoz vezető körülményeknek, melyeket további két csoportba sorolnak:

- ālambana („ok”, „alap”): az érzelem közvetlen kiváltó oka
- uddīpana („fellobbantás”, „izgatás”): az érzelmet fokozó körülmények

- anubhāva: az érzelmek külső jelei
A szereplők érzelmeiről e külső jelek árulkodnak a néző (olvasó) számára.

- vyabhicārin: múló érzés, mely az alábbi motívumokkal színezi az adott érzelmet:

(1) nirveda – közömbösség, a világból való kiábrándultság; (2) āvega – aggodalom; (3) dainya – alázat; (4) śrama – kimerültség; (5) mada – mámor, téboly; (6) jaḍatā – apátia; (7) ugratā – kíméletlenség, kegyetlenkedés; (8) moha – zavarodottság, eszméletvesztés; (9) vibodha – ébredés, ráeszmélés; (10) svapna – tunyaság; (11) apasmāra – feledékenység; (12) garva – büszkeség; (13) maraṇa – halál, megsemmisülésérzet; (14) ālasya – erőtlenség; (15) amarṣa – düh, féltékenység, irigység; (16) nidrā – alvás; (17) avahitthā – alakoskodás, képmutatás; (18) autsukya – nyugtalanság, sóvárgás, mohóság; (19) unmāda – tébolyodottság; (20) śaṅkā –kétség; (21) smṛti – emlékezés, felidézés; (22) mati – megértés, ítélőkészség; (23) vyādhi – betegség; (24) trāsa – megrendültség, rettegés; (25) vrīḍā – szégyen, szégyenlősség; (26) harṣa – öröm, ujjongás; (27) asūyā –féltékenység; (28) viṣāda – kiábrándultság, csüggedtség; (29) dhṛti – béketűrés; (30) capalatā – csapongás, állhatatlanság; (31) glāni – hanyatlás, bűntudat; (32) cintā – elmélkedés; (33) tarka – érvelés, vita

- sthāyi-bhāva: a stabil, megállapodott érzelem.

Az alapvető érzelmek a következők:

śṛṅgāra – szerelem

kiváltó oka: szerelemittas nők, szajhák, feleség, vagy más asszonya
az érzelmet fokozó körülmények: hold, szantálpép, méhzümmögés
külső jelei: szemöldök-táncoltató oldalpillantás
az állandósult érzelem: rati – szerelmes ragaszkodás
színe: sötétkék (śyāma)
istensége: Viṣṇu





hāsya – humorérzék

kiváltó oka: fintorgó arckifejezés, furcsa beszéd és taglejtés, aminek látványa nevetésre készteti az embert
az érzelmet fokozó körülmények: azt kísérő taglejtés
külső jelei: szem-összehúzódása, mosolygó arc
az állandósult érzelem: hāsa – nevetés
színe: fehér
istensége: Pramatha





karuṇa – bánat, sajnálat, megrendítő érzés

kiváltó oka: szomorúság (a szeretett elmúlása, s a kedvezőtlen dolgok bekövetkezte miatt)
az érzelmet fokozó körülmények: kínzón hevessé fokozódó állapot
külső jelei: sorsverte földreesett zokogás, sápadtság, sóhajtozás, kábaság, hebegés
az állandósult érzelem: śoka – bánat
színe: galambszürke
istensége: Yama




raudra – düh

kiváltó oka: az ellenség
az érzelmet fokozó körülmények: az ellenség viselkedése
külső jelei: ököllel lesújtás, szenvedélyes pusztító kifakadás, szemöldökráncolás, fegyver felemelése, vad tekintet, erőszak (szenvedély), hevesség, haj égnek meredése, verítékezés, remegés, téboly. A vérbe borult szem különbözteti meg a harcos hősiességtől
az állandósult érzelem: krodha – harag
színe: vörös
istensége: Rudra



