Bejegyzések
A pándavák erdei száműzetésük idején sok szenttel találkoztak. Márkandéja rsivel beszélgetve tette fel Judhisthir a kérdést: Nem a saját, vagy testvéreim szenvedése fáj, nem a királyság elvesztése, csupán az, hogy az erényes Draupadí ilyen nehéz helyzetbe került miattunk. Vajon történt-e már hasonló eset? Márkandéja válaszul Szávitrí történetét beszéli el, aki a halálból hozza vissza férjét. A Mahábharata Erdei könyvének (Vana-parva) ezen része az Asszonyi hűség dicsérete (Pativrata-máhátmja) címet viseli.
Szávitrí férjét, Szatjavánt elragadja a korai halál. Szatjaván kiváló férfiú, ezért maga Jama, a halál ura jön érte, hogy birodalmába vigye. Szávitrí velük megy, követi férjét. Jama elismeri Szávitrí kiválóságát, áldásokkal jutalmazza, így kísérli meg elégedetté tenni, s visszafordulásra késztetni. Ám Szávitrí nem fordul vissza férje nélkül…
Ízelítőül íme két vers:
sāvitry uvācakutaḥ śramo bhartṛsamīpato hi me
yato hi bhartā mama sā gatir dhruvā |
yataḥ patiṁ neṣyasi tatra me gatiḥ
sureśa bhūyaś ca vaco nibodha me ||
satāṁ sakṛt saṁgatam īpsitaṁ paraṁ
tataḥ paraṁ mitram iti pracakṣate |
na cāphalaṁ satpuruṣeṇa saṁgataṁ
tataḥ satāṁ saṁnivaset samāgame ||
Szávitrí így szólt:
Hogyan is lehetnék fáradt férjem közelében?
Hiszen mi férjem útja, az lesz az enyém is örökkön,
ahová férjem vezeted, az az én utam is.
Fontold meg kérlek, istenek ura, szavam ismét!
Az erényeseknek csupán egyszeri találkozás is felettébb kívánatos,
s még annál is fontosabb a barátság, így mondják.
Nem hiábavaló hát az erényesek társasága,
így az ember éljen az ő társaságukban.
(Mahábhárata 3.281.28-29.)
A történetet nálam sokkal szebben meséli el Weöres Sándor, hadd ajánljam figyelmedbe hát az ő fordítását:
Az uram mellett nincs nekem vesződség,
amerre ő megy, az az én utam már,
amerre viszed, az az én utam már.
Hallgass tovább rám, te hatalmas isten!
A jóknak épp csak egy találkozás kell,
azontúl mindig régi hű barátok,
jó emberekkel összejönni hasznos,
mindenki az ő közelükben éljen.
