a halál legyőzésének nagy mantrája

oṁ
trya̍mbakaṁ yajāmahe
su̱gandhi̍ṁ puṣṭi̱vardha̍nam |
u̱rvā̱ru̱kami̍va̱ bandha̍nān
mṛ̱tyormu̍kṣīya̱ māmṛtā̍t ||

A Háromszemű (Sivának) áldozunk, a kellemes illatúnak, a gyarapítónak.
Óh, bár megszabadítana a halálból, mint uborkát a száráról, hogy (megízleljem) a halhatatlanság nektárját!

(Rg-véda 7.59.12., Sukla-jadzsur-véda 3.60.)

A tryambaka (tri-ambaka) szokásos jelentése: háromszemű, Sivára utal. Két szeme a Nap és a Hold, a harmadik szeme pedig a lelki bölcsességgel való látásé, ugyanakkor a világot felégető pusztító tűz forrása is. Mert az ambaka szó atyát is jelent, Szájana a Rg-véda kommentárjában felveti a „hármak atyja” értelmezést is: a tri-múrti, Brahmá, Visnu és Rudra atyja. A Siva-puránában (2.2.37. fejezet) Sukrácsárja tanítja Dadhícsit e mantráról, az ő kifejtésében a Háromszemű jelentése: háromszemű, mert a három világ, a három létszféra, és a három kötőerő ura.
A su-gandhi („kellemes illatú”) isteni illatút jelent – miként a kellemes illat finoman betölti a teret, hasonlóképp a múlhatatlan Isten is jelen van mindenütt. Más értelmezésben (Szájana kommentárja szerint) hírneve úgy tölti be mindenséget, miként egy virágokkal teli fa áraszt kellemes illatot maga körül.
A száráról könnyedén leváló uborka a természetes, könnyed elszakadás szimbóluma. Az urvāruka (uborka) szóhoz hasonló hangzású az ūrvāruka (ūrva-āruka), ami „nagy fájdalmat”, „nagy sérülést” jelent. A bandhana általában kötést, köteléket jelent – a növény esetében a kocsányt. „Bárcsak megszabadítana a halálból, miként nagy fájdalmak kötelékéből” – ez is kihallható a szövegből.
A Rg-véda verse Vaszistha nevéhez fűződik. A mantra Sivát gyarapítónak (puṣṭi-vardhanam – gazdagító, felvirágoztató, „táplálást növelő”) nevezi, ezért, és a nagy fájdalmaktól való megszabadulás miatti áthallás miatt a mantra gyógyításhoz, megújuláshoz kötődik. A mantra mahā-mṛtyu-jaya mantra néven ismeretes: a halál legyőzésének nagy mantrája.

metamorfózis 3. - a valótlanból vezess a valósba

A Bradáranjaka-upanisad 1.3. részének zárógondolata az áldozópapot utasítja: mormolja (japet) ezt a mantrát:

a̱sato mā sa̱dgamaya
ta̱maso mā jyo̱tirgamaya
mṛtyo̱rmāmṛtaṁ gamaya̱

A valótlanból vezess a valósba,
a sötétségből vezess a világosságba,
a halálból vezess a halhatatlanságba!

Majd rögtön magyarázatot is ad a mantrához: „Mikor azt mondja: »A valótlanból vezess a valósba!« – a valótlan a halál, a valós a halhatatlanság, vagyis valójában azt mondja: a halálból vezess a halhatatlanságba, tégy halhatatlanná! (Mikor azt mondja:) »A sötétségből vezess a világosságba!« – a sötétség bizony a halál, a világosság a halhatatlanság. Valójában tehát azt mondja: a halálból vezess a halhatatlanságba, tégy halhatatlanná! (Mikor azt mondja:) »A halálból vezess a halhatatlanságba!« – nincs itt semmi rejtve.”

Az upanisad szövege itt hallgatható meg:



A nyugati világban igazán népszerű Ravi Shankar 1997-ben megjelent Chants of India című lemeze révén vált:



Felbukkan a Mátrix - Forradalmak című filmben:



és Battlestar Galactica című TV-sorozatban is... a mantra jelentéséhez csak áttétesen köthető szituációban, ám szép feldolgozásban:



Íme még két változat: mert népszerű mantra, sokan éneklik, olykor egészen lágy hangulatban:



Máskor pedig egészen szokatlan megközelítésben… íme egy feldolgozás a Shanti People együttestől:

a sötétségből vezess a világosságba - a „sötéttől” vezess a „világoshoz”

Az Upanisadok egyik verse így hangzik eredeti szanszkrt nyelven: „aszató má, szad gamaja; tamaszó má dzsjótir gamaja, mrtjor má, amrtam gamaja” (Brhadáranjaka-upanisad 1.3.28.) Kimondva e vers legföljebb a ritmus és a hangzás ereje révén gyakorol hatást az első és a második szinten. A kognitív észleléshez a fordításra is szükségünk van, ami így hangzik: „A valótlanból vezess a valósba, a sötétségből vezess a világosságba, a halálból vezess a halhatatlanságba!” A fohász emelkedett szelleme, esedező, örök életre vágyódó hangulata az értelmünket is megragadja. A szöveg további része bizonyos magyarázatot tartalmaz, a titkos jelentés kibontását, miszerint mind a valótlanság, mind a sötétség a halált, megsemmisülést jelenti, a valós-ság és fény pedig az öröklétet és halhatatlanságot. Az utolsó fogalompár explicite is ugyanezt jelenti ki. Az igazán misztikus élményt viszont a mester interpretációja képes feltárni.

A valótlanság az anyagi rabságot jelzi, az illúzió világát, amely fátyolként rejti a valós valóságot. Isten imádatához képest minden egyebet valótlannak tartanak a bölcsek. A bengáli szeretetmisztika ugyanakkor a viharfelleghez hasonló színű – tehát „sötét” – Krsna, valamint a holdsugárhoz hasonlatos – tehát „világos” – Rádhá, az isteni pár körül forog. A „sötétségből a világosságba” fordulat az isteni pár imádatának titkait sejteti, nevezetesen a hívő figyelmének átrétegződését a maszkulin Istenről a feminin Istennőre, mert a szeretetmisztika teológiája szerint Isten közvetlen imádatánál magasabb rendű a legbensőségesebb híveinek nyújtott szolgálat. Így nem a szerető Isten, hanem az Istent szeretők szolgálata emeli ki az embert a mulandóságból, s helyezi a rajongó odaadás pozitív és progresszív halhatatlanságának közegébe. E gondolatsor finomságai a szeretetmisztika esztétikai kultúrájának ismeretében, illetve a személyes rajongás révén élhető át teljes mélységében.

Rácz Géza (Bhakti Kamala Tírtha): A keleti miszticizmus átélhetősége a nyugati ember számára ­– mantra-inkantációk tükrében

a teljes cikk itt olvasható.