vīra – hősiesség

kiváltó oka: a legyőzendő vetélytárs
az érzelmet fokozó körülmények: a vetélytárs viselkedése
külső jelei: mint a raudra-rasza esetében, ám a szem nem vörös, hanem tágranyílt, izzó, mélytűzű
az állandósult érzelem: utsāha – lelkierő, erőfeszítés, határozottság
színe: arany
istensége: Indra




bhayānaka – ijedtség

kiváltó oka: ami félelmet kelt
az érzelmet fokozó körülmények: ijesztő viselkedés
külső jelei: sápadtság, elcsukló hangú beszéd, verítékezés, megsemmisülésérzet, lúdbőrzés, remegés, körbetekintgetés
az állandósult érzelem: bhaya – félelem
színe: fekete
istensége: a szellemek




bībhatsa – undor

kiváltó oka: rothadó hús bűze
az érzelmet fokozó körülmények: húsban tenyésző férgek látványa
külső jelei: köpés, szemek összehúzódása
az állandósult érzelem: jugupsā – gyűlölet, undor
színe: kék
istensége: mahākāla –idő




adbhuta – csodálat

kiváltó oka: a valóságban megnyilvánuló rendkívüli dolog
az érzelmet fokozó körülmények: annak nagyszerű tulajdonságai
külső jelei: megdermedés, verítékezés, lúdbőrzés, hang elcsuklása, tágra nyílt szemek
az állandósult érzelem: vismaya – csodálkozás
színe: sárga
istensége: a gandharvák




śānta – békesség

kiváltó oka: Paramátmá, a Felsőlélek
az érzelmet fokozó körülmények: nagy lelkek társasága
külső jelei: lúdbőrzés...
az állandósult érzelem: śama – nyugalom
színe: szépségesen ragyogó fehér
istensége: Nārāyaṇa





A fenti kilenc érzelmet Viśvanātha Kavirāja egy tizedikkel is kiegészíti, ez a vātsalya – a gyermekszeretet.
kiváltó oka: a gyermek
az érzelmet fokozó körülmények: a gyermek mozdulatai,
külső jelei: ölelés, fej megérintése, megszagolása, puszi, ellágyuló tekintet, lúdbőrzés, könnybe lábadt szem
az állandósult érzelem: sneha – gyöngédség
színe: a lótuszvirág belsejéhez hasonlatos
istensége: világanya

PDF

zsoltárok I.

Boldog ember ki az Isten útját járja.
Láthatatlan angyal az utazó társa.
Kő között se botlik, homályba se téved.
Az ilyen embernek a halál is élet.

Boldogtalan ember, ki nem néz az Égre
Széltől fujt ballangó az élete képe:
virágos mezőn is akadékot talál.
Az ilyen embernek az élet is halál.

(Gárdonyi Géza, 1904.)

Gárdonyi Géza: Ha meghalok

Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok:
az a halott a koporsóban nem én vagyok.
Csak hamu az, elomló televény.
A láng eltűnt. A láng, - az voltam én.

Sorsomnak gyászán se könnyezzetek,
s ne mondja a pap: "Ime, porba hullt!"
Sirassátok az árva gyermeket,
s ne a rabot, aki megszabadult.

S mikor a szónok a sírnál beszél,
és végül kiált: "Hát Isten veled!"
ne le a sírba integessen nékem,
fölfelé nyújtson búcsuzó kezet!

jótanácsok életre & halálra

Életre szóló jótanácsok

· Az élet nem könnyű.
· De közel a segítség.
· Nem te vagy a világ közepe.
· Létezik isteni elrendezés.
· A szeretet az út.

Halálra szóló jótanácsok

· Majdnem minden dolog múlandó.
· A halál nem a vég, hanem átmenet.
· Engedd el ragaszkodásaidat.
· Kívül s belül rendezd el dolgaidat.
· Elmélkedj a Mindenhatón!

(forrás: a Kagylókürt folyóirat 45. száma)

vágyból áll az ember

A Brhadáranjaka-upanisad negyedik fejezetében, a bölcs Jágjavalkja és Dzsanaka király párbeszédében többek között a lélek eltávozásáról olvashatunk. Úgy hagyja el a lélek a testtagokat, ahogy az érett gyümölcs hullik le a fáról, s a szívbe vonul vissza. Az érzékek s életerők (prāṇa) is a lélek körül gyülekeznek, akár az útnak induló király körül a miniszterek. Majd: „szíve csúcsa felizzik, s ennek fényében vagy a szemen keresztül, vagy a fejtetőn keresztül, vagy más testnyíláson keresztül elszáll a lélek. Mikor így eltávozik, utána megy az elsődleges életlevegő (prāṇa), s amikor az élet elszáll, elszállnak az érzékek is. Tudattá válik a lélek, s amikor eltávozik, eltávozik a tudat is. Tudása (vidyā) és tettei (karma) megragadják, csakúgy, mint korábbi tapasztalatai (pūrvaprajñā).”
Olyan ez – folytatja Jágjavalkja –, mint amikor egy hernyó az egyik fűszálról átmászik a másikra. A fűszál hegyére érve összehúzza magát, majd kinyújtózik, hogy elérje a másik fűszálat: a lélek is így húzódik össze, megválva a testtől és a tudatlanságtól. Majd miként az aranyműves új és szebb formába önti az aranydarabkát, úgy a testet és tudatlanságot levetkőzött lélek is újabb és szebb alakot formáz magának. S hogy mi formálja új testét? Yathākārī yathācārī tathā bhavati – Ahogyan cselekszik és viselkedik az ember, olyanná lesz.
A jótevő jó lesz, a gonosztevő gonosz. Erényes tettek által lesz erényes, hitvány tettek által hitvány.
Azt mondják, vágyból áll az ember (kāmamaya evāyaṁ puruṣa iti). Amilyen a vágya, olyan az akarata (sa yathā kāmo bhavati tat kratur bhavati), amilyen az akarata, olyan a cselekedete (yat kratur bhavati tat karma kurute), s amilyen cselekedetet végez, oda jut majd el (yat karma kurute tad abhisampadyate, vagy: amilyen tettet végez, ahhoz hasonul).

Milyenek hát a tetteink? Milyen a mentalitásunk? S milyenek a vágyaink?

PDF

Jamarádzs a Lélekről tanít

A Katha-upanisad leírja Nacsikétá és a halál ura, Jamarádzs beszélgetését. Nacsikétá kivívja Jamarádzs elégedettségét, aki adományt ígér neki. Ám Nacsikétának nem kell a kincs, nem érdeklik sem a jó utódok sem más áldás, őt egyedül a Lélekről (Átman) szóló tudás teszi elégedetté. Jamarádzs végül enged Nacsikétá kérésének, s belefog a tanításba. Az alábbi néhány vers Jamarádzs tanításának rövid részlete.

āsīno dūraṁ vrajati śayāno yāti sarvataḥ |
kastaṁ madāmadaṁ devaṁ madanyo jñātumarhati || 21 ||

āsīnaḥ – ülő; dūram vrajati – messze megy; śayānaḥ – fekvő; yāti – megy; sarvataḥ – mindenhova; kaḥ – ki?; tam – azt; mada-amadam – mámoros-józant; devam – istent; mad-anyaḥ – rajtam kívül („más mint én”); jñātum – megismerni; arhati – képes;

Ülve messze megy, s fekve jut el mindenhova –
e józan s mámoros Istent ki más ismerhetné?

aśarīraṁ śarīreṣvanavastheṣvavasthitam |
mahāntaṁ vibhumātmānaṁ matvā dhīro na śocati || 22 ||

aśarīram – testnélkülit; śarīreṣu – testekben; anavastheṣu – változékonyakban; avasthitam – lakozót; mahāntam – nagyot, dicsőt; vibhum – nagyot; ātmānam – lelket; matvā – ismerve; dhīraḥ – a bölcs; na śocati – nem bánkódik;

A múlandó testekben lakozó testetlent,
a hatalmas, dicső Lelket ismerve a bölcs nem búsul soha.

nāyamātmā pravacanena labhyo
na medhayā na bahunā śrutena |
yamevaiṣa vṛṇute tena labhyaḥ
tasyaiṣa ātmā vivṛṇute tanūṁ svām || 23 ||

na – nem; ayam – ez; ātmā – lélek; pravacanena – magyarázattal; labhyaḥ – elérhető; na – nem; medhayā – értelemmel; na – nem; bahunā śrutena – sok hallással; yam – akit; eva – bizony; eṣa – ez; vṛṇute – választ (magának); tena – általa; labhyaḥ – elérhető; tasya – övé; eṣa ātmā – ez a lélek; vivṛṇute – felfedi, megmutatja; tanūm – testet; svām – sajátját;

Ez a lélek tudós magyarázatokkal, mérhetetlen értelemmel, de sok-sok hallással sem érhető el.
Csakis az érheti el, akit Ő választ magának, s néki saját formájában mutatkozik.

nāvirato duścaritānnāśānto nāsamāhitaḥ |
nāśāntamānaso vā’pi prajñānenainamāpnuyāt || 24 ||

na avirataḥ – nem fel nem hagyott; duś-caritāt – gonosztettekkel; na aśāntaḥ – nem békétlen; na asamāhitaḥ – nem nem-összpontosított; na aśānta-mānasaḥ – nem békétlen elméjű; vā – vagy; api – bizony; prajñānena – értelemmel; enam – ezt; āpnuyāt – elérheti;

Aki elállt a gonosztól, (érzékei) békések, értelme szilárdan összpontosított,
elméje higgadt, az helyes ismerettel elérheti Őt.

(Kaṭha-upaniṣad 1.2.21-24.)

Túl van Ő az emberi értelem keretein („ülve messze megy, s fekve jut el mindenhova”; „tudós magyarázatokkal, mérhetetlen értelemmel, de sok-sok hallással sem érhető el”) egyszerre a hűvös józanság, és a mámoros boldogság. Mégis megközelíthető, sőt, megmutatja magát igaz valójában szerető híveinek... vajon kiknek? A 23. vers szerint a választottjainak, ám a 24. vers szerint békés érzékű és elméjű, egyhegyű értelemű tisztaszívű ember helyes ismerettel elérheti őt. Mégsincs ellentmondás a két vers között: a 24. vers a szádhanát („módszer”, „eszköz”, a lelki gyakorlatok) írja le, azt a lehetőséget, ami a gyakorló kezében van, a 23. vers pedig az isteni könyörület fontosságára hívja fel a figyelmet: e kegy nem érdemelhető ki, indokolatlan. A helyes ismeret (24. vers) nem a jñāna-yogára utal, hanem a helyes értelemre, felismerésre, miként a Bhagavad-gítában is áll:

ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate |
iti matvā bhajante māṁ budhā bhāva-samanvitāḥ ||

Én vagyok a mindenség eredete, minden belőlem árad. Ezt fölismervén a lét örömétől mámoros bölcsek engem imádnak.

mac-cittā mad-gata-prāṇā bodhayantaḥ parasparam |
kathayantaś ca māṁ nityaṁ tuṣyanti ca ramanti ca ||

Akik mindig reám gondolnak s életüket nékem szentelték, folytonos elégedettséget és örömöt élveznek, amikor fölvilágosítják egymást, s engem dicsőítenek.

teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam |
dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ yena mām upayānti te ||

Az örökre nékem szentelődőknek s engem imádóknak megadom azt a szeretettel átfűtött értelmet, amivel eljuthatnak hozzám.

teṣām evānukampārtham aham ajñāna-jaṁ tamaḥ |
nāśayāmyātma-bhāva-stho jñāna-dīpena bhāsvatā ||

Együttérzésből a szívükben lakozom, s a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget.

(Bg. 10.8-11.)

PDF

a sötétségből vezess a világosságba - a „sötéttől” vezess a „világoshoz”

Az Upanisadok egyik verse így hangzik eredeti szanszkrt nyelven: „aszató má, szad gamaja; tamaszó má dzsjótir gamaja, mrtjor má, amrtam gamaja” (Brhadáranjaka-upanisad 1.3.28.) Kimondva e vers legföljebb a ritmus és a hangzás ereje révén gyakorol hatást az első és a második szinten. A kognitív észleléshez a fordításra is szükségünk van, ami így hangzik: „A valótlanból vezess a valósba, a sötétségből vezess a világosságba, a halálból vezess a halhatatlanságba!” A fohász emelkedett szelleme, esedező, örök életre vágyódó hangulata az értelmünket is megragadja. A szöveg további része bizonyos magyarázatot tartalmaz, a titkos jelentés kibontását, miszerint mind a valótlanság, mind a sötétség a halált, megsemmisülést jelenti, a valós-ság és fény pedig az öröklétet és halhatatlanságot. Az utolsó fogalompár explicite is ugyanezt jelenti ki. Az igazán misztikus élményt viszont a mester interpretációja képes feltárni.

A valótlanság az anyagi rabságot jelzi, az illúzió világát, amely fátyolként rejti a valós valóságot. Isten imádatához képest minden egyebet valótlannak tartanak a bölcsek. A bengáli szeretetmisztika ugyanakkor a viharfelleghez hasonló színű – tehát „sötét” – Krsna, valamint a holdsugárhoz hasonlatos – tehát „világos” – Rádhá, az isteni pár körül forog. A „sötétségből a világosságba” fordulat az isteni pár imádatának titkait sejteti, nevezetesen a hívő figyelmének átrétegződését a maszkulin Istenről a feminin Istennőre, mert a szeretetmisztika teológiája szerint Isten közvetlen imádatánál magasabb rendű a legbensőségesebb híveinek nyújtott szolgálat. Így nem a szerető Isten, hanem az Istent szeretők szolgálata emeli ki az embert a mulandóságból, s helyezi a rajongó odaadás pozitív és progresszív halhatatlanságának közegébe. E gondolatsor finomságai a szeretetmisztika esztétikai kultúrájának ismeretében, illetve a személyes rajongás révén élhető át teljes mélységében.

Rácz Géza (Bhakti Kamala Tírtha): A keleti miszticizmus átélhetősége a nyugati ember számára ­– mantra-inkantációk tükrében

a teljes cikk itt olvasható.

minden fohásznak megvan a maga ideje...

vāyur anilam amṛtam athedaṁ bhasmāntaṁ śarīram |
oṁ krato smara kṛtaṁ smara krato smara kṛtaṁ smara ||

Sóhajom örök légbe száll, testemre égő máglya vár.
Óm! Emlékezz munkámra, tudat! Emlékezz munkámra, Uram!

vāyuḥ – levegő, szél, életlevegő (mint az ötféle prána), életerő; anilam – szélbe; amṛtam – halhatatlanba, nektárba; atha – míg, eközben; idaṁ – itt, ez; bhasmāntaṁ – hamuvá; śarīram – testet; oṁ krato – Visnu!; smara – emlékezz; kṛtaṁ – tettre; smara – emlékezz; krato – Visnu!; smara – emlékezz; kṛtaṁ – tettre; smara – emlékezz;

Életerőm az örök szélbe (száll), míg e test hamuvá (válik). Emlékezz, Áldozat Ura, emlékezz a tettre, emlékezz, Áldozat Ura, emlékezz a tettre!


agne naya supathā rāye asmān viśvāni deva vayunāni vidvān |
yuyodhy-asmaj-juhurāṇam eno bhūyiṣṭhāṁ te nama uktiṁ vidhema ||

Áldásos úton vezess sikerre, Tűz! Ne érjen utol minket a bűn.
Ismered Te jól, mit miért teszünk, tehozzád száll Urunk, minden fohászunk.

agne – tűz!; naya – vezess; supathāḥ – jó út; rāye – egészségért, gazdagságért [rai]; asmān – minket; viśvāni – mindent (Mindent-átható!); deva – Isten!; vayunāni – tetteket (bölcsességeket, előírásokat); vidvān – tudó; yuyodhi – „végérvényesen (gyakorta) győzd le” [yudh]; asmad – miénk; juhurāṇam – elhajlítót; enaḥ – bűnt; bhūyiṣṭhāṁ – leghatalmasabbat, (számost); te – tiéd, neked; namaḥ – hódolat, tisztelet; uktiṁ – beszédet, állítást; vidhema – kívánatos, hogy ajánljuk;

Óh, Tűz, vezess minket a helyes úton, a (lelki) gazdagsághoz! Uram, minden tettet tudó, végérvényesen semmisítsd meg leghatalmasabb bűnünket! Néked ajánljuk hódoló imánkat.

PDF

a verses fordításért is köszönet mesteremnek!

Hari

Rúpa gószvámí Padjávalí című versgyűjteményében találtam Srí Avilamba Szaraszvatí szépséges fohászát:

yadu-vaṁśāvataṁsāya
vṛndāvana-vihāriṇe |
saṁsāra-sāgarottāra-
taraye haraye namaḥ ||

yadu-vaṁśa-avataṁsāya – a Jadu dinasztia ékességének; vṛndāvana-vihāriṇe – a Vrndávanban játszadozónak; saṁsāra-sāgara-uttāra-taraye – a szanszára óceánján átkelő csónaknak; haraye – Harinak; namaḥ – hódolat;

Hódolatom Harinak, a Jadu dinasztia ékességének, ki Vrndávanban hódol kedvteléseinek! Ő a csónak, melyen átkelhetünk a születés és halál óceánján.

Az ékesszólás a tömör és lényegretörő beszéd… mint e rövid kis vers: Hari a megmentő, aki elveszi a szanszára fájdalmát-keservét – így látják a szenvedők. Ő a fenségesen imádott Isten, aki személyes jelenlétével emeli a királyi Jadu dinasztia fényét, s ugyanakkor ő az is, akit fenséges mivoltáról megfeledkező rajongó hívei Vrndávanban szeretnek.
Érdemes néhányszor hangosan is elolvasni a verset, ízlelgetni hangzását.

PDF

mi a legcsodálatosabb?

A minap egy beszélgetésen vettem részt, ahol sok szó esett a keleti és a nyugati gondolkodásról. A beszélgetés végén a halál került szóba... elhangzott, hogy a filozófia arra tanít, hogyan kell meghalni (a nyugatiak közül talán először Platón ír erről, a lélek halhatatlanságát igazoló Phaidónban). Felmerült a kérdés, hogy manapság miért dugjuk el a halált... én meg közben azon tűnődtem, hogy miért dugjuk el az öregséget? A fiatalság kultuszában él a világ, megfeledkezve minden másról. És Judhisthir király szavai jutottak eszembe a Mahábháratából, aki a kérdésre – mi a legcsodálatosabb? – e szavakkal felel:

ahany-ahani bhūtāni gacchantīha yamālayam |
śeṣāḥ sthāvaram icchanti kim āścaryam ataḥ param ||

ahani-ahani – napról napra; bhūtāni – teremtmények; gacchanti – mennek; iha – itt (e világban); yama-ālayam – Jama hajlékába; śeṣāḥ – a többiek; sthāvaram – stabilitást, változatlanságot; icchanti – vágynak; kim – mi; āścaryam – csodálatos; ataḥ – ennél; param – kimagaslóbban;

E világban nap mint nap lények sokasága távozik a Halál birodalmába, ám a többiek mégis változatlanságra vágynak – mi lehetne ennél csodálatosabb? (Mahábhárata, Vana-parva 313.116.)

PDF